Úr Isten, de sötét lett hirtelenében! Az előbb még hét ágra sütött a nap. Mit hét ágra! Drága jó szüleimtől – igaz, nem kimondottan a mai nap kapott – tojásokat bizton megsüthettem volna alatta. Most meg… Csak jövök, csak megyek, azt sem tudva, hová, merre. Megvakultam volna? Ilyen hirtelenében?...
Ha egyszer arra ébredsz, odúd ki van fosztva…… Ne kakukkot kérdezd! Jogot formált szarka. 0
read more
Likes
A Centralny hármas vágányára végre bedöcögött a berlini gyors. Sygfryd de Löwe hetykén leugrott és elegáns utazótáskáját egy lomha hordár ölébe dobta. Taxiba ült és a város vadonatúj toronyszállójába hajtatott. Lemosta magáról a lokomotív által felvert közép-európai port, majd karcsú handy-jén felhívta Anna Danutát, akit még Potsdamból ismert. A...
read more
Likes
Látod haver, már festékre sem telik… mondja a barátom míg végignézem csendben a műteremben gyűlő poros vásznait. Csak egy üveg tus maradt… pedig még megfestettem volna a gyerekkorom furcsa álmait! Dühödt daccal a szemében, ócska ecsetet tusba mártott röpke perc alatt elém lökött egy múltba merült vad világot hol...
read more
Likes
Egy évvel ezelőtt még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is...
read more
Likes
Nem volt Ő, csak békaherceg, ifjú, sóvár, álmodozó, nyári éjek bús dalnoka: fejlett egyed, (már nem ebi) rekedtesen szép hangjában sok békalány kedvét leli. Sok békalány; – de az az egy…! minden éjjel kákához megy, hova ifjú álmodozót kicsalta az éjféli Hold, hogy az ifjú békaherceg sóvárgását fölbrekegje, s...
read more
Likes
Tudom, nehezen hiszitek el nekem, de egyszer a mesék élete – pontosabban utóélete – komoly veszélybe került,… s történt mindez egy kisfiú miatt. Azért mielőtt megmosolyognátok, olvassátok el ezt a történetet: Egyszer, nem is olyan nagyon-nagyon régen élt egy gazdag kereskedő, aki felesége korai halála után egyedül nevelte egyszülött...
read more
Likes
Szelíd Cristo, Redento Redento Corcovado Cukor süveggel szemben Megvártál türelemmel. Betű-csokrom Neked hoztam, Szobor lábaidhoz szórtam Rózsáim fehér-pirosak Ezek soha nem hervadnak. Megtalállak: minden résben, Benne a fa repedésben Kenyértermő búzaszemben Borkóstoló szőlőszemben, Féltve őrzött gondolatban Minden ki nem mondott szóban Szállodámnak ablakában Rio de Janeiró karjában. *köszönöm **feltámadott...
read more
Likes
Kiszáradt számban tobzódik a penész kiköpöm a tüdőm elrepül a ködbe vész szegények vagyunk de te még szegényebb mikor a legjobban ragaszkodsz hozzá akkor lesz majd véged s csak darabokban juthatsz át a tű fokán bután jössz a világra s felfordulsz oktalan ostobán minden ami itt elkezdődött odavan látszat...
read more
Likes
2010-ben második alkalommal ítélték oda a Menhely Alapítvány egységvezetői az Év Önkéntese díjat. Az idei nyertes Tóth Anna Valentina, a döntés gyakorlatilag vita nélkül, minden jelenlévő egyetértésével született – ami mutat valamit a díjazott elkötelezettségéből is. – Először is fogadd gratulációmat az Év Önkéntese díj elnyeréséért. Ahogy a díjátadón...
read more
Likes
Vaskos hasábot parázsra vetni Vaskos hasábot parázsra vetni… Vastag kabátban gesztenyét sütni… Vasfogú idővel versenyt szaladni… Vasárnap este a kedvessel maradni… Végigsétálni hegyeken, dombokon… Végtelen erővel győzni a gondokon… Véghezvinni a legnagyobb csodát… Végre kiinni a szerelem borát… Hófehér kristályként magasba szállni… Hófödte csúcsokon vígan szikrázni… Hófelhők csipkéjén...
read more
Likes
Az én asszonyom hihetetlen változásokra volt képes. Egyszer naiv kislány, máskor megközelíthetetlen nagyvilági hölgy, vagy komoly bölcs-bagoly mindegyik ő volt egy személyben. Benne rejlett az évszakok egymásutánja, a nap és a hold felkelte, nyugta. Az örökkévalóság. Márta lelke olyan volt, mint egy érzékeny műszer, a körülötte zajló világot mélyen...
read more
Likes
Lopom a Napot; Ágyhoz kérem a papot Gyóntatóm kérni, hívni – Nem tudom már: Kinek lehet hinni. Csukódott mögöttem a zár, Egy naplopóra büntetés vár. A gyónásért most már kár Haladtam. Hálát adtam – Cserébe egy igazit Ki nyakkendőmön igazít. Kaptam. Vele laktam – Egy álló éjszakát Imára kulcs-zár...
read more
Likes
Fellebben a függöny, én bizonytalanul lépek fel a színpadra. Körülöttem csupa álarcos emberek mulatnak. Hirtelen arcomhoz kapom a kezem, s érzem, hogy rajtam is álarc van. Körbenézek: mindenhol vakító reflektorfény… A mennyezet csupa dísz, kristály csillárok lógnak, minden olyan csodás, minden fénylik, a háttérben pedig kellemes zene szól. Engemet...
read more
Likes
Elnézést kérek a T. Olvasótól, a Szerkesztőségtől (és általában minden jobb érzésű embertől), hogy az alábbi adaptációkat papírra vetem, de hiszem, hogy e történetecskék diszkréten bűzölgő – de valahol mégiscsak megkapó – bája nem engedheti meg, hogy egyszerűen a nagybetűs Humor hátsó udvarába seprűzzük őket. Hisz a fekete humor...
read more
Likes
Az eső halkan szitál, erre ébredek. A szoba nyitott felső ablakán keresztül beszökik a tavaszi szellő, hűvösen végigsiklik a testemen. Érezni lehet a friss esőillatot, s egy kellemes borzongás jár át. Az ébrenlét és az álom határán a gondolataim ösztönösen elkalandoznak… A szellő lágy táncot jár selymes bőrömön. A...
read more
Likes
Szonett, ó, ti rendezett nett szavak, itt hálóba hadd fogjalak bennetek megszőve elrejtett üzenetemet elmúlt, régi szép korok felé – sokra aztán nem mennek vele, úgy gondolom, a kabátom én is begombolom, mert már oda van a jó idő és hát idefigyeljetek: el vagytok ti most már feledve, s...
read more
Likes
– Kezdhetnénk az elején, mondana valamit gyermekkoráról? – A gyerekkoromról az jut eszembe, hogy felhőtlen volt, könnyed, és szabad. Ennek köszönhetem a felnőttkori sikereimet is. – Ön már gyermekként is sikeres volt. – Én nem tudtam, hogy az siker amiben éldegélek, mint gyerekszínész, meg ismert rajzfilmek magyar hangja. Élveztem...
read more
Likes
Olvadó hó alatt fekszem, Szeme üveg, kezem reszket. Régen fekszem itt lenn a mélyben, jó ideje nem néztem a napfénybe. Talán ez lesz az a nap, amikor kienged a fagy, S én is kiengedek, akár egy mirelit húsdarab. Lilára fagytam a hóban, Hiába vagyok takaróban. Várom, hogy valaki jöjjön,...
read more
Likes