Régen volt, de az emlékek mostanában előjönnek. Erről szeretnék írni, hogy milyen összetartó kis családom volt. Szegényesen, de nagy szeretetben éltünk. Ma is elgondolkozom azon, mit jelent, ha valaki nem engedheti meg magának a nyaralást, ahogy erre gondolok, arcom égni kezd. Út közben hazafelé Kovács úr széles jókedvvel újságolja.
– Megyünk délre a tengerpartra nyaralni! – mosolyog kissé fölényesen, majd megkérdezi:
– És maguk? Hová utaznak?
Kissé zavarba jövök.
– Még nem döntöttük el!
– Még nem döntötték el? – kerekedik el a szeme.
Az egész utca harsog a szavaitól, a járókelők kíváncsian nyújtogatják felénk nyakukat. Idén sokkal rosszabbul állunk, mint tavaly, eléggé kilátástalan a helyzetünk. Felkelek, az ablakhoz lépek, elmélázva bámulok kifelé, de folyton csak Kovács úr utálatos ábrázata lebeg a szemem előtt. Ahogy ott állok az ablaknál, férjem lép hozzám.
– Készülődj, megyünk „Egyiptomba”.
Egyiptom a pince! A tervet az egész család támogatja. Fiam is lányom is roppant lelkesek az izgalmas kaland lehetőségétől. Gyerekkorukban annyit játszottak ilyet: tengeralattjárón a tenger mélyére szálltak, sőt rakétával a Holdra is repültek, de annak idején csak a szoba egyik sarka lehetett a tenger és a Hold. Most pedig az egész pince Egyiptom, s ezt mi találtuk ki, hogy a gyerekek boldogok legyenek. A gyerekek összeszedtek egy halom prospektust, színes plakátokat, kikölcsönöztek a könyvtárból egy csomó könyvet. A pincét alaposan kitakarítottuk. Az összes kacatot az egyik sarokba hánytuk. Így már elegendő helyünk volt a négy matrac, az asztal és a négy szék számára. A pince egyik oldalán van a szellőzőnyílás, oda teszem a rezsót – ez a konyha! A TV-t, videót a gyerekek lecipelték. Ez már nem pince, ez már egy szálloda. Olyan hatalmas, hogy belefér egész „Egyiptom”. Amikor megunjuk a heverészést, felkelünk, megreggelizünk és elmegyünk városnézőbe. Azért zuhanyozni, átöltözni fellopódzunk a lakásba. Már csak egy nap van hátra a „nyaralásból”, véget ér az utazás, végre felmehetünk saját, megszokott kis otthonunkba, ahol jó szélesre tártam az ablakokat, s többet nem kellett suttogva beszélgetnünk.
Hát! Így telt el a mi kis nyaralásunk „Egyiptomban”. A családot egybetartotta, mi meg jól éreztük magunkat.
2012 május, különdíj
