Esszénovella
1.
sárosi gróf egyáltalán nem érezte jól magát danckában, legszívesebben földhöz vágta volna ónkupáját, de türtőztette magát, tudta, soha többé nem léphet magyar földre, nem láthatja sem budát, sem patakot, de ennek a népnek sem akart a királya lenni, illő kopogtatás után belépett a szárnysegéd, nagyságos vezérlő fejedelem, alázatos tisztelettel jelentem, megérkezett a lovas futár leopolis földjéről…
2.
kedvesem, miért nem megy bécsbe? önre ott csodás karrier vár, a maga eszével, tehetségével, a maga charme-jával sokra vinné a császárvárosban, herr draexler nem nagyon figyelt a tanácsos feleségének szavaira, inkább a töltött galamb keblei kötötték le előre rohanó fantáziáját, bár még nem is látta ezeket a csodás természeti tüneményeket, csak sejtette a drága lila selyem alatt egyenletesen pihegő ennivaló halmocskákat, nem tudni, hogy az éppen szolgálati úton lévő tanácsos könnyűvérű, ám valóban elragadó nejét mi izgatta jobban, a kezdő író eljövendő fényes pályafutása vagy két keze, melyek egyáltalán nem gyengéd mozdulatokkal simogatták két meztelen vállát, de az biztos, hogy a gnédige frau kipirult, egyre nagyobbakat sóhajtott, mellbimbói megkeményedtek és a nemi vágy egyéb, egyre nyilvánvalóbb jelei jelentek meg rajta…
3.
a költőnek szerencséje volt, nem lőtték tarkón, nem halt éhen egy táborban, csak a birkákat nyírta egy kazahsztáni szovhozban, de legalább élt, néha odasúgta a feleségének: jeszcze polska nie zginela, éltek és ez volt a lényeg, keserűséggel telve, de éltek, még a háború elején tartóztatták le egy irodalmi kávéházban többedmagával, előbb a németek nyomultak be a városba, majd a vörös hadsereg, újjászervezték az életet, a kultúrát is, volt, aki sztálin-díjat is kapott…
4.
riadóztatták a csalogányt, az ukrán nacionalisták egyik zászlóalját, a marcona hadfiak gyakorlott mozdulatokkal, sietve, de kapkodás nélkül kapták magukra ruháikat, felszerelésüket, fegyvereiket, ma rendkívül fontos parancsot teljesítettek, az alacsonyabb rendű szolganépnek nem lehettek diplomásai, még középiskolát sem végezhettek, ezen a meleg júliusi napon lőttek agyon a németek parancsára huszonöt egyetemi professzort, családtagjaikat, irodalmárokat, szellemi munkásokat, az ország egykori többszörös miniszterelnökét, az egyetem rektorát három felnőtt fiával együtt…
5.
a kislány összesett, harmadik napja voltak már a teniszpályán étlen-szomjan, ha valaki megpróbált kérni, ütés, rúgás volt a válasz, egyelőre még csak a puskatus dolgozott, de a csalogány végül ezt a feladatát is derekasan tejesítette, meg is dicsérték őket, kimenő, eltávozás volt a jutalmuk, plusz a jól végzett munka öröme, mondogatták is egymás közt: ez jó mulatság, férfimunka volt…
6.
a mérnök még nem volt részeg, nehéz napja volt, sokat dolgozott az utóbbi időben, otthon is zűrök voltak, jól esett egy kis relakszálás a külvárosi kocsmában, még két vodkát, drága! csak ez a pocsék sörük van? adjon inkább valami üvegest, tündérem! kösz! tizenegy éve éltek itt a visszacsatolt nyugati területeken, a kisebbik lánya a marhavagonban halt meg, azóta sem tudta megbocsájtani magának miért nem próbáltak a közel-keletre szökni és onnan amerikába, szőke hercegnőm, még két vodkát és legyen szíves kapcsolja be a rádiót! kellemes ez a füstös félhomály, ez laposan kúszó sunyi mámor, tadek, mesélj valamit, mi újság? hogy mondod? budapesten? ott is tüntetnek?
(március hónap, második díj)
