Aranyló nap, A bárányos égen. Gyöngyöző patak, Smaragdos réten. Szüleim mosolya, Vasárnap délben. Gyermeki nevetés, Egy nyári ebéden. Lélektárs léte, Mélyen a szívben. Isten igéje, A szeretet jegyében. 0
ott ülsz a vonaton ott ülsz 1975-ben nulla óra tízkor indul újra ugyanabban a fülkében kivilágított mint a füst a mérhetetlen éjszaka sötétjében ugyanazok az utasok álarccal az arcukon erősen szorítják kezükben poharaikat kiömlik a bor egy éjszakai románc pihéi szállnak gyengül az idő az öreg isten nem kedveli...
tovább
Likes
Folyó partján haladva (reggeli sétán), a légben hirtelen elfojtott zaj, sasok szerelmi harca, süvöltő, párzó egyesülés, fönt a magasban, begörbített, markoló karmok, vad, élő, pergő kerék, négy csapdosó szárny, két csőr örvénylő, eggyé forrt tömege, bukó, lengő, kettős hurkokban, gyors zuhanással, de a folyó felett, a pár, mely mégis...
tovább
Likes
481. szám
Interjú
„Segíteni a körülöttünk élő nincsteleneken: emberi kötelesség” – baráti beszélgetés Donáth László, evangélikus lelkésszel
2012. október 2-a, kedd van, délután fél hat tájban. Zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, esernyőm pajzsként szegül szembe a szélfújással. A HÉV-megállótól egy panel lakótelep sétányán vezet az utam, mígnem a környezet hangulatával vitázó templomkert mellmagasságú téglakerítésébe illesztett kapuhoz érek. Épp, mikor megnyomom a kapucsengőt, eláll az eső,...
tovább
Likes
a fák ujjain folyik lefelé az évszak – tavasz vagy ősz? április fésülgeti kócos haját május dedikálja a kert fehér virágait fekete házamban csókok szállnak mint lepkék borostyán ül a felhők ősz fészkében apró ajándék pihen tenyeremben ajándék neked tápászkodik az est mint macska szieszta után ökölbe szorul az...
tovább
Likes
Mocsári tölgy volt és még az öreg erdész ültette úgy hatvan évvel ezelőtt. Az öreg tóhoz közel osztotta ketté az erdei utat és állt őrt öles termetével és tekintélyével. Kilógott az erdőből és mégis oda tartozott. Találka helyéül szolgált embernek és vadnak egyaránt. Szarvasok, őzek és vaddisznók vakaróztak itt...
tovább
Likes
Éltem én már eleget, Hideget és meleget. Zúdítottak rám az évek Mit hőbörgök, mit mesélek Süket duma kit érdekel, E szöveggel mit érhet el? Óra számra ki ezt nyomja, Embereknek más a gondja. Megérni a holnapot, Mit az élet ellopott. Fenntartani önmagát És azt a sok nyavalyát Elviselni nap,...
tovább
Likes
Karácsony közeleg. Hó borította táj, valódi téli hideg… A teraszkorláton széncinege álldogál… Jobbra, balra nézeget, hol van itt valami ehető? Vizsgálja a nádborítást, a seprűt, a tetőtartó vas végeit, megbújt rovarbábot keres… Tavaly volt itt ennivaló…! Hol vannak a faggyúpogácsák…? Elszégyellem magam. A saját gondjaim, bajaim annyira lefoglaltak volna,...
tovább
Likes
Ma már tudom, mit ér a nincs. Ma már, mikor a van rég elkerül. S csak az maradt: el kell viselnem, emberül. Igen, tudom, mit ér a nincs. Hogy lehet mégis drága kincs, ha nincs ugyan, de volt, – egyszerre elveszett, megőrzi azt a képzelet, feledni többé nem lehet....
tovább
Likes
Igen és nem sem nem sem igen elmúlt, elveszett sosem volt szerelem meg sem született meghalt, elvérzett sohasem keresett mégis szeretett nem csókolt, nem ölelt nem szólt, csak nevetett szemével esdekelt mosolya becézett… Álmomban elringat szava simogat elveszett, meghalt. Szívem megszakad. 2012 szeptember, második díj 0
tovább
Likes
Hajléktalan Oktatási Központ és OKJ-nyilvántartásba kerülő hajléktalan szakmák létrehozásáról döntött kormányzatunk, ahogy azt a szóvivő a napokban bejelentette. A bennfenteseket cseppet sem érte meglepetésként a hír, hiszen jeles szaktekintélyek vezetésével az illetékes hatóság már több mint egy éve végeztet célirányos kutatásokat. Vitathatatlan, hogy a hajléktalanság mint jelenség tért nyert,...
tovább
Likes
Kemény a pad, nyomja a hátam… Elfáradtam: nem érzem a lábam… Fáj a hasam, tudom, mi a gondja: irány a legközelebbi ingyenkonyha… Szürke napok, ismétlődik minden: Arra ébredni, hogy semmid nincsen… A Világ változik,Te ugyanaz maradsz… Nem lesz jobb léted hiába kaparsz! Hangosak a házak, a zajuk elnyelt… Észre...
tovább
Likes
A hegyek közt megbúvó aprócska falu utcáit metsző, jeges szél söpörte. Az egyik öreg ház ablakábó Szentjánosbogár fénye világlott. Odabent három ember vót. Azaz csak két és egyharmad. Egyikük kövér nagybajuszú, ő vót a falu elöljárója. Másikuk maga s vékony nagyon nagy bajuszú ember, őt utasította az elöljáró. Megfogod...
tovább
Likes
Ha töprengenél Kedves Olvasó, ki pénzt adtál a Fedél Nélkül terjesztőjének, hogy mit is akarunk üzenni ezzel a címlapfotóval – és még nem jutottál el a megfejtésig –, akkor engedd meg, hogy picit segítsünk: nincs megfejtése. Ezt a műalkotást egy névtelen aszfaltgraffitis hozta létre a természet közreműködésével, pár hete...
tovább
Likes
Lassan írom a levelem, mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert az apám olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a...
tovább
Likes
December 24. Odakint gyengéden szállingózik a hó. A szoba ablakából nézem az autókat, ahogy lassan haladnak előre. Reménykedem, hogy lesz köztük egy ismerős kocsi, ami értem jön, aminek jönnie kellet volna. Csak a magam arcát látom tükröződni és egy ismeretlennel nézek órákig farkas szemet. Görnyedten ülök az ablakpárkányon, bár...
tovább
Likes
Szabad láng vagyok, engem ne akarjon behálózni senki, mert én szabad láng vagyok. Szabad láng vagyok, amely néha lobog, néha halványlik a fénye, de nem alszik ki soha. Szabad láng vagyok, tűzhelybe ne akarjon csalogatni senki, mert én szabad láng vagyok. S ha isten is úgy akarja, szabad maradok....
tovább
Likes
Ajándékot adtál, és? Nevessek? Messziről bűzlőtt, ahogy hoztad. Becsaptál! Ajándék dögből készült kabát, mit leporoltál? Hátamra teríted mondván, hogy ne fázzak, és már huszonötször koccintottunk mind a huszonöt évre miután megkérdezted. Mi ez a bűz, mi ez a szag, amit érzel. Hát nem emlékszel? Te hoztad! Ajándék. Nevessetek,...
tovább
Likes
A bor már vizezett, nem kell hozzá szóda. A tőkéről mindjárt hosszúlépés, nagyfröccs kerül a régen még bort látott hordókba. Ne igyál ebből a löttyből, inkább sörözz. Míg hazudsz, én is hazudok, mint hamis bor ez létforma. Ha nem szoktad, majd megszokod, mert az igazság tétova. A zsigereinkben, mint...
tovább
Likes
Ücsörög a tücsök, nincsen semmi dolga, égre veti a szemét, csillagos a kotta. Rá is kezdi nyomban, soha nem lesz vége, harmatkönnyben cicereg, Isten dicsősége. 0
tovább
Likes