730. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: A zene az kell

16 és fél éves lehettem, amikor a szombathelyi rádió elindult. Nem volt hasonlítható a mostani professzionális adókhoz, kedves amatőr emberek társulása volt ez, fogalmam sincs milyen frekvenciaengedéllyel és lefedettséggel.  Már arra sem emlékszem, hogy miként sikerült bekerülnöm, egy biztos, egyszer csak ott voltam és készítettem az interjúkat mindenkivel. Szó...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Széppróza

A szelvény

Anyám anyja nem fért a bőrébe. Látszott rajta hogy izgatott. Csak sétálgatott a konyha és a nappali között oda-vissza. Oda-vissza. Oda-vissza. Még le sem vettük a nagykabátjainkat anyámmal, miközben a konyha felé terelt minket, hogy kész a kávé, de azt sem tudja, hogy hová legyen, és hogy hol kezdje....
read more
 Likes
No Comments
730. szám Széppróza

Kinek a helyén

Lukács fürdő szauna, ketten vagyunk. Fekszem, lazulok. Nyílik az ajtó és belép egy harmadik. Arra kér, keljek fel, mert oda akar ülni, ahol én vagyok. Átfut rajtam, hogy vajon ebben a tágas és üres helyiségben miért ezt a pontot nézte ki magának, de nem kérdezek, arrébb tolom magam némán....
read more
 Likes
No Comments
730. szám Széppróza

A könnyes aláírás

Vékony csapzott ruhájú ember állt egy épület előtt. Azon gondolkozott, hogyan és mint legyen. Zsebében egyetlen megmaradt kétforintosát szorongatta, amely már semmit se ért, mert kivonták a forgalomból, mégis, neki ez volt a talizmánja, egy rozsdásodó kétforintos – bankszámláján már rég nem volt mozgás. Azt a pénzt is elveszítette,...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Széppróza

„Kertész leszek, fát nevelek…”

Egy rég hallott mondat motoszkál a fejemben. Egy pedagógusnő ismerősöm azt találta mondani: „Nehogy már a kőműves nyolc általánossal és némi szakközepes iskolával jobban tudjon falat rakni, vakolni, mint én két diplomával és egy nyelvvizsgával!” Tényleg, nehogy má’! És milyen lett a ház, amit a nagytudású tanárnő épített? Hogy...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Széppróza

Szeméremékszerek 3. – Csombe fia (részlet)

A diót már levertük. Diót verni szép. Egyike a legszebb zenéknek. Csupa ütőhangszer… Végre ellenőriztem, az a nagy dióskert, amit már évtizedek óta hallok, keresek, ugyanis egyszer éppen dióveréskor jöttünk arrafele a tengerről haza, azt hittem, Bajsán van, de nem, közelebb Apatinhoz. Igaz, még mindig nem álltunk meg ott,...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Vers

D nap

majd ha elmennek az eső fellegek és rám mosolyog a Nap és a Te két szép szemed akkor iszom még egy sört noch ein Bier bitte ide az asztalra „arany virág” korcsmárosné ne bazsajogj nem vagy Te bazsarózsa hanem csak egy barnahajú rózsa   egyébként is  akár hiszed akár...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Vers

Hazatérő

Meztelenre vetkőztettél. Mikor megláttad a combomon a sebet azt hitted bántom magam pedig csak a kapa esett rám én meg talán hagytam mert bántom magam  veled hogy megint magamra hagytál hiába jöttél vissza a sebhez már ragaszkodom el ne múljon  az érintésed.   Amíg vártalak az aluljáró nyilvános vécéjében...
read more
 Likes
No Comments
730. szám Vers

káma-haiku… szútra-haiku…

benéz a félhold kéjhölgy térdel előttem szájközösülés…   gerle a kertben megfogom a melledet feszül a szárid…   elefánt hátán perzsa szőnyeg suttogó jóniban linga…   párnámon hajad őztehén sikolyai veríték csöppen…   csókos csillagok tigriskarom bőrödön én, brahmaputra…   2022 június, első díj 0
read more
 Likes
No Comments
730. szám Vers

vége se

átkiabáltam a vállad felett csukott szájjal ahogy szoktam sosincs pont a dolgok végén sohasem állt szándékodban   hát helyet keresek én is nekik átdobom a vállam felett mögöttem ha tornyok nőnek már csak befejezetlenek 0
read more
 Likes
No Comments