472. szám Vers

Újpesti öböl

By


A rakpart alsó lépcsőjén leültem
– már más költők is üldögéltek itt –
a tisztuló Dunának megörültem.
Jó, ha nem bántja az ember szemét
sodródó dinnyehéj vagy más szemét.
Elnéztem a gazdagok hajóit, jachtjait…
Lám van már, kinek erre is telik,
míg más a gyereknek sem adhat reggelit.

Éreztem, nagy vihar készülődik.
Hosszan csodáltam baljós fényeit.

You may also like