474. szám Vers

Porszem

By


Képpé állt fénytöredék
Nap-nyalábban fürdő por-pernyedék
A társaságom.

Egyedül fekszem az ágyamon,
Nem hív senki a mobilomon.
Az utolsó egységen S.O.S.-t küldtem,
De senkit sem érdekel a nyomorom.

Az ablakon keresztül felhőkhöz beszélek,
„Rájövök, kik vagytok, s nevet adok néktek”
– Ez volt kisfiammal a kedvenc játékunk –
„Annak kisbabája lesz” – mondta a gyerek,
S legott a felhő négyfelé repedt.

Majd megfordultunk a fűben,
S figyeltük a hangyák csatasorát,
Ahogy a gyengéket, rabszolgákat tolják
Előre, ha veszélyes terephez érnek.
S ha elhullnak azok – megfordul a csapat,
S tovább már a biztosabb, „B”-terv szerint halad.

Gyenge lettem? Kiszemelt a csapat?
Önjelölt bádog-Napóleonok szabják meg napomat?

Egyedül fekszem az ágyamon,
Egyedül, s mégis kettesben:
Én, és az agresszív félelem.

2012 július, második díj

You may also like