Képpé állt fénytöredék Nap-nyalábban fürdő por-pernyedék A társaságom. Egyedül fekszem az ágyamon, Nem hív senki a mobilomon. Az utolsó egységen S.O.S.-t küldtem, De senkit sem érdekel a nyomorom. Az ablakon keresztül felhőkhöz beszélek, „Rájövök, kik vagytok, s nevet adok néktek” – Ez volt kisfiammal a kedvenc játékunk – „Annak...
nem félek a sötéttől sem denevérszárnytól minek árnyéka a holdra vetül nem félem az idegent semmi üldöző árnyat teremtményt vadat holtat vagy elevent nem félem az utat sem a szomorú bús lehangoló unott időt dél és dél között mi húz sem az éjt mi másik éjbe torkoll üresen ásítva...
read more
Likes
Ködlepte az Ördög, neveti átkaim, de Istent sem lelem, kit felszabadultan félnék; kevés az „ember”, utamat megmutatni, s célját, hogy merjek rajt’ elindulni bátran. Bizonyosságot vártam, nem égő csipkebokrot, ha morzsányit is, bizonyosságot – kegyelmet hitben maradnom. 2012 július, harmadik díj 0
read more
Likes
Népművelő, költő, író, szerkesztő, dramaturg, rendező, színész, mozigépész és fotós. Aki ennyire ismeri az alkotás létrejöttének és annak „piacra dobásának” sok-sok szegmensét, az idővel elkerülhetetlenül válik filozófussá és/vagy humoristává? És vagy vagy? Kitűnő a kérdés. Merthogy nem is értem. A filozófia ugyanis más irányú, mint a humor, az egyik...
read more
Likes
Fölsőmezőváros egy alföldi kisváros. Az első feljegyzések róla a XV. századból származnak. Viszont a környék régészeti leleteinek tanúsága alapján már az avarok is lakták. Kialakulásában fontos szerepet játszhatott, hogy az Alföldet keresztirányban átszelő két fontos útvonal találkozik évszázadok óta a város szívében. Sok átutazót fogott meg a kisváros varázsa,...
read more
Likes
(Színmű hat felvonásban) Szereplők: Apa: György Anya: Edit Lányuk: Anna (Ani) Fiúk: Zoltán (távolban szolgáló katona) Udvarló: András I. Felvonás, I. Szín. (Az apa, György dolgozószobája. Baloldalt íróasztal, székkel, amin ül, és papírokat rendez. Komoly, kimért férfi, konzervatív értékeket vall magáénak, ám kíméletlen pénzember. Jelenleg is a tőzsdéről morfondírozik,...
read more
Likes
Tizenhat évem az ördögé. Ez a tizenhat év tett semmivé. Harminchat évesen itt állok kifosztva. Nincs egy rokonom sem, aki befogadna. Tizenhat éve még szép voltam és jó. Szertettem egy nőt, aki nem volt hozzám való. Ő szép volt, sőt gyönyörű, gyönge, védtelen. A férje szürke, mafla, szinte semmilyen....
read more
Likes
Harmincnyolc éves koromra ismét független férfi lettem; a válóperes hercehurca után azért tudtam venni egy kis lakótelepi lakást Angyalföldön, és a vagyonmegosztás végén – hála ügyvédemnek – maradt még körülbelül nyolcszázezer forintom. Ennek örömére egy hónap rendkívüli szabadságot vettem ki a munkahelyemen, és gőzerővel készültem a 13. Országos Keresztrejtvényfejtő...
read more
Likes
Úgy születtem, mint minden ember, meztelenül, tiszta lélekkel. Szeretetben éltem, nőttem, cseperedtem, hogy jutottam ide, hová keveredtem? Volt megbecsült munkám, volt családom, elmúltak az évek, most várom a halálom. Mit tettem, Istenem, mi az én bűnöm, mért kell most egyedül egy hideg padon ülnöm? Nem panaszkodom, nem is kesergek,...
read more
Likes
Pepe, a vezér megunta, hogy családjával segélyeken él, és elhatározta, hogy változtat rajta. Elment a központi bankba, és egy vízipisztollyal arra kényszerítette a főpénztárost, hogy adja át a napi bevételét, negyven milliárd forintot. Ezt tízzel elosztva, négy milliárd tiszta pénzt jelentett, cigányonként egy millió forintot. A suissi bankárok megijedtek...
read more
Likes
Volt egyszer Nagy Péter cár uralkodása idején Oroszországban, a végtelen Ural-hegység lábához simulva egy nagy falu, amit ma már talán kisvárosnak nevezhetnénk. Szorgalmas, istenfélő népek lakták, akik bölcs, szigorú sztarosztájuk irányításával egyre a városka felvirágoztatásán fáradoztak. Főbírójukon kívül még egy embert tiszteltek fenntartások nélkül – ez a pópájuk volt,...
read more
Likes
Régen volt, de az emlékek mostanában előjönnek. Erről szeretnék írni, hogy milyen összetartó kis családom volt. Szegényesen, de nagy szeretetben éltünk. Ma is elgondolkozom azon, mit jelent, ha valaki nem engedheti meg magának a nyaralást, ahogy erre gondolok, arcom égni kezd. Út közben hazafelé Kovács úr széles jókedvvel újságolja....
read more
Likes
A Nagy Hajléktalan Testvér rosszkedvűen és fáradtan próbálta lehunyni a szemét egy bezárt üzlet sötét bemélyedésében, egy mellékutcában. Még augusztus volt, de tudta, jön az ősz, jön az eső, jön a hideg, jön a december. Míg az ország nagyobbik része a Nagy Testvér szupershow-t figyelte három hónapon keresztül, az...
read more
Likes
Sietnem kell – a magány bezárt egy más világba, ez lenne az álom az úton majd néha figyelj rám nézz, ne ítélj és ne átkozz ne reméld, hogy egyszer visszatérek még! Hosszú még az út vége könnyeim kicsordulnak emlékeim meg-megfakulnak ott, ahol élek majd nincsenek madarak és fák sem...
read more
Likes
Gyere fiam! – ülj ide mellém. Mondd el, hogy mi bánt, és hogy volt, és miért? – szemtől-szembe is más a viseltes mellény, és az ember arca is, miután partot ért. Üljünk le ketten, csak mit, te meg én. Természet rendre, megújulásra vár, tavaszi gólya ül a pózna tetején,...
read more
Likes
Szeretem bársonyosan finom szárnyaidat Imádom épphogy csak tovaröppent illatodat Bennem vérzik, ha megsérül ártatlan szárnyad Még mindig nem érted, egyszerűen imádlak 0
read more
Likes
A piac utcáján megy. Szélesen ringó csípő, telt keblek, duzzadt ajkak. Fekete haján a nap lassan táncol tovább. A nyikorgó babakocsi ütemet ad a lábnak. Lássuk, hajoljunk fölé, mit művel a kis betyár? Hogyan szundikál dünnyög, nevet, pislog vagy nyammog. Anyja, apja-e inkább – A piac utcáján megy, fekete...
read more
Likes
Nem vágyik rá hogy közelről lássa, nem akarja tudni hogyan néz ki; nem is akarja már kibeszélni: nemet intett a világosságra. Nem akar átlátni a szavakon, csak mint aki a gödörbe lépett: átkozza csak a nagy sötétséget; ő nem lesz kit a varázsába von. Inkább marad egy eldobott kavics....
read more
Likes
Egy szál hervad, egy kéz legyint, szó, aléltan földre roskad; VÉG! – amelyik minden percben, mindenségben mindig ott van. Halnak erdők, dőlnek a fák, élők rendre halni vágynak, ne maradjon túlélő, és tanúja a pusztulásnak. Nincs bocsánat! – pokolra mind: latort, tétlent, kezet-mosót! Három igaz kellene csak, tegyen Isten...
read more
Likes