A voks most már választás, nemcsak szavazat,
A váltásnak született hősei lettek,
és mind, mind a hatalom lovát akarta
megülni, keresgélve hozzá a nyerget,
s maga felé hajló kezükben a zabla.
A megszállók elmentek, már nincsenek is,
megváltozott a hatalom – forma neve.
Tétován mindenki valami hitet hisz,
hol remélve, hol meg belekeveredve,
vak szemmel nézegetve, hogy mit visz a víz.
Fentről csak jót ígérnek újra, meg újra,
mindannyiszor valóban reánk is férne.
De mindegyik beleesik egy mély kútba,
akarsz, próbálsz, de nem látsz a fenekére,
míg itt állunk tétován, hitünkbe rúgva.
A voks most már választás, nemcsak szavazat,
de benne az igazság kusza, idegen.
Hülyül a jó szándék, és a jó akarat,
míg indulatok taposnak a szíveken,
a kehes ló meg pókos lábakkal baktat.
A kézzel elérhető múlt, és a jelen
bennem nem keveredik, és nem is ugyanaz.
Nézzél vissza józanul és szép szelíden
gondold végig, mi volt hazug, és mi az,
és keresd, mi szelídíthet a szégyenen.
Volt, ami kellet, de jött annyi más,
ami most teher nyakunkon, teher helyett.
Bennünk szelídséget szül a sok lázadás,
mert visszatekintve értelmetlenek.
Fogy a láng, alszik a tűz, szunnyad a parázs.
