426. szám Vers

Gyökértelenül

Égbekiáltó fának, Tengerberohanó árnak, Horizontot befogó tájnak, Életigenlő, Jövőt-ígérő MÁ-nak, Megvalósítható vágynak, Családot összefogó matriarchának, Játszva okító nyelvtanárnak, – Kellene lennem még. Atomjaimra esve, Kudarcokkal telve, Elhagyva, s elengedve Bolyongok – gyökértelenül. 0
428. szám Széppróza

Fehér karácsony

Csend van, szitál a hó és jégvirágok nyílnak az üvegház ablakán. Üres virágcserepek gondolnak a virágillatú nyárra és lábujjhegyen jár a csend a padláson a cserepek alatt. Kémények füstje sejteti, hogy meleg van a kisszobában és béke. Fehér a világ, virágillatú méhzümmögésről álmodik a kert a hópaplan alá bújt...
428. szám Széppróza

Hol marad az ünnep?

Mint minden évben, most sem marad el a Karácsony, csak ki-ki hogyan éli meg, ott a kérdés és abban van a különbség. Kinek mi teszi ünneppé az ünnepet? Kinek csupán munkaszüneti nap, kinek loholás, kapkodás, mert jönnek a vendégek, kinek tetemes pénzkiadás, mert az ajándékozással járó megfelelési kényszerétől nem...
427. szám Széppróza

Orvosi felülvizsgálat lakcím kavalkáddal

Soros orvosi felülvizsgálatra voltam berendelve a Vajda Péter utcába. Elmentem, nem kis nehézség árán, a normál buszokon nem tudok közlekedni mert magas lépcsős. Miután beadtam a papírokat, leültem, türelmesen vártam, kb. jó óra múlva kijött egy hölgy s közölte nem oda tartozom – anyukám jót akart: előtte 2 héttel...
428. szám Vers

Karácsony (1948)

Szent karácsony, térdig a hó, Szánkó előtt kaptat a ló. Aranycsengő cseng-csilingel, Vág a hideg,… szép a reggel… Angyal trónol fenn a bakon, Gyermekszem les az ablakon… Jégvirág közt, kicsi lukon, Lesz-e csoki,… szaloncukor? Vastag zokni, kesztyű meleg? Átszánkázhatjuk a telet?… Kiscsizma is,… sarkán patkó… De jó a tél!…...
427. szám Széppróza

Hajléktalan tapasztalati tanácsadó

2004-ben Belgiumban indult az első szegénység és társadalmi kirekesztettségi tapasztalati szakértő képzés. Mára már 40-50 „tapiszaki” dolgozik Belgiumban és még többen más EU országban önkormányzatoknál, minisztériumokban és civil szervezetekben. Ezekben az országokban már elismert szakma lett a tapasztalati tanácsadóké. Hazánkban idén indult ez a képzés. Igaz, a külföldi négyéves...
428. szám Vers

Karácsonyváró

Karácsony előtt négy héttel gyertyát gyújtunk reménnyel. Egy hét múlva még egyet, hogy szívünk kapjon kegyelmet. A harmadik héten is egyet, hogy jöjjön a szeretet. Negyedikre meggyújtjuk az utolsót, hogy várjuk a megváltót. Itt van Karácsony, a megváltónk napja, a szív ezt diktálja, ezt az Isten adta. 0
427. szám Széppróza

Emberi játékok

Nem vagyok túl idős, talán nem is láttam még mindent, de abban holtbiztos vagyok, hogy nem fogok túl sok baromságot összehordani, és nem áltatok senkit olyanokkal, hogy szép az élet, jó az élet, csupa móka, kacagás és buli, buli, buli… De abban sem hiszek, hogy annyira szörnyű lenne, hogy...
428. szám Vers

Éjfél az ádventi padon

Dúdol a parki pad könnye, buja hajat fon köré hamis halleluja fénnyel az éj, bolyongó hang foszlik dermedten széjjel… búgószél zörgés jön zárt búrák öléből, moccan az utcai lámpák morzsányi fény-melege, gyűrött rongycsomó dúdol könnyel átitatott jégbús áhítatot… lehalkult Csendes éj loboncos szakállra rogy, puha ágyak kéjes szégyene éji...
427. szám Vers

Koponyám szemed II.

Fürdet, homokon nyögött, tohonyán vett szemet és árul hisz rizs, hagyma: lám már ereszt levet hátul, a tar dombon ropoghat tán fakeret Harsan, de már fehér faló ha feltört köd                                                     Onnan fagy telem, kint hal most lónak ha bélyeg kivert szemmel túzok elég – jé, tüzed méreg:...
428. szám Vers

Karácsonyi gondolatok

Üdvözlöm Üdvözítőnk, Pöttöm testedben a végtelenséget, Gyűlölet üvölt sajnos a földön, Önts belénk Békességet! Rád aggattuk fagyott díszeinket, Csak fogyasztjuk bambán az időt… És kifütyüljük az Üdvözízőt… Kérlek, melegítsd fel szíveinket…! Hó esett, feketét fehér lep el, Szikrázva szárnyal e fehér lepel, Szomorúságunk a múltba vesz el, Minden vétkünket...
427. szám Vers

Elmondom neked…

Elmondom neked, hogy mi az ami bánt, mi az ami fontos, és mi az ami fáj, az életem nagy részét család nélkül éltem. hogy lesz nekem is azt mindig reméltem hogy valaki szeretettel megölel egyszer s boldog lehetek mint minden ember! +1
427. szám Vers

A néma bohóc

(avagy, az illúziók halála) Néma trombitásom… bohóc! Rád száradtak jelmezfalak: krumpli az orr, hajad is kóc… csönd roskadó súlya alatt csontosodott magányodhoz Lusziella kacaja szól. Beléd fagyott világodból szipogásod könnyez rá, a TV-hangú kacagásra. 0
426. szám Interjú

Egy hungarikum dobosa – interjú Mihalik Viktorral

Mihalik Viktorral, a Bikini együttes dobosával a Morrisons II-ben találkoztam, koncert előtt. Életéről, zenei munkásságáról és a hajléktalan emberekről beszélgettünk. – Gyakran játszotok itt? – Havonta egyszer. Téli bázissá lépett elő. Nyáron meg mindenfelé. – Megvallom egy bűnömet. A riportalanyaimból fel szoktam készülni, most viszont nem volt elég időm,...
427. szám Vers

Ismerem

Hajnali három. Késő, kerüli már az álom. Járkál ajtóig, ágytól, csak három lépés, – ennyi a tere. Nem érzi mégse: börtön. Motyog, s túltenne néhány költőn a kép, amit a falra rajzol párás lehelete. Ír. Inkább csak írni próbál, szavakat szóra formál. Nem hagyja nyugton, tudja, pedig nem is...
425. szám Széppróza

Suttogó múlt

November 1. Ballagok a temetői úton. Csend van, pedig él a temető. Az Idő visszakanyarodva sétál a holt lelkek sírköves útján. Az idén is átlépte a szeretet a temetők kapuját. Az évszakokból született évek fonnak koszorút az Emlékké kérgesedett évtizedek gyertyafényes gyalogútján. Az Idő ringatja az Élet bölcsőjét. Idézve...
425. szám Vers

Koponyám szemed I.

Lüktet homlokom mögött: koponyám lett szemed és tágul, nyílik nagyra s lám, már rám is nevet,       lám, hátul, a tarkómon kopogtat a neved. Lassan te már egész valómat betöltöd.                                                                                                 Olyan vagy nekem, mint haldoklónak az élet. Mindenemmel nyúlok feléd – nélküled félek –, elbűvölve vágyakozik hozzád...
425. szám Vers

Mezítlábas Odüsszeiám 6.

Az alábukó Nap lángolása vörös leplet feszít a Földre s e vörösből föl-bíborló hajnalban csöndes partokat mos a tenger, pernyével lepve a mezítlábas, bakancsos, füstös világ, gyöngéd érzések portája a pernye alól fölkúszó Ember, szellő simít rétet, fövenyt, arcokat… S új dimenzióban együtt lesz házad népe… Uram! Mert ígérted,...
425. szám Vers

Végtelen reménytelen réteken

Végtelen reménytelen réteken jössz, jössz miként a lassított filmeken. fehér ing Rajtad s a naplemente glóriája szememre kékfestő éjszaka borul s egy kicsit bekopogtatott hozzám a halál ki vagy s honnan? Értem vagy ellenem igazítod helyre egyetlen mosolyoddal a fanyar igazságokat, hogy mint álomképeket az ébredés, a kacér messziségbe...