Szabad láng vagyok, engem ne akarjon behálózni senki, mert én szabad láng vagyok. Szabad láng vagyok, amely néha lobog, néha halványlik a fénye, de nem alszik ki soha. Szabad láng vagyok, tűzhelybe ne akarjon csalogatni senki, mert én szabad láng vagyok. S ha isten is úgy akarja, szabad maradok....
Ajándékot adtál, és? Nevessek? Messziről bűzlőtt, ahogy hoztad. Becsaptál! Ajándék dögből készült kabát, mit leporoltál? Hátamra teríted mondván, hogy ne fázzak, és már huszonötször koccintottunk mind a huszonöt évre miután megkérdezted. Mi ez a bűz, mi ez a szag, amit érzel. Hát nem emlékszel? Te hoztad! Ajándék. Nevessetek,...
A bor már vizezett, nem kell hozzá szóda. A tőkéről mindjárt hosszúlépés, nagyfröccs kerül a régen még bort látott hordókba. Ne igyál ebből a löttyből, inkább sörözz. Míg hazudsz, én is hazudok, mint hamis bor ez létforma. Ha nem szoktad, majd megszokod, mert az igazság tétova. A zsigereinkben, mint...
Ücsörög a tücsök, nincsen semmi dolga, égre veti a szemét, csillagos a kotta. Rá is kezdi nyomban, soha nem lesz vége, harmatkönnyben cicereg, Isten dicsősége. 0
bili-kék, zománcozott lavór, melyben langyos lábvíz puhítja sajgó tyúkszemetek, mit nem metsz ki a kés. Édes emlék a feledés. Nem mondok semmit. Ki ne zökkenjetek világotok berendezett és mindennapi liturgiájából, ahol konvertál a pénz és valuta a közöny, és a gúzs nyugalma az egyetlen jászol. De – csitt! csitt!...
A lánka állt a magasra vetett ágynál, a tisztaszobában. Ő a nagymamám. Nem hitte el, hogy valóban látja, A kecske végig szaladt rajta, És a sarat a vánkoson hagyta. Én próbáltam kizavarni, mert rám volt bízva, de beugrott e fránya állat az ablakon, én utána, kezembe a botom. Elől...
Gyertyát gyújtott a halál, szerelem a lángja, égen-földön táncot jár, aki megtalálja. Könnybe lázad a szívem, égeti egy emlék, egyszer volt, de nem lelem, lelkem örök csendjét. Élet fája, lélek kútja, szél szövi az álmom, haza visz a semmi útja, könnycsepp ül az ágon. Szivárványból van ruhája, nem fog...
A tekinteted el fog égetni, tudom, de nem érthetem, miért hátrálnék vissza? Ha el is veszíteném szemeim világát, akkor is mindig, örökre követni foglak. Mi mindig egymás mellett szárnyalunk, Mint két bájos csillag, örökre repülünk. Áthaladunk tengereken és óceánokon át, Síkságokon és öreg hegyeink felett. Gyengéden, lágyan a tenyeremben...
indokolatlanul mintázatlan üléshuzatok között eszik, meg minket a fene, jó dolog bagolyköpet leszünk cipőtalpakon ragadva, mint fertőző kórt nyalogatnak le millió baktériumot látott tömegközlekedési kapaszkodókról, tapasztanak fel alumínium táblák hátuljára mártogatnak meg elsózott szószokban mint alultáplált csirkecombokat, fintorgó orrszeglet leszünk, s ínyenc bűzünk átható illatfalatokban potyog le torkokon,...
Bolondság, jól tudom, mégis kell, vállalom. Perceim számolom tükörkép – arcodon. Szemem a szemeden, tengermély, rejtelem. Múltad nem ismerem, jövőnk sem sejthetem Hajad a vállamon, bolondság, jól tudom. Szíveddel dobbanom: utad tán járhatom. Lehet még, gondolom, lehet még, – gondolod. Sorsom, ha vállalod, léptem lesz lábnyomod. Megjelent a szerző...
I. nem minden főleg nem mindig úgy az aminek látszik… így távolról felfokozott a lobogás akár ijesztő is lehet – de közel… csupa móka kacagás hebegve habogva becézlek makogva finoman mint szellő a fűszált – ha kell persze viharként tombolva – akkor is lágyan mint egy virágot a napsugár…...
Az avartól, a talaj már nem látszik, A testem széltől, hidegtől fázik. Az ősz zúgó hangja hallik, A fák koronája hajlik. Az erdőből egy őz csörtet ki, Patája a földet üti. A távolból gyerekhang hallatszik, Ahogy az őzet kergetik. Az árok partjára leülök, S, az őszbe mélyülök. Látom,...
Barcs Miklós már több mint ötven éves, a Flash zenekar – aminek énekese és szellemi vezetője – is már néhány éve túl van a huszadikon. Ezzel a magyar zenei és egyéb kulturális underground azon kevesei közé tartozik, akik azóta nem tértek meg, s úgy általában nem is változtak semmit,...
fekszem itt a járda-ágyon kőkeményen és ablakim mind kitárom vendégségbe jön sok jött-ment és néhány kiemel lenéz rám őket olcsó borból megkínálom bútoraim fák meg madárkák fenn az ágon házszekrények meg a sarkon konyhakészek kukákból aranyélet zeném a zajos forgaloméletem a kirakatom néha betakarom kapualjba elbújtatom reményt fakaszt szobám...
Utazom, hová is? Ja, Nagykovácsiba a 63-as autóbusszal. Izgek, mozgok, feszengek közben furdal a lelkiismeret, hogy – mint már annyiszor – ezúttal is késésben vagyok. Nem tudom már, hogy hol, mikor szakadt rám ez a rossz szokás, csak annyi biztos, hogy ilyenkor abban a tévhitben élek amiben nem lenne...
Talán írnék egy verset, de belőlem valami elveszett, visszakérni senkitől nem tudom, sok-száz ember ezen osztozott . mosolyognék, de csak vigyorgok, zsebembe egy marék csikk, s egy elégett gyufaszál, melege, fénye hol van már? 0
Mostanában, hogy törött karom miatt rendszeresen járok kezelésre, kötözésre, jelképes értelemmel kezdtem felruházni, hogy a traumatológia a –1 (mínusz egy) szinten, vagyis az alagsorban van. Sokórás várakozásaim közben szúrt szemet tudniillik, hogy az épületben itt, az A–B rendelőkkel szemben kapott helyet a Kegyeleti Osztály (K.O.), melynek félfogadási ideje hétfő–szerda,...
egyedül a Metróban mélyen éjszaka mint a vakond figyelem odúm mozgólépteit ahogy elviszik a hold szagát kitárva kabátom szárnyait száguld a szerelvény értem hogy repüljünk a valakikkel és kidob egy állomáson szárnycsukó idő van átlátszó ajtóban jön szembe ketyeg szavam színére kíváncsi négerül hallgatok nénikék pohárba rakják az utcák...
Harmincnyolc éves koromra ismét független férfi lettem; a válóperes hercehurca után azért tudtam venni egy kis lakótelepi lakást Angyalföldön, és a vagyonmegosztás végén – hála ügyvédemnek – maradt még körülbelül nyolcszázezer forintom. Ennek örömére egy hónap rendkívüli szabadságot vettem ki a munkahelyemen, és gőzerővel készültem a 13. Országos Keresztrejtvényfejtő...