Baán Flóra
„Azóta itt élet van!”
gondolatok egy pályázat margójára
A karantén kapcsán indult önkéntes szerveződés mára többet jelent minden résztvevőnek, mint csupán az érintett idősek támogatása. Közösség kovácsolódott, születésnapot ünneplünk, kulturális programokra megyünk, kutyasszisztált terápiát és kertrendezést, közös nyaralást szervezünk, hétfőnként együtt kártyázunk, amit titkon azok is várnak, akik amúgy nem is szeretik a játékot. Így lettek az életünk részei a Vajda 3 „bácsijai”.
Már nem tudnánk megmondani, pontosan kinek jutott eszébe az ötlet, hogy szervezzünk plusz programokat „a bácsiknak”, de a lényeg, hogy a Covid kapcsán elrendelt karantén komoly negatív hatást gyakorolt a Vajda 3 szálló bentlakásos részén élő idős urakra, amit szerettünk volna enyhíteni. Ezért a Menhely Alapítvány néhány vállalkozó szellemű önkéntese, vagyis mi, és a szálló szociális munkásai közösen ötleteltünk egy sort, majd program javaslatokkal és mérhetetlen lelkesedéssel képletesen berúgtuk az ajtót.
Azt ugyan sejtettük a korábbi önkéntes tapasztalatainkból, hogy a bentlakók legtöbbje alapvetően nehezen nyit új dolgokra és emberekre, amit megfejelt a kötelező bezártság okozta ingerszegény életmód, de azért őszintén bevalljuk, arra nem számítottunk, hogy a legelső, ismerkedős program viszonylagos sikerét követően (merthogy az ott élők töredéke csatlakozott csak be) hamar elapad az érdeklődés és a hétfői kártyázást egy kétfős – bár nagyon kemény – maggal, a szombati filmklubokat 7-9 fő részvételével tartjuk, a szálló kertjéhez meg hozzá se tudtunk fogni.
Mindenképp szerettünk volna olyan programokat és változást hozni a bácsik életébe, ami az ő igényüket tükrözi, amit minél többen élveznek és értékelnek, így átgondoltuk a dolgokat és újabb ötletek születtek – ehhez azonban nyilvánvalóvá vált, hogy szükségünk van (elsősorban anyagi) forrásokra. Kerestünk, szerencsére rátaláltunk egy az Európai Szolidaritási Testület által támogatott európai uniós pályázatra, amit heroikus küzdelemben (tekintve, hogy az önkéntesek közül egyikünk sem egy gyakorlott pályázatíró) összeraktunk – és nagy örömünkre néhány hónappal később el is nyertünk.
A Menhely Alapítvány szakmai támogatásával tehát belevágtunk, hogy szintet lépve még inkább felforgassuk a már eddig is sokat megélt urak mindennapjait, és egész évre összeállítottunk egy programtervezetet. A favorit kártyázást és filmklubot kiegészítették a színházi és stand up előadások, és ennek köszönhetően újabb élményekkel gazdagodtunk, merthogy nem voltunk hozzászokva, hogy hetvenpluszos férfiak a Csárdáskirálynő slágereit kívülről fújják. De fújták, teli tüdővel és az élménytől teljesen függetlenül benedvesedett szemekkel. Mert ugye allergiaszezon van.
De azóta volt már gyermekvasutas kirándulás, karácsonyi kézműveskedés és farsangozás mini koncerttel (az elkészült alkotások azóta is nagy becsben vannak tartva), és mi minden lesz még itt, hajaj!
Most, hogy jön a jó idő, indul a kert megszépítése, és már előre várjuk, hogyan fogják locsolgatni a virág, vagy éppen paradicsompalántákat a dézsákban és balkonládákban, vagy hogyan szereljük össze a raklapokból tervezett kerti bútort. A fenntarthatósági szempontokon túl ugyanis tartunk tőle, hogy még egy nyarat a hintaágy adhoc felcsavarozott faléce már nem bír ki, és inkább kényelemben élveznénk a kártyapartik fantasztikus hangulatát vagy a közös filmezések nevetős pillanatait.
Emellett persze szeretnénk megvalósítani a további ötleteinket, legyen az állatasszisztált foglalkozás, további kirándulások, egy közös nyaralás vagy éppen egy kerti, hordós tusoló, hiszen minden közös pillanat emlékezetes – nem csak a bácsiknak, de nekünk, önkénteseknek és az ott dolgozóknak is.
Szívet melengető, ahogy szépen lassan kapjuk a visszacsatolásokat arról, mennyire örülnek, hogy ott vagyunk, hogy rendszeresen megyünk, és „életet viszünk”. Ezt megerősíti, hogy a programjainkra egyre többen jönnek el, sőt, várják és a személyes ötleteiket bátrabban osztják meg velünk.
Pedig nekünk, önkénteseknek már rég nem arról szól (már ha egyáltalán valamikor így is éreztük), hogy részünkről ez önkéntes tevékenység, egyfajta „jócselekedet”, mert éppúgy élvezzük, ha nem jobban, hogy ott lehetünk. És ember legyen a talpán, aki megpróbál nekünk hétfő estére programot betervezni, mert az már foglalt! Nem csak a pályázat hivatalos idejére… Mert biztos, hogy ezt az élményt és kötődést nem fogja elvágni egy hivatalos határidő.
Baán Flóra
a Vajda3 csapat önkéntese
Fotó: Csanádi Gábor
A program az Európai Szolidaritási Testületének támogatásával valósult meg.
