Látod, múltak a vágyak mégis az évek alatt már
elhidegülten nézem a vén kezedet, csupa kéreg.
Tudd, sose kérdem, merre bolyongsz épp, és ki vet étket,
hű kutyaként körül ugrál, és repesőn haza vár ma!
Vége. Vidám kacagásom másutt csendül a légben.
Lépteimet többé ne kutasd soha már kora éjjen!
Reggeli csókodat el ki fogadja, te kétszínű, álnok?
Nem leszek én már többé néked, az életed álmos,
szürke magányban poshad, sárba tiporva a véget akarja.
Likes
No Comments