Marryat kapitány azt mondta: Nagy Szennycsatorna. Itt állok: ez hát a Mississippi. Nem mintha volna hely, ahol igazabb figyelemre volnék képes. Gondoljatok bele: célpont mozdulatlanul. Ez előny a célkereszttel szemben, azokkal szemben, akiknek keze örökké remeg poháron, kormánykeréken, szabadidőben meg aktuális széljárás szerint haladnak mindig szélirányban. E halmazállapot, mit...
Elvadult tájon, magam járok, szám sövényén egy-egy szó reszket; csak várhatatlanokra várok, mint aki ezer édent vesztett. Dudvás a föld, felhős az észak, nem érezni ízét a nyárnak; csak szállong felém a szegény szag, az álmaim nászágyra várnak. Magam járok az ősi földön, mely tele búval, tele gyásszal; alszik,...
Alföldi Róbert az egyik legbefolyásosabb sztár Magyarországon, milliók imádják, van, aki nem szereti, de senki nem közömbös iránta. Noha alig van hozzá fogható színházi szakember Magyarországon, mára már többet dolgozik – nagyon nagy sikerrel – külföldön, mint itthon. Olvashattuk már tavaly is, hogy úgy érezte, itthon nem dolgozik eleget....
Engem a szél már nem szeret, elsodor, megvet – kéreget, szavakat, ritmust, éneket, de engem a szél már nem szeret. Nekem a tó már nem való, mélysége mámor – takaró, hulláma ringat – altató, de nekem a tó már nem való. Bennem a tűz már nem lobog, parazsam salak,...
Pintér Béla társulata nem a remény színháza, sokkal inkább a szenvedésé, és a fájdalomé. Már több mint tizenhat éve játszanak nekünk, mostanra már tizenhat darabot tartanak folyamatosan repertoáron, és mutatnak be estéről estére zsúfolt nézőtér előtt. Pintér Béla a legpontosabban láttatja, legsúlyosabb problémáinkat, csodálatosan alkalmazott eszközeivel: kíméletlen őszinteséggel, zenével,...
A mi kis családunk bemutatja: A szerkesztőség munkájának legfontosabb mércéje mindig az olvasók visszajelzése és a lapterjesztők aktivitása. Örömmel számolunk be, hogy több vidéki városban is ott van az utcán a lapunk és számunkra nagyon fontos, hogy ezekben a városokban fedél nélkül élő emberek dolgozhatnak, az újságért kapott adományt...
A belvárosi sétáló utca üzleteinél, karácsony lévén – mondhatni már szabadon – Szent este napjának késő délutánján, színes, égő fények világolnak a kirakatok üvegfalain. Az utcai lámpák is felgyúlnak, így Éva, a fiatalos és csinosnak mondott asszonyka akaratlanul az órájára néz. Egyetlen fuvarja sem volt délután, roppant bosszantó. A...
Verj, ha verni van még kedved, ahogy eddig, újra tedd meg! Verj esővel, jégveréssel, gyáva lettem, – jöjj rám késsel, sújts le gyilkos megvetéssel! Nyár volna, én mégis fázom, itt van, vedd le a kabátom! Ne szükségből, tedd jó kedvvel! Mit kezdenék ennyi zsebbel? Semmim sincs már, azt is...
…álombéli suhanás, amit érzek, hang nélküli lebegés. Ilyenkor újraélem gyermekkori álmaim, a paplan-fogta szárnycsapásokat, a torokszorító repülni vágyást, hogy a lábaim tán már nem is érintik a földet, a házak, a fák, a templomtorony ott lent egyre kisebbé zsugorodik… …s most újra itt vagyok. A csend legyőzi hangos ujjongásomat,...
Oly piciny vagy s oly szép És illatos, erdők-mezők kiskirálya. Trónodat senki sem birtokolhatja. Csudálatos alakod, formád olyan kecses, Oly törékeny, hogy megérinteni is félek. Színt pompázó kicsiny leveleid, Mint a lila akácé kék, mint a tengeré, Fehér, mint a hópehelyé. Száracskád zöld, zsenge- pille, Lédús levelek közt élve,...
Hol a Hazám, merre leljem? Utam során hol keressem? Ott a Hazám, hol a házam? Választ erre nem találtam. Mert ott az Igazság, ahol a pénz? Ott a szeretet, ahol a házad? Választ erre sem találtam. Gyermekem elvette az „ÁLLAM” Hazám nincsen, házam nincsen. Segítséget keresgélvén,……… Mentem jobbra, mentem...
A férfi túlnőtt magán Kihűlt teste Bőr-díszmű pácoldat nélkül Még majd felér egy misével. Nincs semmi meglepő ezen: Az eseményeket visszajátszva Kopott tollhegyek halálvágtája, Áthúzott sorok hisztérikus őrjöngése Pereg szalagszakadásig. Örökségnek hagyta itt kezenyomát. Ölelés helyett Ütötte magát szétzúzott ököllel Azon a bizonyos ponton átesve, A tartományban, a testi...
Még ha te úgy is érzed, teljesen betölt a szerelem: Fagy van. A piciny madarak holtan zuhannak le a fák ágairól, az állatok beássák magukat a hó alá, a többinek eledelt raknak ki a vadőrök. Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok melegítik magukat reszkető kutyáikkal. Elképesztő helyeken lelik meg őket a...
Vajda József fagottművészt minden negyven éven felüli magyar állampolgár hallotta játszani fagotton. Ugyanis ő adta elő azt kis zenét, ami az esti mesében szólt, mikor a tévé maci készülődött a lefekvéshez. Díjait, kitüntetéseit nehéz felsorolni, néhány ezek közül: Liszt Ferenc-díj, Artisjus-díj, Pásztory-díj, stb. Zenélt Claudio Abbadóval, a Fischer testvérekkel,...
Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak Epilogus Amióta gerincem megsérült, érzem igazán, hogy gerinces vagyok. Balesetem busásan megtérült: éhen dögléshez fix nyugdíjat kapok. Megismertem, majd beleszerettem egy lányba, kit mindig is kerestem. Mire rátaláltam, addigra nagyon magasra ült a homlokom fejemen. Nem volt...
Kezdetben a fákon éltünk, soha nem látott bőségben. Ezidőtájt mindenki ott aludt, ahol elálmosodott, de senki sem volt hajléktalan. Nem voltak ingatlan ügyletek sem. Sajnos hiába mondta a körzeti orvos: „Fiam! Ne zabálj annyit, mert elhízol!” Nem hallgattunk rá. Végzetesen elhízott mindenki, eltörtek alattunk a gallyak, lepottyantunk a fáról....
Kemény Zsófia slammer, író, költő, 1994-ben született Budapesten, édesapja Kemény István költő, író, édesanyja az RTL-en futó szappanopera, a Barátok közt forgatókönyvírója. Zsófi már gyerekkorában is írt, egy interjúban így vallott erről: „mi a nővéremmel, (Kemény Lili költő, rendező) gyerekkorunkban játékból is folyton írtunk meg olvastunk”. Egészen fiatalon, már...
Ott kezdem, hogy nem tudom eldönteni, jó-e az nekünk, hajléktalanoknak, hogy külön munkaügyi irodánk van. Többször végiggörgettem már agytekervényeimen a prokat és a kontrákat. Az biztos, hogy egyértelműen pozitív, hogy ha bárki kora reggel arra jár, az láthatja, hogy már nyitás előtt jóval hosszú, tömött sorokban állnak az emberek...
Az én halálom nem siet, bár megindult felém, A búzatábla szélén, lassacskán bandukol. Kaszája élén kicsorbul a fény, Lába nyomában forró szél csahol. Rám gondol, amíg az árokparton ül, Csont ujjakkal, komótosan cigarettát sodor. A pipacsok közt csak egy tücsök hegedül, Nagyobb a csönd, mint volt bármikor. Ha majd...
Fekete, szürke kockalapokon, csoszog egy élőholt, arcán szent iszony, kacsintós örömmel, hisz itt a nap fénypontja: koffeinért áll a sor – zúg az automata. Délután infúzió és orális csodák, „édes ‘húgom’, nem jöttél! Számítottam rád.” A falhoz persze mindig, a falhoz beszél, háta mögött rebesgetik: megütötte a szél. Dekkekre...