az éjjeli őrjárat lovakat cserél mefisztó énekel az útelágazásnál körtefává változik az aszkéta vágyak felhője lebeg csendesen fejünk felett úszik mint sztyeppe felett a sas a nappal fehér lángjai után üstökös hull a farkas fészket talál a keserű fűben omladozó szavakat ismétel a paraszt kemencén báránybőr holnap újra a...
Verembe A fejemet nem Verem be. Plafonban Ha alacsony, nagy Pofon van. A karom Kéznél legyen, ott Akarom. Szerelem Ha egyben van, nem Szerelem. Hej Fiskus! Lesz neked is juss Egy kis,… kuss! Előre Nem fekszem fődbe, Üllőre. Ajándék, s A jó játék, nem Kaján vég. Eszembe Ha nem...
read more
Likes
Esszénovella 1. sárosi gróf egyáltalán nem érezte jól magát danckában, legszívesebben földhöz vágta volna ónkupáját, de türtőztette magát, tudta, soha többé nem léphet magyar földre, nem láthatja sem budát, sem patakot, de ennek a népnek sem akart a királya lenni, illő kopogtatás után belépett a szárnysegéd, nagyságos vezérlő fejedelem,...
read more
Likes
Amikor a félelem az ágyad szélén ül, Rettegésben tartva, Amikor a tűzkő elszállt, És nincs már több szikra, Ami a reményt benned életben tartsa. Amikor kiáltanál, Csak éppen hang nem jön ki torkodon, És fáj minden próbálkozás, Olcsó szándék, magadért-mások ellenére, Veled leszek azon a napon! Elhiszem, betakar a...
read more
Likes
A forma álma Azt álmodom, hogy Élek! Ezért riaszt a Halál. Felébredni félek. A bölcsek azt mondják: Nincs halál, csak Élet! Sőt! Élet sincs, csak Lélek! Túl minden formán… Már nincs mitől félnem. VAGYOK és LÉTEZEM! Hazaértem! Baán Csaba 0
read more
Likes
Hát megtörtént. Olyan prózai, olyan hétköznapi volt az egész. Mégis távolabbra kerültünk egymástól, mint az elmúlt két évben, amikor csak a lelkünk egyesült és mégis minden mozdulatunk a szerelemről árulkodott. A testi kontaktus messzire repített tőle, lehet, hogy másképpen kellett volna, vagy sohasem. Dodó, ez a makacs cigányember, közben...
read more
Likes
Minden múlandó e világon; a nyár, a tél, a nappalok. Örök csupán szívem szerelme, ha szemed párja rám ragyog. Minden múlandó e világon; a fény, az árny, az emberek. De a remény halvány sugára felvillanyozza lelkemet. Lehet, hogy nem fogod szeretni sírból feljáró lelkemet. Mindent lehet, csak mást szeretni...
read more
Likes
Világrajövetelem célja mi volt? Nem tudom. De lelkemben még zene szólt. Gyermekként táncoltam a széllel boldogan, Éltem őszintén, s gondtalan. Soha nem tartoztam sehova Apámnak nem volt felém jó szava. Ütések, szidalmak edzették a belsőm, Mégis megtartott érző lénynek teremtőm. Felnőtté válásomat intézetnek köszöntem Hogy ember maradjak mindent megtettem....
read more
Likes
meglehetősen sokat kellett az expresszre várnunk valami műszaki hiba miatt sokat késett kellemetlen őszi idő volt az asszonnyal behúzódtunk a restibe kis vidéki vasútállomás nem volt túl nagy a pompa én felhajtottam néhányszor egy deci féldecit az asszony megivott vagy három kapuccsínót imádja a kapuccsínót lassan telt az idő...
read more
Likes
Óda Kisimulva a gyűrődésből, hajnalban Egymásba kábult szerelmesek léptei Kápráznak vissza a macskakövekről. Csókjaik hegedűhúrként feszülnek ablakomig Az árkádok alól, ahová megbújtak. Egész halkan, mint macska, ha vadászik- Puha mancsokon oson a szerelem. Épphogy csak érintik egymást-hisz A kő se mondja a folyónak: csiszolj!-viszi mégis, Viszi boldogan. Ez a...
read more
Likes
A szavak a hangok betűk íráshoz való, rovó jelek kincs bazaltszikla rengeteg és kolonc zengő harang és éles kolomp. Tökéletlen. Hiányos. Faragnod kell s ápold. Csak vele építhetsz tűrhető világot Folyam, vad áradás. Sodrása ellen gázolsz, vagy nem leszel (l)átható… Tákolsz. 0
read more
Likes
Nyugalom! – csak türelem, csak akarat és figyelem. Ha tévednél… ha tévednél, nincs kegyelem, hát nyugalom! Csak akarat és fegyelem, – mert akarom! Még várni kell, még tűrni kell. Nyugalom! * A rúd marasztja markomat, mert nincs még itt a pillanat. Az ösztön őriz itt belül: alattam háló nem...
read more
Likes
A voks most már választás, nemcsak szavazat, A váltásnak született hősei lettek, és mind, mind a hatalom lovát akarta megülni, keresgélve hozzá a nyerget, s maga felé hajló kezükben a zabla. A megszállók elmentek, már nincsenek is, megváltozott a hatalom – forma neve. Tétován mindenki valami hitet hisz, hol...
read more
Likes
beszélgetés az év terjesztőjével A Fedél Nélkül utcalapnak eddig több mint ezerötszáz terjesztője volt tizenöt évvel ezelőtti megalakulása óta. Jelenleg azonban ebből mindössze körülbelül háromszáz aktív. A 2005 júliusában indult EQUAL program keretében lehetőség nyílt arra, hogy huszonöt terjesztővel mélyrehatóbban foglalkozzon egy bővebb stáb. Őket nevezték el Kiemelt terjesztőknek....
read more
Likes
A raszta-szív harmadszor segít A történet 2007-ben kezdődött, egy londoni Equal konferencián vettem részt, ahol is egy jamaikai származású hajléktalan, Donovan kezembe nyomott egy Empress Ayeola cd-t. „Ezt hallgasd meg barátom” – mondta az összetéveszthetetlen karibi akcentusával. Ott nem tudtam lejátszani, de itthon az első dolgom volt a cd-lejátszóba...
read more
Likes
Hascsikarás Bizarr történet ez, szent igaz. Az éltes korú „művészasszonynak” meg „foltjának”, bizonyos Janónak – miután félholtra itták magukat – mindenféle baja lett. Kiváltképpen a művészaszszony” szenvedett egészséghiányban. Kimentek ugyan kúrálni magukat a friss levegőre, de akárha dohos pincébe tévedtek volna. Az asszony gyomorpanaszai nőttön nőttek, még csak esteledett,...
read more
Likes
Mindennapi ajándék – egy őszinte, kedves mosoly. Köszönjük! Nyílt levél egy különleges emberhez Köszönjük, hogy megismerhettünk. Amit nap mint nap látunk, nagyon meghat minket. Megcsodáljuk, milyen szeretettel, felelősséggel gondoskodsz a 3 – néha több is! – kutyáról. Amikor megérkeztek a Blahára, szépen megcsinálod a helyüket, meleg takaróval, elkészíted az...
read more
Likes
beszélgetés Ónodi Istvánnal, Kiemelt Terjesztőink egyikével Aki a Moszkva téren akár csak egyszer is megfordult, az már bizonyára találkozott a lépcsőkön üldögélő, egykezű Fedél Nélkül terjesztővel, Ónodi Istvánnal. Szemmel látható rokkantságától eltekintve teljesen hétköznapi. Az ital nem játszott szerepet az életében, sokkal inkább a családját és az őt ért...
read more
Likes
Egykor a napsugarakba mártott márciusi kokárdákon s szélfútta réteken gyúltak ibolya-álmok, most komor felhők útja szór ránk rendet. Elbújt fecskék helyén harsány hang s tetőcserepek szállnak; hullnak lelkünkre, hullnak az útra – cserépszárnyon billeg a törött remény… …káoszos félelem vinnyogása ablakok homálya mögött a csönd… új idő dörömbölő hangjához...
read more
Likes