471. szám Széppróza

A Nagy Hajléktalan Testvér

By


A Nagy Hajléktalan Testvér rosszkedvűen és fáradtan próbálta lehunyni a szemét egy bezárt üzlet sötét bemélyedésében, egy mellékutcában. Még augusztus volt, de tudta, jön az ősz, jön az eső, jön a hideg, jön a december. Míg az ország nagyobbik része a Nagy Testvér szupershow-t figyelte három hónapon keresztül, az ő napjai sokkal unalmasabban teltek. Végeszakadatlan sorban állások az ingyenkonyhákon, segélyekért könyörgés, álmodások az otthonról, az asszonyról, a jólétről.
Ha volt egy kevés pénze, megvette a szerkesztőségben a „Lapot”, hátha el tudja adni valakinek.
Egy fröccs a mínuszokban az életét jelenthette a meleg kocsmákban.
Az ő sorsa már csak ilyen volt. Ki törődött ővele? Mikor izgult érte majdnem ötmillió ember?
Az ő sorsa az utcán játszódott… A mindennapi harc az életért, a kukázások, a reménytelenség műsora. Az is lehet, hogy ő is tehet szomorú sorsáról. Talán nem tudta fizetni a villany- és gázszámlát, és a kicsiny, de neki mégis olyan nagy összeget jelentő lakbért. Talán boldog házasságban élt, elvált, és ezért került ki az utcára. Ki tudja, milyen emberi tragédiák rejtőznek, a kopott hátizsákkal görnyedő, szatyrokat cipelő szomorú arcú emberek megviselt vonásai mögött!

Segítsünk rajtuk, ha segíthetünk!  Valamennyien kerülhetünk hasonló helyzetbe!

You may also like