Verembe A fejemet nem Verem be. Plafonban Ha alacsony, nagy Pofon van. A karom Kéznél legyen, ott Akarom. Szerelem Ha egyben van, nem Szerelem. Hej Fiskus! Lesz neked is juss Egy kis,… kuss! Előre Nem fekszem fődbe, Üllőre. Ajándék, s A jó játék, nem Kaján vég. Eszembe Ha nem...
Esszénovella 1. sárosi gróf egyáltalán nem érezte jól magát danckában, legszívesebben földhöz vágta volna ónkupáját, de türtőztette magát, tudta, soha többé nem léphet magyar földre, nem láthatja sem budát, sem patakot, de ennek a népnek sem akart a királya lenni, illő kopogtatás után belépett a szárnysegéd, nagyságos vezérlő fejedelem,...
read more
Likes
Amikor a félelem az ágyad szélén ül, Rettegésben tartva, Amikor a tűzkő elszállt, És nincs már több szikra, Ami a reményt benned életben tartsa. Amikor kiáltanál, Csak éppen hang nem jön ki torkodon, És fáj minden próbálkozás, Olcsó szándék, magadért-mások ellenére, Veled leszek azon a napon! Elhiszem, betakar a...
read more
Likes
A forma álma Azt álmodom, hogy Élek! Ezért riaszt a Halál. Felébredni félek. A bölcsek azt mondják: Nincs halál, csak Élet! Sőt! Élet sincs, csak Lélek! Túl minden formán… Már nincs mitől félnem. VAGYOK és LÉTEZEM! Hazaértem! Baán Csaba 0
read more
Likes
Hát megtörtént. Olyan prózai, olyan hétköznapi volt az egész. Mégis távolabbra kerültünk egymástól, mint az elmúlt két évben, amikor csak a lelkünk egyesült és mégis minden mozdulatunk a szerelemről árulkodott. A testi kontaktus messzire repített tőle, lehet, hogy másképpen kellett volna, vagy sohasem. Dodó, ez a makacs cigányember, közben...
read more
Likes
Minden múlandó e világon; a nyár, a tél, a nappalok. Örök csupán szívem szerelme, ha szemed párja rám ragyog. Minden múlandó e világon; a fény, az árny, az emberek. De a remény halvány sugára felvillanyozza lelkemet. Lehet, hogy nem fogod szeretni sírból feljáró lelkemet. Mindent lehet, csak mást szeretni...
read more
Likes
Az élet álom álmomban látom s álmomban alva álmomban álmom, álmomban magam álmodom én – álmodlak téged álmom álmában léted éled s a te álmodban rólad álmodom – a te álmodban álmodom rólad én? Más álmában él az én? Álomból álomba ébredve te az én álmomba tévedve, téged hogy...
read more
Likes
A poros úton ballag a szekér hazafelé. Vörös tengerben süllyed el a nap. A kerítéssé váló álmok állják körbe az estikeillatú kert kora esti meséjét. Kellemes, hűs szellő szalad végig a kertek alján. Denevérek indulnak el vadászni. A vacsoracsillag már kiakasztotta az est szekerére a lámpást. Neszek indulnak el...
read more
Likes
Ülök a vízparton egyedül, a közelben egy tücsök lágyan hegedül. Merengve bámulom a szennyes vizet, körülöttem a fű, szinte sistereg, oly meleg. Fenn a nap tűz fáradhatatlanul, a bőröm tőle oly gyorsan lebarnul. Az arcom a hőségtől pirosra hevül, de sajnos, nem bírom a meleget az árnyék nélkül. Lihegve...
read more
Likes
ó pardon, kisasszony tudja a szívem úgy zakatol itt a mellemben éjjel és nappal mint egy ósdi gramafon… szabadna-e merészelhetem-e ezen a ködös alkonyon önt meghívni egy forró teára pirítósra egy füstös vendéglőbe… édes-kesernyés ez az alkony mintha megnyalnánk egy posta- bélyeget lila tintával megcímzett boríték egy távoli városba…...
read more
Likes
A hiánycikk kereskedelmet megelőzte a világháború utáni feketepiac. Akkor még az alapvető, létfontosságú árucikkeket is az értékének a többszöröséért lehetett csak megkapni. Egy évtizeddel később a mezőgazdaság és az ipar előállított minden szükséges alapvető árucikket, így a kereskedelemben már csak a luxuscikkeket kellett pult alól vásárolni csúszópénzért, vagy külföldről...
read more
Likes
Szavaim gazdagsága pénzben kifejezhetetlen ahogy rétegre réteg települ hangra hang lép ül csendül ezt azt meg fel kiemel, temet rejt lelkekben hegedül, hozzáad, elvesz eltakar leleplez – olvasod fehér.. de benne zöld van, írottan ott a halál, belecsomagolva remény – zenél, puhán simogat, de olyan kemény… cirógat, üt, meleg,...
read more
Likes
Motor a szívem megy – jár, sőt ha van benzin bizony meg nem áll. Nézd a mutatót – középen jelez. Ilyen a szív is? Dobog, de már nehezen liheg? Talán kevés a lélegzet, a hajtóanyag? Lehet, hogy én voltam hanyag. Lehet, hogy elhagytam magamat, a benzintankomat… (február hónap, harmadik...
read more
Likes
Arccal fordulok a jövendő felé, hátamat tartom friss, tavaszi szélnek, nyákos a múltunk a jelen zagyva lé, de, nekem is int csábító ígéret. Hátamnak feszül az uniós forgószél forgása szemembe szúrós port kavar, szemetet pörgetve tiszta utcát remél: – új fű alatt ott a tavalyi avar. Pillanat hangja csábítón...
read more
Likes
Nemes Nagy Ágnes Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak. A H A...
read more
Likes
Mint csepp a záporban az vagyok. Én semmit nem akarhatok. Csapódok jobbra, balra, Mint esőcsepp a zivatarban. Nincs gondolat, csak kényszer, Ember nem éri fel ésszel. Jobb volna felhőben lenni még, Hallgatni angyalok énekét. Közétek estem ó „emberek”, Azóta én csak szenvedek. Szeretnék páraként elmenni, Titeket örökre feledni. Szánlak...
read more
Likes
Egy költőnőhöz IX. Nemes Nagy Ágnes Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak....
read more
Likes
‘Reggelt, Magány, Szép napot, Búbánat, Jó éjt, Fájdalom – Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem, De úgyis letagadom… Itt éltek szívemben 28 év óta, S ha csodákról faggattok – Nos, hát ez kész csoda – Hogy ennek ellenére Jó pár cipő elkopott, Amíg tudatom végül mégis Kijózanodott. Mentem, folyton-folyvást meneteltem,...
read more
Likes
Dúlt sarkú házak Elbilleni készülő Szegletében a megbúvó Patkányok Szemtükrében Látott Riadalom Bátorsága az ami Tompaságom Bízó Bátorsággá Bodorítja Pedig nem kicsim az Ellenfél – vagy Legalábbis az orra De Jókorát koppintva “Fejdísze hegyére” Majdcsak helyre ugrik Orczája “nem Éke” 0
read more
Likes
Mottó: „Az élet olyan tragikus. Az egyik nap még itt van az ember, a másik nap szintén.” Köpött egy nagyot. Utálta az egészet, utált mindent. A kerítés tövében ücsörgött – miért nincs több pad ebben a rohadt városban? – bámulta a szemben lévő hajléktalanszállót. Be kell mennie – a...
read more
Likes