H2O?
Nem. H52
És az minek a képlete?
Az elfogadásé, gondoskodásé.
Konkrétan minek a rövidítése?
Haller utca 52 Ifjúsági Iroda és Közösségi tér.
De jól hangzik! És csak úgy megalakultatok…
Dehogy! A FESZGYI-hez tartozunk, de a nagyon korrekt hozzáállásuk révén teljes a szakmai autonómiánk. A szociális kódex alapelvei szerint dolgozunk, de mivel az esetlegesen felmerülő problémák nálunk jelennek meg a terepen, azok megoldására szabad teret kapunk, talán azért is vált ilyen népszerűvé ez a hely.
Na itt megint elhangzott egy érdekes elnevezés-FESZGYI. Ez minek a rövidítése?
Ferencvárosi Szociális, és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatósága
Komolyan hangzik!
Mert komoly is! Nálunk minden kolléga elkötelezett a munkája iránt.
A H52-ben hányan dolgoztok?
Öten vagyunk főállásúak, de sokat segítenek az önkéntesek, gyakornokok is.
Szép ez a hely! Világos, tágas, a falakat rajzok díszítik, pingpong asztalt, csocsót látok, és egy asztalnál épen ország-város-fiú-lány társasjátékot játszanak nevetgélve. Nem csoda, hogy egy ilyen barátságos helyre szívesen betérnek a srácok.
Ezen a vonzó környezeten kívül mivel tudjátok még becsábítani a lurkókat?
Na, akkor sorolom – hangzik László válasza – Kézműves foglalkozás, dráma játékok, sport foglakozások, mese terápia, még mese táborunk is volt – teszi hozzá – egészséges életmód előadások, dietetikus beszélget velük, kamaszdélutánunk is van, fotó szakkörünk, zene oktatás, korrepetálunk, akinek nem áll rendelkezésre otthon számítógép, az itt netezhet, hivatolos iratok elküldésében segítünk a családoknak, a fiatalokat pedig gondolkodásra serkentjük, igyekszünk felismertetni velük a felelősségüket, hiszen a jövőjüket már maguk szabhatják meg felelős döntésekkel. Természetesen alap, hogy pártpolitikáról nem beszélünk, senkit sem befolyásolunk.
Hagy szakítsalak félbe! Megütötte két dolog a fülemet. Az egyik a kamasz délután. Ennek mi az apropója?
Mint tudjuk ez az időszak mindnyájunk életében eléggé zűrös volt. Megérdemlik, az ilyen korúak, hogy legyen egy délutánjuk hetente, ami csak róluk szól, nem nyüzsögnek körülöttük a kicsik.
Remek elképzelés!
Ugye?
A másik a táborozás! Azt csiripelték a verebek, hogy volt olyan táborotok, amelyre az anyagiakat a gyerekek maguk teremtették elő. Ugye nem a bányában dolgoztak!
Összezenélték az itt gitározni tanulók egy adománygyűjtő programon – válaszol mosolyogva.
Ez mindig ilyen egyszerűen megy?
Sajnos nem, de az évek alatt kiderült, hogy mindig vannak támogatók, és stabil hátteret biztosít a FESZGYI.
Milyen táborokat tudtatok még szervezniI?
Volt olyan táborunk, ahová olyan családokat sikerült eljuttatni, akik még sosem nyaraltak együtt. Na és persze itt az ifjúsági csere! Tavaly például Mallorca-n és Ceuta-ban. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek, és ráébresztette őket a nyelvtudás fontosságára!
Remek! De most beszéljünk néhány szót rólad, hiszen nálunk a Fedél Nélkülben az a szokás, hogy különös életúttal „megáldott” embereket mutatunk be.
Muszáj ezt? Van mit mesélnem még a H52-ről! Egyébként is miért pont én?
Azért, mert sokan téged tekintenek a H52 arcának, képviselőjének, és persze azért is, mert ha jól tudom, nem volt sima az utad idáig. Például, hol is születtél?
Erdélyben. Az egyetem elvégzése után érkeztem Budapestre.
Könnyű volt a beilleszkedés?
Cseppet sem! Honosítani kellett a szociális munkás végzettségemet, lakhatási gondom volt, és természetesen mindig a legemberpróbálóbb feladatokat kaptam. Szerencsére!
Szerencsére?
Igen. Szerencsére. Itt tanul bele az ember leginkább a szakmába. Az az igazi kihívás, ha egy együttműködést megtagadó ügyfelet tudsz rábírni arra, hogy elfogadja, kérje a segítséget.
Dolgoztál ilyen helyeken.
Bizony. Többen is! Kezdetnek ott volt a Lenhossék utcai iskola, ahol sajátos nevelési igényű, hétköznapi nyelven problémás gyerekekkel foglalkoztam, néha a szülők kereszttüzében. De megoldottam, mert megtanultam elfogadni. Mint mindenki, aki komolyan veszi ezt a szakmát
Utána jött a mai H52?
Gedeon Andor, a FESZGYI volt vezetője adta meg a lehetőséget, hogy jelen körülmények között dolgozhassunk.
És most itt vagy éjjel-nappal?
Sokat, de azért nem mindig! Két gyermekem van, és egy csodás feleségem, rájuk is kell időt szakítanom. Az otthon az az otthon! Ez is egy fontos dolog, amire igyekszünk felhívni a srácok figyelmét, a társadalmi szerepvállalás mellett.
Mik a terveitek?
Folytatni szeretnénk ezt az utat, bővítve a fiatalok lehetőségeit, amihez persze szeretettel várjuk az adományokat, szponzorokat, hogy olyan lehetőségeket biztosíthassunk hátrányos helyzetű fiataloknak, ami segít, hogy kevésbé göröngyös életutat kelljen bejárniuk.
Még egy kérdésem lenne…
Bocsánat, oda kell mennem a gyerekekhez
És László már a gyerekek között terem, mint egy pótpapa, én pedig megelégszem ennyivel, amit megtudtam róla, és a H52-ről. Aki nem hisz nekem, járjon utána! Főleg, ha szponzor!
Branyó
