479. szám Széppróza

Erős Pista!

By


A hegyek közt megbúvó aprócska falu utcáit metsző, jeges szél söpörte. Az egyik öreg ház ablakábó Szentjánosbogár fénye világlott. Odabent három ember vót. Azaz csak két és egyharmad. Egyikük kövér nagybajuszú, ő vót a falu elöljárója. Másikuk maga s vékony nagyon nagy bajuszú ember, őt utasította az elöljáró. Megfogod ezt a gyermeket, feviszed a hegyre az öreg favágóhoz, mive ő az egyetlen rokonya. Megmondod neki, visejje gondját, mert a szülei szekere szakadékba borút, és az lelkük megtért a Teremtőhö. A legény elindút az aprócska fiúva fel a zord szirt közé. A favágó elősző idegenkedett a csepp Zolántó, de lassacskán megkedvete. Zolán úgy tömte magába a ződ meg piros csípős paprikát, mint kacsa a székelykáposztát. Az öreg grimaszót, mire a fiú tapsót, nevetett és a nyevét őtögette. Gyorsan nőtt a gyerek, a favágó megtanította a mesterségére. Aztán a fiú egyedű maradt. Tisztessége etemette kedves rokonyát. Reggető estig dógozott, hogy enyhítse szomorúságát. Öles fákat emegetett, míg csak fáradtan bé nem borút az ágyba. Tavasz vót, lágy napsugát cirógatta a fiú arcát, sarjadt a ződ. Zolán bográcsában egy nyuszi tanút úszni. Körötte ződ, sárga meg piros paprikák táncótak . Hirtelen zajos csörtére lett figyelmes. Megmarkóta fejszéjét és a közeledő hangok felé nyújtogatta füleit. A sűrűbő katonák poroszkátak elő. Vezetőjük intéésére lecsúsztak fáradt lovaik nyergébő. A kapitány hosszasan beszét Zolánnal. Emondta, hogy hadban állnak a szomszéd császárra. Felderítő úton vannak, de etévedtek. Megegyeztek, hogy a fiú ekíséri őket a táborukhó. Előtte azonban megvendégete a katonákat. A nyúpaprikás illata finom vót, de amint megkóstóták, tüzet kezdtek okádni, mint a sárkány. Zolán roppant mód röhögött, és a térdét csapkodta. A táborban a kapitány bemutatta a favágót az ezredesnek. A tiszt megkérte őt, hogy segítene neki az ellenség legyőzésében. Az vót a feladat, hogy Zolán éjje átoson az ellenséghez (,hiszen jó tájékozódik), és csinál ott egy kis csetepatét. A legény hajnaba nekiindút. Könnyen átjutott a másik táborba. Az egyik strázsa mögé lopódzott, s egy hatamas nyakleves kíséretében ekűdte lefeküdni, az őr láthatólag nem ellenkezett. Közeledett a másik őr. Észrevevén társa fődön fekvő testét, a levegőbe akart durrantani puskájával. Zolán gyorsan lebeszélte róla, és a másik mellé fektette, majd nekilátott a munkának. Regge a császári szárnysegéd szemét dörzsőgetve nézett körbe. Valami nem stimmet. Az ágyúk csöve általában felű van, de most kerekeiket meresztették az égnek. Riadót akart kiátani, mikó lerohanták őket. A csata hama véget ért. Az ezredes megjutamazta Zolánt egy zacskó tallérra és egy írássa, igazóván a fiú hősiességét. Hát fiam, szót az ezredes, mive erős vagy, mint az anyakoca, az erős étet is szereted, mátó legyen a neved Erős Pista. Hát valahogy így kapta nevét a favágó legény.

2012 szeptember, különdíj

You may also like