648. szám 669. szám Vers

fú… fú… fú…!

száll a szél zörögnek a lombok hajbókol s táncol jó néhány levél átszűrődő a napfény és né fejjel lefelé felfele néző lábakkal aranyszálon lóg a pók a saját selymén légyért csorgó nyállal persze hogy álmodozón át átvillanva agyán távoli rokonai a párkák és a múzsák elmosódott emléke hajdani szövőszékes...
669. szám Vers

Az élet

az élet idézet mit a halál citál magára szitál kín a kanál s egy csók a kanül majd igézve áll tól talpig s áramként ráz röfögve szóródsz szanaszét rögökre cserélve asztalt kanapét Ó jaj de nagy ha van – a tét… 0
669. szám 750. szám Vers

Emlékezés Dvorcsák Gáborra (1955 – 2020)

Derengőnek tűntél, derűsen derengőnek, Vicsorítottak, pedig nem is egyszer, rád Olthatatlan tűzbe rántó, rettentő lidércek, Rántottál előbb kardot, majd tollat, ceruzát. Csak azért sem szánattad magad, S alkottál tovább, hisz alkotni születtél, Állhatatosan, – hitettük: alig-alig vágysz jutalmat, Ki dolgozott, mintha mindegy volna, kevésér’-sokér’. Grádicsokat leküzdve, már betegen, Átélhetted...
669. szám Vers

In memoriam DGI

Élted foszlány felhő fenn az égen Foszlik – mint gyenge létem – itt a szikrázó napsütésben. Ecsetvonások sem rajzolják már szépre mint régen Eltűnik, elfogy, minden a földön s fenn az égben. Elment, elment a Gábor, csomagjában színeivel csendben és szépen. Elszálló sorok – öreg barátom, most épp rád...
post-image
670. szám Sztárinterjú

Klein Dávid

Klein Dávid a legeredményesebb kortárs magyar hegymászók egyike. Négy 8000 méternél magasabb csúcsra jutott fel oxigénpalack használata nélkül. Ezek közül kettő első magyar megmászás volt. Az Everesten 8700 méter a palack nélküli rekordja. Megszállottságát mutatja, hogy hamarosan újra elindul a Himalájába,­ ∗  társával, Suhajda Szilárddal. Cél most a Makalu,...
670. szám Vers

50

öreg vagyok már csak ez kellett nem lehel már rám ha volna szent szellet elhagyott Isten el a feleségem voltak fiaim lányaim régen most egymagamban nézem az eget ez az egyetlen étek hát egyed 2020. január, második díj 0
670. szám Széppróza

Az ördög aranya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez persze nem igaz, mert nem egyszer volt, hanem sokszor, nem is csak volt, hanem van, és sajnos lesz is, nemcsak egy szegény ember, hanem sok millió. De valahogy el kell kezdeni a mesét, tehát találomra kiválasztunk egy szegény...
670. szám Széppróza

A zongorista

Még sötét volt hajnalban az angyalföldi nyomortanyán, amikor a kisfiút felébresztette édesanyja. Feladta rá a család utolsó pénzéből vett matrózruhát és lakk­cipőt, és éhesen, reggeli nélkül elindultak. Két órát gyalogoltak és villamosoztak, amire átértek a budai villa­negyedbe, ahová meghallgatásra voltak hivatalosak Dohnányi Ernőnél, a Zeneakadémia igazgatójánál. A találkozót egy...
670. szám Vers

Érzés

Büszke vagyok magamra, hogy nem költök anyagra. Próbálok rendesen élni, merni és remélni. Remélni talán, hogy így jó, ez a tudat sokszor boldogító. Büszke vagyok magamra, hogy nem költök anyagra. 0
670. szám Vers

Szonett felocsúdásomról

Mennyi gyengült jellemet hoz egy kurva lázba, riszálva csípőjét csalja be kurvaházba! Elcsábult már sok férfi, aki csak meglátta, az én szívem viszont a pokolra kívánta: lehet ő szememnek bármilyen kívánatos, a szívemnek az összes kurva utálatos. Megvetendő nekem a kurva minden bája, nem leszek szív nélküli testének szolgája:...
670. szám Vers

Az utolsó ibolya

Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők...
670. szám Vers

Évszakok

Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, s ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska szeteotipiáktól: prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze a...
670. szám Vers

Álmodom

Csöndemben színes álomként bolyongsz, bejárva lelkem minden kis zugát, hogy emlékeidnek kedves képe, mint lágy selyem, épp úgy öleljen át. Ajkad érzem most forró ajkamon, majd vállamon szerelmed sóhaját, nyelvemen olvadva vágyad íze betölti teljesen az éjszakát. Ha reggel lesz megint, már jól tudom, a napfény téged nem nálam...
670. szám Vers

Tavaszt sírnak

Tavaszt sírnak kanyargó folyók, gyökeret vetett part menti fák, álmosan ébred az árva világ. Szálanként őszültem meg a télben. Vad viharok, dermesztő szelek leheltek rám, csillag nélküli égboltokat. Hátat mutatva sivár földnek, megyek feléd, szirmait bontogató nyár. Hosszúra nyúlt jegenyék fölött hiába káráltok, varjak! Magasan jár a Nap, hát...