Igen és nem sem nem sem igen elmúlt, elveszett sosem volt szerelem meg sem született meghalt, elvérzett sohasem keresett mégis szeretett nem csókolt, nem ölelt nem szólt, csak nevetett szemével esdekelt mosolya becézett… Álmomban elringat szava simogat elveszett, meghalt. Szívem megszakad. 2012 szeptember, második díj 0
Hajléktalan Oktatási Központ és OKJ-nyilvántartásba kerülő hajléktalan szakmák létrehozásáról döntött kormányzatunk, ahogy azt a szóvivő a napokban bejelentette. A bennfenteseket cseppet sem érte meglepetésként a hír, hiszen jeles szaktekintélyek vezetésével az illetékes hatóság már több mint egy éve végeztet célirányos kutatásokat. Vitathatatlan, hogy a hajléktalanság mint jelenség tért nyert,...
Kemény a pad, nyomja a hátam… Elfáradtam: nem érzem a lábam… Fáj a hasam, tudom, mi a gondja: irány a legközelebbi ingyenkonyha… Szürke napok, ismétlődik minden: Arra ébredni, hogy semmid nincsen… A Világ változik,Te ugyanaz maradsz… Nem lesz jobb léted hiába kaparsz! Hangosak a házak, a zajuk elnyelt… Észre...
A hegyek közt megbúvó aprócska falu utcáit metsző, jeges szél söpörte. Az egyik öreg ház ablakábó Szentjánosbogár fénye világlott. Odabent három ember vót. Azaz csak két és egyharmad. Egyikük kövér nagybajuszú, ő vót a falu elöljárója. Másikuk maga s vékony nagyon nagy bajuszú ember, őt utasította az elöljáró. Megfogod...
Ha töprengenél Kedves Olvasó, ki pénzt adtál a Fedél Nélkül terjesztőjének, hogy mit is akarunk üzenni ezzel a címlapfotóval – és még nem jutottál el a megfejtésig –, akkor engedd meg, hogy picit segítsünk: nincs megfejtése. Ezt a műalkotást egy névtelen aszfaltgraffitis hozta létre a természet közreműködésével, pár hete...
Lassan írom a levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert az apám olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a...
December 24. Odakint gyengéden szállingózik a hó. A szoba ablakából nézem az autókat, ahogy lassan haladnak előre. Reménykedem, hogy lesz köztük egy ismerős kocsi, ami értem jön, aminek jönnie kellet volna. Csak a magam arcát látom tükröződni és egy ismeretlennel nézek órákig farkas szemet. Görnyedten ülök az ablakpárkányon, bár...
Szabad láng vagyok, engem ne akarjon behálózni senki, mert én szabad láng vagyok. Szabad láng vagyok, amely néha lobog, néha halványlik a fénye, de nem alszik ki soha. Szabad láng vagyok, tűzhelybe ne akarjon csalogatni senki, mert én szabad láng vagyok. S ha isten is úgy akarja, szabad maradok....
Ajándékot adtál, és? Nevessek? Messziről bűzlőtt, ahogy hoztad. Becsaptál! Ajándék dögből készült kabát, mit leporoltál? Hátamra teríted mondván, hogy ne fázzak, és már huszonötször koccintottunk mind a huszonöt évre miután megkérdezted. Mi ez a bűz, mi ez a szag, amit érzel. Hát nem emlékszel? Te hoztad! Ajándék. Nevessetek,...
A bor már vizezett, nem kell hozzá szóda. A tőkéről mindjárt hosszúlépés, nagyfröccs kerül a régen még bort látott hordókba. Ne igyál ebből a löttyből, inkább sörözz. Míg hazudsz, én is hazudok, mint hamis bor ez létforma. Ha nem szoktad, majd megszokod, mert az igazság tétova. A zsigereinkben, mint...
Ücsörög a tücsök, nincsen semmi dolga, égre veti a szemét, csillagos a kotta. Rá is kezdi nyomban, soha nem lesz vége, harmatkönnyben cicereg, Isten dicsősége. 0
bili-kék, zománcozott lavór, melyben langyos lábvíz puhítja sajgó tyúkszemetek, mit nem metsz ki a kés. Édes emlék a feledés. Nem mondok semmit. Ki ne zökkenjetek világotok berendezett és mindennapi liturgiájából, ahol konvertál a pénz és valuta a közöny, és a gúzs nyugalma az egyetlen jászol. De – csitt! csitt!...
A lánka állt a magasra vetett ágynál, a tisztaszobában. Ő a nagymamám. Nem hitte el, hogy valóban látja, A kecske végig szaladt rajta, És a sarat a vánkoson hagyta. Én próbáltam kizavarni, mert rám volt bízva, de beugrott e fránya állat az ablakon, én utána, kezembe a botom. Elől...
Gyertyát gyújtott a halál, szerelem a lángja, égen-földön táncot jár, aki megtalálja. Könnybe lázad a szívem, égeti egy emlék, egyszer volt, de nem lelem, lelkem örök csendjét. Élet fája, lélek kútja, szél szövi az álmom, haza visz a semmi útja, könnycsepp ül az ágon. Szivárványból van ruhája, nem fog...
A tekinteted el fog égetni, tudom, de nem érthetem, miért hátrálnék vissza? Ha el is veszíteném szemeim világát, akkor is mindig, örökre követni foglak. Mi mindig egymás mellett szárnyalunk, Mint két bájos csillag, örökre repülünk. Áthaladunk tengereken és óceánokon át, Síkságokon és öreg hegyeink felett. Gyengéden, lágyan a tenyeremben...
indokolatlanul mintázatlan üléshuzatok között eszik, meg minket a fene, jó dolog bagolyköpet leszünk cipőtalpakon ragadva, mint fertőző kórt nyalogatnak le millió baktériumot látott tömegközlekedési kapaszkodókról, tapasztanak fel alumínium táblák hátuljára mártogatnak meg elsózott szószokban mint alultáplált csirkecombokat, fintorgó orrszeglet leszünk, s ínyenc bűzünk átható illatfalatokban potyog le torkokon,...
A rakpart alsó lépcsőjén leültem – már más költők is üldögéltek itt – a tisztuló Dunának megörültem. Jó, ha nem bántja az ember szemét sodródó dinnyehéj vagy más szemét. Elnéztem a gazdagok hajóit, jachtjait… Lám van már, kinek erre is telik, míg más a gyereknek sem adhat reggelit. Éreztem,...
Szerettem volna szépen, rendben élni. Hiába volt – a rend mindegyre elkerül. A Földön élek, és nézzek bár az égre, mióta? mért? – de jól eszembe vésve: ott fent az űr. Szép és hideg. Lélektelen, a káosz vesz körül. Úgy kéne mégis, tisztán, rendben élni. A földön lépek, cipőmre...
sziámi harcos ferde hullámok mögött szívünk kő alatt őszi hűs eső fázós szeretőm megkel kedves lángosok bús téli tétel Vivaldi szárnyal nekünk fenyő kaviccsal deák konyhában minimo et calculo mögöttem kaszás székely casino glatz putz cilinder susog havason bárány szívemre lecsap éhes sólyommadaram könnyes ravatal vésett templomkert vásott lelkeddel...
Képpé állt fénytöredék Nap-nyalábban fürdő por-pernyedék A társaságom. Egyedül fekszem az ágyamon, Nem hív senki a mobilomon. Az utolsó egységen S.O.S.-t küldtem, De senkit sem érdekel a nyomorom. Az ablakon keresztül felhőkhöz beszélek, „Rájövök, kik vagytok, s nevet adok néktek” – Ez volt kisfiammal a kedvenc játékunk – „Annak...