Mit ad Isten a „harmadik felvonás” ismét összehozott vele. Megint csak vezetőként Angyalföldön. Az arcunkat csaknem véresre borotváló, jeges szél minduntalan a Dunába akart söpörni bennünket az Árpád híd kéttenyérnyi vaskos jégpáncéljáról. Saroknyi hely nem akadt a közelben ahová védekezésül behúzódhattunk volna. Ez a „söpörni való szemét” (munkavezető) rajtunk...
Lombok alól nézem, hogy zuhog a zápor. Viharod helyett a langyesőd kell nekem, Ha szeles idő van, szemembe száll a por: – Szélűző fohásszal hiába kergetem. Hulljon csak az eső: – legyen csendes-hulló, Világot tisztító, bánatot kergető, Férjen meg együtt a galamb és a holló: – Legyen az esőből...
dzsungel fattya fattyút csinál kloss kapitány sírban rosál halkan csendül kettő pokál éltem szabja bévés morál lélektelen féreg zabál éhbért kínál totál globál rote pünkte fürs kapital 0
…a pályaudvarnál masszív forgalom, botorkáló hőség süt az útra, kocsik koccannak a másik oldalon: torpan az özön aszfaltot túrva, csattannak az ajtók s ugrik ordítva a sofőr villám-pofont kanyarítva, amaz nyomatékul hasbarúgja… …mint karvaly, ha prédára vadászik, várja utasát a kijáratoknál a taxi, nyúzott arcán a borostát kaparva csalogatja...
Mindenki készült, lótott-futott az ünnep előtti forgatagban, én szabadságra mentem, bár nekem is sok volt a teendőm. A legkisebb lányomat felhozta a nevelőszülő (mert ott él), és találkozhattam vele, engedte, hogy a karácsonyt nálam töltse, s csak azután vigyem vissza. Persze ennek igazán örültem, közben izgultam, mert nem vittem...
Régen, még éreztem lágy, simító kezet: – Hűvösen érintett lázforró éjszakán, Lebegett felettem, mint betűn ékezet, Hajával simított angyalarcú Anyám. Andalgón ballagtunk ketten a világba. Könyörtelen idő: – mint kinek esze ment – Barázdálta testét a ráncok románca, Hívták az angyalok, ott van a mennyben fent. Azóta jajgató bennem...
Törvény szőtt hálója csapdává beszűkült, Hálóján billegnek a paragrafusok, Ellopták lakásom, szél fon körém gyűrűt, Utolér a zápor, nylon alá kúszok. Pályaudvar kövén volt jó búvóhelyem, Nagy, tornyos oszloppal takart kartonsarok, Megbukott a jog a drága peronjegyen, Fedelet raknak rám az álmos vagonok. Perrel lopva szerzett megítélt becsület, Cifra...
Zuhognak a súlyos napsugarak, kókadnak a villanydrótok. Bágyadtan szusszan a busz s oldala kihasad. Az ülés firkált s mind foglalt: tikkadtan várok. … a srác – cigány. Mint én. Bámul valamit s ahogy az ajtó tárul, lőtt rugóként a kuporgókhoz pattan, villámlik a mozdulat és – kimarja a lankadó...
hajnalban a tenger mormolta az imát hullámok csókolták véresre a part fövenyét korhely szél dülöngélt dobogóra állott a nap a reggel kék leple alatt a fák némán mosakodtak ingujjra vetkőzött a csillogó tavasz friss rügyek ujjongtak olajfák gázoltak a vízbe csupán a szikla nézett a távolba komoran éhes hullám...
Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
A toll megáll a kezemben, egy sort sem képes önállóan leírni, olyannyira nem találja a jelzőt, jellemzőket a következő színhely hiteles ábrázolására. Angyalföldre, de inkább a pokolba kerültem, annak is a legsötétebb bugyrába. (Dante!) Igazi, hamisítatlan lumpenproletár negyedbe. Egyemeletes barakképületek álltak még állaguknak, biztonságuknak végső stádiumában. A közigazgatástól távol,...
Kedves Olvasóink bizonyára ismerik ennek a csodálatos dalnak a további szövegét. Innét indult a „hangya” – miért is ne? Utcákon, menhelyeken alszunk – tehetünk róla? Is-is. Mindig az van, hogy siratjuk magunkat. Most kell lehúzni a redőnyt! Főként nálunk kell az összefogás! Erre kérném terjesztő társaimat is: ha agyilag...
Hosszú téli estéken fontos feldolgozni, hogy mi is van körülöttem. Gúnyosan, de visszamondom reményeim panaszait. Hallgassátok meg! Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hogy én sorsomat kinek köszönhetném? Furcsa és elnyűtt a céltalan cél. Aludni rozoga lócákon. Nincs ház, nincs jó meleg otthon. Hulladékon élek évek óta már. Még...
Nem szeretem a reklámokat, pedig ez itt most a reklám helye lesz. Szándékom szerint azonban nem a céget és szolgáltatásait reklámoznám, hanem a hozzáállást, egyfajta felfogást, mely mindannyiunkat hozzásegíthet egy barátságosabb világ kialakításához. Sárközi László kollégámat meghívták, mint érintett és érdekelt személyt a T-Com Esélyegyenlőségi Filmklubjába, egy hajléktalanokról készített...
Mindannyian halandók vagyunk, még ha ezt igyekszünk is elfelejteni. Sokkal gyakrabban kellene foglalkoznunk a halállal, csökkennének félelmeink!A legtöbb ember, akinek halálközeli élménye volt, arról számol be, hogy a halál nem borzalmas; határtalan szabadságot éreztek, repültek, és nem vágytak vissza a saját testükbe. Ezek az emberek, kiegyensúlyozott, magabiztos, nyitott, ugyanakkor...