474. szám Széppróza

Rekviem egy dohányosért

By


Éltél-e már egy olyan negyvenéves férfival, akit szívből szerettél és naponta két doboz cigarettát szívott el? Megkísérelted-e már leszoktatni átkos szenvedélyéről? Én mindent megpróbáltam, de sorra kudarcot vallottam. Beszéltem neki arról, hogy a cigaretta nikotintartalmánál fogva kábítószer-függőséget, szívrohamot okozhat, nem beszélve a tüdőrákról, a gyomor és érrendszerre ható károkról. Ő csak nevetett, és változatlanul az arcomba fújta a cigarettafüstöt, pedig tudta, hogy pészmékerem van, szívbeteg vagyok.
Ekkor már régen a másik szobában éltem, mert ő ráadásul tüdőbeteg volt. Jeleztem a háziorvosomnak, hogy ideje lenne normális, tényleg leszoktató plakátokat elhelyezni a városban, és főműsoridőben a tévében (mert sajnos az emberek többsége csak tévét néz) beszélni, beszélni és újra csak beszélni a dohányzás káros hatásairól, nem várni meg azt, ami elkövetkezett: harmadik helyen vagyunk a világban a dohányzás terén. Szívszorulva látom, hogy fiatal lányok és férfiak az utcán dohányoznak, nem törődnek jövőbeli utódaikkal, akiknek egészséges anyára és apára van szükségük, vagy 25 évig, míg felnevelik csemetéiket, ha tudnák, hogy milyen egy unoka, akkor soha többé nem gyújtanának rá, mert többsége meg sem fogja érni!
Sajnos a dohányos emberek nagyon önzőek, csak magukra gondolnak, képzeljék el én mit álltam ki nap mint nap, amikor barátom rám fújta a füstöt. Láttam, hogy mint pusztítja szervezetét a cigaretta, reggelente egy-két órát köhögött, krónikus bronchitise volt, és az egész ember mindössze 53 kilót nyomott, mert evés helyett is dohányzott.
Mint minden iránt érdeklődő ember, több könyvet beszereztem a dohányzásról, tudom, hogy nincs olyan szerve az embernek, aminek ne ártana a füst és a nikotin. Nem tudom megérteni, miért jobb ha ezrek és ezrek, középkorúak, majd a mostani fiatalok, később 40-50 évesek meghalnak a dohányzás miatt, a beszedett állami jövedékadó-bevétel a szerencsétlen és beteg dohányzó emberek egészsége árán folyik be. A népességfogyást is megállítaná, ha mindenki tovább élne, és gondoskodna majd egészséges utódokról. Úgy érzem, hogy szerencsétlen honfitársaink le tudnának szokni erről a szörnyű szenvedélyről, ami csak bajt okoz nekik.
Hála Istennek kiadták újból Allen Carr: Leszokni a dohányzásról? Nem is nehéz! című könyvét, amit jó tíz évvel ezelőtt vettem meg az újságárusnál. Újból piacra kellene dobni, és beszélni, beszélni erről, főleg a tévében, mert mint már említettem, az emberek nagy részének fő elfoglaltsága a tévézés.
Jómagam öt évet dohányoztam, könnyűszerrel letettem, csak egy kis akaraterő kell hozzá, de sokan nincsenek tekintettel a nemdohányzó emberekre. Barátom nagyon férfiasnak érezte, hogy dohányzott, pedig csak egy szerencsétlen nikotinfüggő ember volt, jó lenne ha az ideg- és tüdőgondozók mellé nyitnának olyan rendelőket, ahol a nikotincsapdába esett embereket gyógyítják. Ezrek és ezrek halnak meg idő előtt, mert ezrek és ezrek vásárolják naponta a napi méregadagjukat. Nem csodálom, hogy ennyire fogy a népesség. Ha tudunk, tegyünk még ellene valamit.
Most egy nemdohányzó férfival élek, mert barátomat eltemettem, mindössze 42 éves volt…

You may also like