Lenni vagy! Nem nem lenni. Ez a valósággal Több, mint a semmi. Aki van, És ezt tudja, Annak nem lenni Nem lehet! De milyen legyen Az élet? Haláltól félő, Vagy örökké élő, És ebben remélő? Ez csak egy Személytől fügött, Aki értünk függött. A feltámasztani És feltámadni is Képes...
Értötted-é? – kérdezi Pál. Értöttem há’! – ígyen én. Az embör ki kétkezi, s… vág fejszéje fát, s… az esze ép, mind’ kétkedi, amit ha lát,…s benéz a bokrok megé… Udvarhely, 2005. április 30 0
read more
Likes
(Néhány rabló is szerepel majd, de negyvennél remélhetően kevesebb) a 005-ös terjesztőt, Tranovecz Lacit életéről meséltetjük Elnézést kérek olvasóimtól, ha a címet kicsit durvának találják. Interjúalanyom meglehetősen kacskaringós életpályát futott be, volt gyesen, mint kispapa, és volt marhapásztor ridegen tartott, ezért kissé vadóc állatok között. Belefáradt a küzdelmekbe, semmi...
read more
Likes
Itthon vagyok Más itt a beszéde bokornak és fának. Más a szemefénye a magyar leánynak. Több a melegsége az itthoni földnek. Jobb az ölelése magyar menyecskének. Másképpen csókolja napsugár a Földet. Ember azt aratja, amit itthon elvet. Minden ital, s étel jellegzetes nálunk. Boldogságunk fényjel, biztos megtaláljuk. 0
read more
Likes
Az önfejű kistudós A mértéktelenség nem a felnőtt korban alakul ki. Az alkoholisták, drogosok, nikotinisták, koffeinisták, munka, vagy szexmániákusok, szenvedélyes játékosok és túlevők már gyermekkorukban, magukban hordozzák azokat a jellemvonásokat, melyek szenvedélyeikhez vezettek. Egy alkoholista – ki saját magát nevezi így, habár hosszú évek óta absztinens – élettörténetének villanásai...
read more
Likes
Világrajövetelem célja mi volt? Nem tudom. De lelkemben még zene szólt. Gyermekként táncoltam a széllel boldogan, Éltem őszintén, s gondtalan. Soha nem tartoztam sehova Apámnak nem volt felém jó szava. Ütések, szidalmak edzették a belsőm, Mégis megtartott érző lénynek teremtőm. Felnőtté válásomat intézetnek köszöntem Hogy ember maradjak mindent megtettem....
read more
Likes
meglehetősen sokat kellett az expresszre várnunk valami műszaki hiba miatt sokat késett kellemetlen őszi idő volt az asszonnyal behúzódtunk a restibe kis vidéki vasútállomás nem volt túl nagy a pompa én felhajtottam néhányszor egy deci féldecit az asszony megivott vagy három kapuccsínót imádja a kapuccsínót lassan telt az idő...
read more
Likes
Óda Kisimulva a gyűrődésből, hajnalban Egymásba kábult szerelmesek léptei Kápráznak vissza a macskakövekről. Csókjaik hegedűhúrként feszülnek ablakomig Az árkádok alól, ahová megbújtak. Egész halkan, mint macska, ha vadászik- Puha mancsokon oson a szerelem. Épphogy csak érintik egymást-hisz A kő se mondja a folyónak: csiszolj!-viszi mégis, Viszi boldogan. Ez a...
read more
Likes
A szavak a hangok betűk íráshoz való, rovó jelek kincs bazaltszikla rengeteg és kolonc zengő harang és éles kolomp. Tökéletlen. Hiányos. Faragnod kell s ápold. Csak vele építhetsz tűrhető világot Folyam, vad áradás. Sodrása ellen gázolsz, vagy nem leszel (l)átható… Tákolsz. 0
read more
Likes
Nyugalom! – csak türelem, csak akarat és figyelem. Ha tévednél… ha tévednél, nincs kegyelem, hát nyugalom! Csak akarat és fegyelem, – mert akarom! Még várni kell, még tűrni kell. Nyugalom! * A rúd marasztja markomat, mert nincs még itt a pillanat. Az ösztön őriz itt belül: alattam háló nem...
read more
Likes
A voks most már választás, nemcsak szavazat, A váltásnak született hősei lettek, és mind, mind a hatalom lovát akarta megülni, keresgélve hozzá a nyerget, s maga felé hajló kezükben a zabla. A megszállók elmentek, már nincsenek is, megváltozott a hatalom – forma neve. Tétován mindenki valami hitet hisz, hol...
read more
Likes
beszélgetés az év terjesztőjével A Fedél Nélkül utcalapnak eddig több mint ezerötszáz terjesztője volt tizenöt évvel ezelőtti megalakulása óta. Jelenleg azonban ebből mindössze körülbelül háromszáz aktív. A 2005 júliusában indult EQUAL program keretében lehetőség nyílt arra, hogy huszonöt terjesztővel mélyrehatóbban foglalkozzon egy bővebb stáb. Őket nevezték el Kiemelt terjesztőknek....
read more
Likes
azonos című festményemhez „Enyém” a fény, hiszem. „Miénk” a fény, tudom. Talán ez az, amitől éjjel nem alhatom?! „Fent” járok a szirten, elvakít (?) az „Én”… szeretet és mosoly övez ál(m)om közepén. „Ott” a felhők felett, könnyű az élet, amely „itt”, lám oldhatatlan semmivé (?) lett. „Ott” véd dúlt...
read more
Likes
Hófödte tájon fagyos az élet, őzek bokáin a sebek égnek. Patakvíz zárva, jégréteg rajta, nő vadak éhe, növekszik szomja. Erdei fáknak az ága hallgat, hó- és jégpáncél testükbe marhat. Bokroknak alján alszik az élet, nyulak lakhelye, most hóval bélelt. Napfény szikrát szór jégen és havon, fázik az élet, fázik...
read more
Likes
A kihalt utcákon végig kaptat, le-leül a házak küszöbére; elfüggönyözve már minden ablak, és Ő bottal kopog mint a béke. Hangtalanul: minden álmot sajnál, amíg vereslik a nyírfa kérge; hangja nem jut tovább egy-egy fánál, amíg farkasok gyűlnek a vérre. De Ő közöttük jár áhítattal, hogy egy-egy vadat megtáncoltasson;...
read more
Likes
Egészen újszerű plakátokat láttam, ezek születéséről, az Önarckép projektről Mészáros Attila programvezetővel beszélgettem. – Honnan jött az ötlet? – Angliában láttam, amikor egy tanulmányúton vettem részt. Láttam egy megvalósult projekt eredményeit, illetve egy foglalkozást, hogy az ottani tréner hogyan dolgozott együtt menekültekkel, önarcképeik, üzeneteik létrehozásában. Itthon volt egy pályázati...
read more
Likes
Ujjaim közt az évek folynak Megállok egy kapunál – – nem nyitok be, csak holnap… Kapuk mindig-mindenhol voltak és vannak de a sok kapu mögül figyelmeztet egy halk hang Belülről csak rám szólnak „hiába nyitsz be” – – tegnap nélkül üres a holnap (2008. december, harmadik díj 0
read more
Likes
Éjjelente nehéz függönyét napomnak hogyha behúzom, Lázbeteg szívemet megmártva szerelmed hűvös fantáziájában – Még éberen, már álomittasan nyugovóra térvén, Világod s világom összefonva – hajnalig mozdulatlanul. (2008 december, második díj) 0
read more
Likes
Korábban is közzétettük már a Fedél Nélkül hasábjain azt a statisztikát, hogy évről-évre hányan halnak meg Magyarországon az igen nagy hideg miatt. Ennek ellenére mindig – jellemzően mindig csak akkor, amikor beköszönt a nagy hideg – felröppennek találgatások, hogy hány hajléktalan ember fagy meg az utcákon, fedél nélkül. Most...
read more
Likes
A félelem kísér, ha buszra szállsz, majd buszról le, és úgy indulsz, gyalog; tűnődve: áll-e még a régi ház, és ki lehet lakója? – nem tudod. Mert oly régen volt, talán igaz se volt, és annyi minden történt már veled; hányszor nőtt, hányszor fogyott a hold? – a járda...
read more
Likes