Emlékek ingei, ruhái,
még meddig látlak titeket,
meddig fáj – ha moslak, vasallak –
a nem múló emlékezet?
Ezt a hajszál-csíkos kék inget
még tőlem kapta az apám
ezerkilencszázhatvanhétben,
születésnapjára talán.
Milyen boldogan nézegette!
Én meg szégyelltem magamat:
fillérekért, leárazáskor
veszem az ajándékokat.
És most a fiam hordja. Az apám
sosem látta az unokát.
Meghalt. Ingek, ruhák, emlékek,
miért élhettek léhán tovább?
