746. szám
Kép
Globe Face 2021 (olaj, vászon, 90*90 cm) Fine Art Hungary Az év műtárgya 2022 díj nyertese
0
Na és akkor Petőfi – fájdalom – ennyi volt a mostani írásomban, mert bár a cím idevág (vagyis engem oda, de rendesen) de a jelentése nálam sokkal prózaibb, mondhatni kevésbé költői: nekiálltam sportolni. Szóval én Petőfi 200 helyett most a nőnapot lovagolnám meg, azon belül is azt, amikor a...
read more
Likes
Baán Flóra „Azóta itt élet van!” gondolatok egy pályázat margójára A karantén kapcsán indult önkéntes szerveződés mára többet jelent minden résztvevőnek, mint csupán az érintett idősek támogatása. Közösség kovácsolódott, születésnapot ünneplünk, kulturális programokra megyünk, kutyasszisztált terápiát és kertrendezést, közös nyaralást szervezünk, hétfőnként együtt kártyázunk, amit titkon azok is...
read more
Likes
H2O? Nem. H52 És az minek a képlete? Az elfogadásé, gondoskodásé. Konkrétan minek a rövidítése? Haller utca 52 Ifjúsági Iroda és Közösségi tér. De jól hangzik! És csak úgy megalakultatok… Dehogy! A FESZGYI-hez tartozunk, de a nagyon korrekt hozzáállásuk révén teljes a szakmai autonómiánk. A szociális...
read more
Likes
Létezik egy remek tanmese egy koldusról, amit kötelezővé tennék mindenki számára. Ez a koldus már hosszú évek óta ült az út mentén, amikor az egyik nap odalépett hozzá egy idegen. – Adna egy kis aprót? – motyogta a régóta megszokott monotonitással. – Nincs mit adnom. – felelte az idegen....
read more
Likes
Már elmúltam negyvenöt, amikor először léptem át a Scala küszöbét. Csak úgy tudtam jegyhez jutni a híres milánói operaházba, hogy ismertem valakit, aki ismerte az aznap főszerepet éneklő mexikói tenort, és az ő szerepes jegyeit kaptam meg. Egy Kossuth-díjas magyar karmesterrel egészen a zenekari árok mellvédjéig gyalogoltunk be. Odabenn...
read more
Likes
Van egy barátom. A Moszkva téren ismerkedtünk meg, még kamasz koromban. Almát evett, és nekem is adott egyet. Állami gondozott volt és elbűvölt a vidámságával. Amikor kikerült az állami rendszerből, kapott 2-3 millió forintot, de az nem volt elég egy saját lakásra. Albérletekben élt és dolgozott, amit csak tudott:...
read more
Likes
Petőfi Sándor nem volt mindig nagy költő. Nem csak versírói értelemben, hanem akként sem, hogy vándorévei alatt nem nagyon volt mit költenie. A kiskatonaság, a deák lét, a vándorszínészet nem eredményezett nagy bevételt, gyakorta „nyelte az éhkoppot”. Meglehet, ez rá a magyarázat, hogy műveiben ritka vendégek a kulináris élvezetek....
read more
Likes
Alexander Petrovics, Vicskó, vagy Füstfaragó, Kapanyél Gereblye Richard, Örömfy Vidor, Pönögei Kis Pál vagy Rónai és Sió – ezekhez képest milyen magától értetődő, ha azt írom: Petőfi. Nem véletlen, hogy az idén kétszáz éve született költőt ma ezen a néven ismerjük. Maga a név is tudatos fogalomalkotás, a költői...
read more
Likes
Egy gyermekkori kép elevenedik meg előttem: ülök a családi nappalinkban, otthon, vendégség van. Költő édesapám, Juhász Ferenc és barátai beszélgetnek, amikor egy hatalmas könyv kerül elő – Petőfi Sándor versei díszkiadásban. Mindenki izgatott lesz, a nagy költő-elődre terelődik a szó: miben volt első, miben volt kivételes, milyen hatalmas utat...
read more
Likes
Petőfi útja a hajléktalanságtól a sikerhez „Volt egy szegény fiú, Ki mindig éhezék; Nem volt egy megevő falatja, Nem szánta őt sem föld, sem ég.” 1842 karácsonyának délelőttjén Vörösmarty Mihály és Bajza József a következő lapszám véglegesítése miatt mentek be az Athenaeum pesti szerkesztőségébe. Nem sokkal később...
read more
Likes
az emléked ma összeken mindent üres kongást ad a lakásnak ez a rádgondolós vasárnap az ablak alatt elnyúló akáclomb függésem ócska leszakadt kabátgomb apró remegés az állkapocsban mikor a neved visszakoppan a falról a számba egyetlen árva joghurt a hűtőben azt kéne megenni ja meg egy kérdés, de nem...
read more
Likes
Nőnek lenni ma végre: boldog lét-tudat; vággyá derült mosolyban ringatni rejtett álmokat. Nőnek lenni megannyi kedves bók-csomag között meglelni tiszta egyszerűségben önmagad. Nőnek lenni örömtánc a gyertyalánggal, mert egy ölelés csöndje összeolvad a világgal. Nőnek lenni ragyogva élhető szerep, s benne bizonyosság a válasz: de jó, hogy így szeret!...
read more
Likes
Látod, múltak a vágyak mégis az évek alatt már elhidegülten nézem a vén kezedet, csupa kéreg. Tudd, sose kérdem, merre bolyongsz épp, és ki vet étket, hű kutyaként körül ugrál, és repesőn haza vár ma! Vége. Vidám kacagásom másutt csendül a légben. Lépteimet többé ne kutasd soha már kora...
read more
Likes
Emlékek ingei, ruhái, még meddig látlak titeket, meddig fáj – ha moslak, vasallak – a nem múló emlékezet? Ezt a hajszál-csíkos kék inget még tőlem kapta az apám ezerkilencszázhatvanhétben, születésnapjára talán. Milyen boldogan nézegette! Én meg szégyelltem magamat: fillérekért, leárazáskor veszem az ajándékokat. És most a...
read more
Likes
Szétszóródott szeretet, Bennem fagyos, szegény lélek, Fájdalom, bánat, félelem, Szélbe fúló, félelmetes, Hódító áhítat, Megtört szívekbe szaladó, Önfeledt játék, Vakító ráció, Másokkal kibélelt jó, Dühöt játszó, szomorú, Fáradt, szürke tél, Feneketlen, légüres tér. 0
read more
Likes