383. szám Vers

Egy szó

By

Egy szó

   Gyötör

   Gyötör az ürességem
       Hiányzik, ha tekinteted nem találkozik az enyémmel
   Gyötör mohó vágyam, mely oly türelmetlen
       Őszinte, szemérmetlen
       Remegek, s
   Gyötör a kétség, finom kezed a csengő gombját mikor érinti meg
       Szeretlek, egyszerűen…
   Gyötör a tudata, nem érinthetlek meg
       Hiányzik őszintén-vidám mosolyod, önfeledt kacagásod
   Gyötör a gondolata is, most nem láthatom, nem hallhatom
       Szeretnék szavaidon, történeteiden átszellemülten csüngeni
   Gyötör a valóság, a hallgatag csöndbe nehéz belekapaszkodni
       Zavar a Nélküled-nappali beszűrődő lármás utcazaj
   Gyötör a Veled-érkezett ijesztően emlékdús, csöndes éjszaka
       A mélyfekete égboltnak könyörgöm, magába zárva rejtsen el
   Gyötör minden, amit nevezzünk csak így egyszerűen: emlékek
       Fáj, hogy hangosan nem kiálthatom

   Gyötör a Nélküled rám nehezedő magányom
  
  

You may also like