Volt egyszer Nagy Péter cár uralkodása idején Oroszországban, a végtelen Ural-hegység lábához simulva egy nagy falu, amit ma már talán kisvárosnak nevezhetnénk. Szorgalmas, istenfélő népek lakták, akik bölcs, szigorú sztarosztájuk irányításával egyre a városka felvirágoztatásán fáradoztak. Főbírójukon kívül még egy embert tiszteltek fenntartások nélkül – ez a pópájuk volt,...
Régen volt, de az emlékek mostanában előjönnek. Erről szeretnék írni, hogy milyen összetartó kis családom volt. Szegényesen, de nagy szeretetben éltünk. Ma is elgondolkozom azon, mit jelent, ha valaki nem engedheti meg magának a nyaralást, ahogy erre gondolok, arcom égni kezd. Út közben hazafelé Kovács úr széles jókedvvel újságolja....
read more
Likes
A Nagy Hajléktalan Testvér rosszkedvűen és fáradtan próbálta lehunyni a szemét egy bezárt üzlet sötét bemélyedésében, egy mellékutcában. Még augusztus volt, de tudta, jön az ősz, jön az eső, jön a hideg, jön a december. Míg az ország nagyobbik része a Nagy Testvér szupershow-t figyelte három hónapon keresztül, az...
read more
Likes
Sietnem kell – a magány bezárt egy más világba, ez lenne az álom az úton majd néha figyelj rám nézz, ne ítélj és ne átkozz ne reméld, hogy egyszer visszatérek még! Hosszú még az út vége könnyeim kicsordulnak emlékeim meg-megfakulnak ott, ahol élek majd nincsenek madarak és fák sem...
read more
Likes
Gyere fiam! – ülj ide mellém. Mondd el, hogy mi bánt, és hogy volt, és miért? – szemtől-szembe is más a viseltes mellény, és az ember arca is, miután partot ért. Üljünk le ketten, csak mit, te meg én. Természet rendre, megújulásra vár, tavaszi gólya ül a pózna tetején,...
read more
Likes
Szeretem bársonyosan finom szárnyaidat Imádom épphogy csak tovaröppent illatodat Bennem vérzik, ha megsérül ártatlan szárnyad Még mindig nem érted, egyszerűen imádlak 0
read more
Likes
A piac utcáján megy. Szélesen ringó csípő, telt keblek, duzzadt ajkak. Fekete haján a nap lassan táncol tovább. A nyikorgó babakocsi ütemet ad a lábnak. Lássuk, hajoljunk fölé, mit művel a kis betyár? Hogyan szundikál dünnyög, nevet, pislog vagy nyammog. Anyja, apja-e inkább – A piac utcáján megy, fekete...
read more
Likes
Nem vágyik rá hogy közelről lássa, nem akarja tudni hogyan néz ki; nem is akarja már kibeszélni: nemet intett a világosságra. Nem akar átlátni a szavakon, csak mint aki a gödörbe lépett: átkozza csak a nagy sötétséget; ő nem lesz kit a varázsába von. Inkább marad egy eldobott kavics....
read more
Likes
Egy szál hervad, egy kéz legyint, szó, aléltan földre roskad; VÉG! – amelyik minden percben, mindenségben mindig ott van. Halnak erdők, dőlnek a fák, élők rendre halni vágynak, ne maradjon túlélő, és tanúja a pusztulásnak. Nincs bocsánat! – pokolra mind: latort, tétlent, kezet-mosót! Három igaz kellene csak, tegyen Isten...
read more
Likes
Szürkére hullt álmos fények, nyárból futott éj: – kímélj meg! Megkövülő hamuárnyon rám szürkültél: – vagy ez álom? Testem meleg rejtelmében ki szólítja szürke éjen tisztulni a sárnak fiát? 0
read more
Likes
Hogy nézzek a jövőbe Egy ócska lyukas cipőbe Rongyos kabát kikopott A szemétbe kidobott Ingemnek csak nyaka van Megvartam de hasztalan Málik szakad ócska anyag Ha itt varom ott meg szakad Szörös vagyok hajam kusza A járásom enyhén suta Sulyomat már nem is mérem 5o vol tmár nagyon régen...
read more
Likes
Szerelem ez? Vagy csak a magány játéka, mi tréfát űz újra érző szívemmel? Újabb lépés a sakktáblán… S a királynő halála láttán riadtan térek vissza a világba. Leütött bábuim gondtalanul tűrik, mit a sors nekik szánt. Mit sem éreznek abból, mi tétje van pillanatnyi álmuknak. Szerelem ez? kérdezem tőlük…...
read more
Likes
Kezdetben arra kérném, meséljen pár mondatban a gyermekkoráról! Apámnak vegyesboltja volt. Nem ez volt az eredeti szakmája, kárpitosnak tanult, de abból nem tudott megélni. Vagy nem szerette? Már nem is tudom. Inkább boltot nyitott. Anyám ékszerkészítő volt. Mind a ketten élnek még, de már nem dolgoznak, nyugdíjasok. Semmi közük...
read more
Likes
Jócskán benne az éjben, egyre fáradtabban kutattam, hol lehet magamon az off-gomb: Földi létem motorja roncstelepre kívánkozott. Aztán persze az életösztön, az hát, – a mennykő ütne bele, telefonhoz vonszolt. Emlékszem, remegett a kezem, kivert a víz, jégcsappá fagytam, ezt követve lávaként folytam le az ágyról. Tiszta malária, gondoltam,...
read more
Likes
Fedelem nincsen – fejem fölött döng az ég, hogy mióta van ez így, nem tudom napját; csak reccsen csontom, mint tócsán a gyönge jég, testem az esők rongyai mosogatják. Nem törődöm már varázs igézetével, nem sírok, csupán szédülök és dülöngök; évelő növény nekem többé nem ével, fejem fölött ma...
read more
Likes
Igazán mélyen aludt, de ahhoz nem elég mélyen, hogy ha kell, gyilkos ösztönei, melyek évszázezredek óta ott lapultak az elméje leges legmélyén, a másodperc tört része alatt aktiválja a vadász ösztöneit. Azét a vadászét, aki ha kell, akkor önmaga életét is kockára téve válik a préda kiszemelt áldozatává, ki...
read more
Likes
Ha jól tudom, ön erdélyi származású. Mi volt az oka annak, hogy Magyarországra települtek? A rendszer, amiben felnőttem mindenképpen generált némi szabadságvágyat. Én úgy éltem meg a tinédzserkorszakomat – ami amúgy is a lázadások időszaka –, hogy a rendszerből való kitörés szinte fiatalkori életcél lett. El nem tudtuk képzelni,...
read more
Likes
Ha szóltam hozzád, néha láthatatlannak éreztem magam; jobb esetben megigazítottad közben a frufrud, vagy sminkeltél – akkor tükörnek. Volt, hogy órákig beszéltettél, mint egy óvodás az apukáját. Olyankor átröntgeneztél, szinte éreztem a sugarakat. Mire feleszméltem, meglopva, kifacsarva dőltem le a kanapéra. Tudod, az egészben mi a legszörnyűbb? Egyáltalán nem...
read more
Likes