Felkai Béla kollégánkkal beszélgetünk 60. születésnapja alkalmából, aki közel 20 éve a Menhely Alapítvány munkatársa, krízisautó járatunk legrégebbi sofőrjeként pedig az utcán élő hajléktalan ügyfelek számára a „Béla és a Menhelyesek” cég legismertebb arca. 60 éves lettél, ami a mostani beszélgetésünk apropójául szolgál. Neked számít-e a kor? Nem. Fiatalon...
Lázas szenvedély, ami hozzád űz Lázas a tested, éget mint a tűz Láz az, mit túlhevült érzés okoz Amit a fájdalom csak még tovább fokoz Egy érzéssel kezdtem, egy szerelmi lázzal Nem lettem volna boldogabb senki mással De ha elhagynálak, az egy szívfájdalom Csak Veled vagyok boldog, ezt beláthatom...
Éltél-e már egy olyan negyvenéves férfival, akit szívből szerettél és naponta két doboz cigarettát szívott el? Megkísérelted-e már leszoktatni átkos szenvedélyéről? Én mindent megpróbáltam, de sorra kudarcot vallottam. Beszéltem neki arról, hogy a cigaretta nikotintartalmánál fogva kábítószer-függőséget, szívrohamot okozhat, nem beszélve a tüdőrákról, a gyomor és érrendszerre ható károkról....
Fejteném megannyi álmomat… Ösztönöm vetítve válogat Torz-amorfra olvadt képeket, Mély tudattalanba lépeget: Nyári kertek rózsaágait, Gyermeket, ki tátikát szakít, Andalítva ringató mesét, Hársfa hűvös lombja int feléd, Dalt idéz a múltam, ölbe vesz: Elfelejtett, régi-bús lemez, Füstös, lámpa-testű sanzonok Ritmusán elégek: ott vagyok… De annyi éjjel újra megtalál Verejtékbe...
Charlie, ahogy ott csimpaszkodott a meteorológiai állomás központi rádióantennájának a tetején a dühöngő sarki hóviharban, úgy tetszett, mint egy nagy szőrös bundakesztyű, melyet valaki véletlenül ott felejtett a végtelen hómező egyik póznáján. Éppen az energia ellátásáért felelős fémszekrény ajtaját próbálta visszaerőszakolni a helyére, amikor hirtelen megreccsent a bélelt medveszőr...
Nem is olyan régen történt. Egy kisebb társasággal, akik régi ismerőseim voltak, azon a napon kisebb unszolásuknak eleget téve, elmentünk egy sörözőbe. Az este egy kissé felületes kérdezz-felelekkel indult, de némi idő elteltével, ahogy oldódott a hangulat, egészen ígéretesnek mutatkozott. A mind inkább elmélyülő társalgás fokozatosan jutott el a...
Állandóan a Te arcodat látom a vízben ahogy visszatükröződik – pedig milyen ritkán járok bárminek a partján – s hogy miért is hallom a te hangod a patak a folyó s akármilyen vízcsobogásban fel nem foghatom És mégis, jóllehet be nem érném holmi árnyékokkal mindenfelé az árnyékodat látom én…...
Vékony, törékeny, sápadt, átlagos nő volt ez az asszony. Azért írom, hogy volt, mert ő sajnos már nem él… Nagyon nehéz, szomorú… személy szerint én is ismertem és nagyon szerettem őt. Ebben az embertelen, farkastörvényű életben, amiben a hajléktalan emberek élnek, meg tudott maradni bizakodó, jó humorú, kellemes, jószívű...
Számtalan bocsánatkéréseim Közül ez a legnagyobb Átölelve szereteted által Akaratlannak is Megbántottalak Pedig csak a Hiányod lehetősége fájt annyira Hogy nem tudnám már Átkarolni szép szemeid simogatásának Távolságtűrő magányát Így hát elköszöntem 0
A rakpart alsó lépcsőjén leültem – már más költők is üldögéltek itt – a tisztuló Dunának megörültem. Jó, ha nem bántja az ember szemét sodródó dinnyehéj vagy más szemét. Elnéztem a gazdagok hajóit, jachtjait… Lám van már, kinek erre is telik, míg más a gyereknek sem adhat reggelit. Éreztem,...
Szerettem volna szépen, rendben élni. Hiába volt – a rend mindegyre elkerül. A Földön élek, és nézzek bár az égre, mióta? mért? – de jól eszembe vésve: ott fent az űr. Szép és hideg. Lélektelen, a káosz vesz körül. Úgy kéne mégis, tisztán, rendben élni. A földön lépek, cipőmre...
sziámi harcos ferde hullámok mögött szívünk kő alatt őszi hűs eső fázós szeretőm megkel kedves lángosok bús téli tétel Vivaldi szárnyal nekünk fenyő kaviccsal deák konyhában minimo et calculo mögöttem kaszás székely casino glatz putz cilinder susog havason bárány szívemre lecsap éhes sólyommadaram könnyes ravatal vésett templomkert vásott lelkeddel...
Képpé állt fénytöredék Nap-nyalábban fürdő por-pernyedék A társaságom. Egyedül fekszem az ágyamon, Nem hív senki a mobilomon. Az utolsó egységen S.O.S.-t küldtem, De senkit sem érdekel a nyomorom. Az ablakon keresztül felhőkhöz beszélek, „Rájövök, kik vagytok, s nevet adok néktek” – Ez volt kisfiammal a kedvenc játékunk – „Annak...
nem félek a sötéttől sem denevérszárnytól minek árnyéka a holdra vetül nem félem az idegent semmi üldöző árnyat teremtményt vadat holtat vagy elevent nem félem az utat sem a szomorú bús lehangoló unott időt dél és dél között mi húz sem az éjt mi másik éjbe torkoll üresen ásítva...
Ködlepte az Ördög, neveti átkaim, de Istent sem lelem, kit felszabadultan félnék; kevés az „ember”, utamat megmutatni, s célját, hogy merjek rajt’ elindulni bátran. Bizonyosságot vártam, nem égő csipkebokrot, ha morzsányit is, bizonyosságot – kegyelmet hitben maradnom. 2012 július, harmadik díj 0
Népművelő, költő, író, szerkesztő, dramaturg, rendező, színész, mozigépész és fotós. Aki ennyire ismeri az alkotás létrejöttének és annak „piacra dobásának” sok-sok szegmensét, az idővel elkerülhetetlenül válik filozófussá és/vagy humoristává? És vagy vagy? Kitűnő a kérdés. Merthogy nem is értem. A filozófia ugyanis más irányú, mint a humor, az egyik...
Fölsőmezőváros egy alföldi kisváros. Az első feljegyzések róla a XV. századból származnak. Viszont a környék régészeti leleteinek tanúsága alapján már az avarok is lakták. Kialakulásában fontos szerepet játszhatott, hogy az Alföldet keresztirányban átszelő két fontos útvonal találkozik évszázadok óta a város szívében. Sok átutazót fogott meg a kisváros varázsa,...
(Színmű hat felvonásban) Szereplők: Apa: György Anya: Edit Lányuk: Anna (Ani) Fiúk: Zoltán (távolban szolgáló katona) Udvarló: András I. Felvonás, I. Szín. (Az apa, György dolgozószobája. Baloldalt íróasztal, székkel, amin ül, és papírokat rendez. Komoly, kimért férfi, konzervatív értékeket vall magáénak, ám kíméletlen pénzember. Jelenleg is a tőzsdéről morfondírozik,...
Tizenhat évem az ördögé. Ez a tizenhat év tett semmivé. Harminchat évesen itt állok kifosztva. Nincs egy rokonom sem, aki befogadna. Tizenhat éve még szép voltam és jó. Szertettem egy nőt, aki nem volt hozzám való. Ő szép volt, sőt gyönyörű, gyönge, védtelen. A férje szürke, mafla, szinte semmilyen....
Harmincnyolc éves koromra ismét független férfi lettem; a válóperes hercehurca után azért tudtam venni egy kis lakótelepi lakást Angyalföldön, és a vagyonmegosztás végén – hála ügyvédemnek – maradt még körülbelül nyolcszázezer forintom. Ennek örömére egy hónap rendkívüli szabadságot vettem ki a munkahelyemen, és gőzerővel készültem a 13. Országos Keresztrejtvényfejtő...