Gyere fiam! – ülj ide mellém.
Mondd el, hogy mi bánt, és hogy volt, és miért? –
szemtől-szembe is más a viseltes mellény,
és az ember arca is, miután partot ért.
Üljünk le ketten, csak mit, te meg én.
Természet rendre, megújulásra vár,
tavaszi gólya ül a pózna tetején,
s két fecskefészekben költ a rozsdásfarkú pár.
Hagyd a rosszat messzire mögötted!
Holnap a mától, ha nem jobbat remél,
száraz földben csak nyög az eke, rögöt vet,
s őszi lombot kergethet a fagyos böjti szél.
Készíts fiam! – új számadást készíts!
A Napot az égről a Hold ne zavarja el,
foltos tisztesebb, mint az elszakadt; vész sincs
míg fontosról nem hisszük azt, hogy mily bagatell.