746. szám Beszámoló

Az ÉV ÖNKÉNTESE-díj 2022 győztese: A Vajda 3 Csapat

Baán Flóra „Azóta itt élet van!”  gondolatok egy pályázat margójára   A karantén kapcsán indult önkéntes szerveződés mára többet jelent minden résztvevőnek, mint csupán az érintett idősek támogatása. Közösség kovácsolódott, születésnapot ünneplünk, kulturális programokra megyünk, kutyasszisztált terápiát és kertrendezést, közös nyaralást szervezünk, hétfőnként együtt kártyázunk, amit titkon azok is...
746. szám Széppróza

Ládáink

Létezik egy remek tanmese egy koldusról, amit kötelezővé tennék mindenki számára. Ez a koldus már hosszú évek óta ült az út mentén, amikor az egyik nap odalépett hozzá egy idegen. – Adna egy kis aprót? – motyogta a régóta megszokott monotonitással. – Nincs mit adnom. – felelte az idegen....
746. szám Széppróza

A Rendszer reménye

Már elmúltam negyvenöt, amikor először léptem át a Scala küszöbét. Csak úgy tudtam jegyhez jutni a híres milánói operaházba, hogy ismertem valakit, aki ismerte az aznap főszerepet éneklő mexikói tenort, és az ő szerepes jegyeit kaptam meg. Egy Kossuth-díjas magyar karmesterrel egészen a zenekari árok mellvédjéig gyalogoltunk be.  Odabenn...
746. szám Széppróza

Megoldani egyedül

Van egy barátom. A Moszkva téren ismerkedtünk meg, még kamasz koromban. Almát evett, és nekem is adott egyet. Állami gondozott volt és elbűvölt a vidámságával. Amikor kikerült az állami rendszerből, kapott 2-3 millió forintot, de az nem volt elég egy saját lakásra. Albérletekben élt és dolgozott, amit csak tudott:...
746. szám Széppróza

Mi a túrót szeretett Petőfi?

Petőfi Sándor nem volt mindig nagy költő. Nem csak versírói értelemben, hanem akként sem, hogy vándorévei alatt nem nagyon volt mit költenie. A kiskatonaság, a deák lét, a vándorszínészet nem eredményezett nagy bevételt, gyakorta „nyelte az éhkoppot”. Meglehet, ez rá a magyarázat, hogy műveiben ritka vendégek a kulináris élvezetek....
746. szám Széppróza

A gyaloglóköltő mennybe megy

Alexander Petrovics, Vicskó, vagy Füstfaragó, Kapanyél Gereblye Richard, Örömfy Vidor, Pönögei Kis Pál vagy Rónai és Sió – ezekhez képest milyen magától értetődő, ha azt írom: Petőfi. Nem véletlen, hogy az idén kétszáz éve született költőt ma ezen a néven ismerjük. Maga a név is tudatos fogalomalkotás, a költői...
746. szám Széppróza

Petőfi, az úton-levés és az emberiség legszebb álma

Egy gyermekkori kép elevenedik meg előttem: ülök a családi nappalinkban, otthon, vendégség van. Költő édesapám, Juhász Ferenc és barátai beszélgetnek, amikor egy hatalmas könyv kerül elő – Petőfi Sándor versei díszkiadásban. Mindenki izgatott lesz, a nagy költő-elődre terelődik a szó: miben volt első, miben volt kivételes, milyen hatalmas utat...
746. szám Széppróza

„A végső ponton álltam”

Petőfi útja a hajléktalanságtól a sikerhez    „Volt egy szegény fiú, Ki mindig éhezék; Nem volt egy megevő falatja, Nem szánta őt sem föld, sem ég.”   1842 karácsonyának délelőttjén Vörösmarty Mihály és Bajza József a következő lapszám véglegesítése miatt mentek be az Athenaeum pesti szerkesztőségébe. Nem sokkal később...
746. szám Vers

vasárnap

az emléked ma összeken mindent üres kongást ad a lakásnak ez a rádgondolós vasárnap az ablak alatt  elnyúló akáclomb függésem ócska leszakadt kabátgomb apró remegés az állkapocsban mikor a neved visszakoppan a falról a számba egyetlen árva joghurt a hűtőben azt kéne megenni ja meg egy kérdés, de nem...
746. szám Vers

Nőnapon

Nőnek lenni ma végre: boldog lét-tudat; vággyá derült mosolyban ringatni rejtett álmokat. Nőnek lenni megannyi kedves bók-csomag között meglelni tiszta egyszerűségben önmagad. Nőnek lenni örömtánc a gyertyalánggal, mert egy ölelés csöndje összeolvad a világgal. Nőnek lenni ragyogva élhető szerep, s benne bizonyosság a válasz: de jó, hogy így szeret!...
746. szám Vers

Válás

Látod, múltak a vágyak mégis az évek alatt már elhidegülten nézem a vén kezedet, csupa kéreg. Tudd, sose kérdem, merre bolyongsz épp, és ki vet étket, hű kutyaként körül ugrál, és repesőn haza vár ma! Vége. Vidám kacagásom másutt csendül a légben. Lépteimet többé ne kutasd soha már kora...
746. szám Vers

Emlékek ingei

Emlékek ingei, ruhái, még meddig látlak titeket, meddig fáj – ha moslak, vasallak – a nem múló emlékezet?   Ezt a hajszál-csíkos kék inget még tőlem kapta az apám ezerkilencszázhatvanhétben, születésnapjára talán.   Milyen boldogan nézegette! Én meg szégyelltem magamat: fillérekért, leárazáskor veszem az ajándékokat.   És most a...
746. szám Vers

ÖNGYILKOS A SZENT LÉLEK

Szétszóródott szeretet, Bennem fagyos, szegény lélek, Fájdalom, bánat, félelem, Szélbe fúló, félelmetes, Hódító áhítat, Megtört szívekbe szaladó, Önfeledt játék, Vakító ráció, Másokkal kibélelt jó, Dühöt játszó, szomorú, Fáradt, szürke tél, Feneketlen, légüres tér. 0
746. szám Vers

ÉLET

Mindig azt reméltük, hogy az Isten haragja Megszűnik szemünkből, És hogy csak a mennyország Marad fényében ragyogva. Hogy az élet végül nyugalom, Élő, üdvös, boldog nyom.   február 7. Super-808000 0