Már betegen fogom a kezed,
s magamban ismétlem a neved
halkan, vagy lehet, hogy hangosan,
nem tudom, tán mindig pajkosan.
Már betegen fogom a kezed,
tudom, hogy én vagyok a sebed,
melyet lelkeden hosszan cipelsz,
s oly nehezen magadon viselsz.
Már betegen fogom a kezed,
s elfelejtem lassan a neved,
csak a képzelet játszik velem,
simogatom a saját kezem.
