éhes vagyok és fájok mint meg nem nyitott tök tartalmatlan fájlok… Hiányzik a program távol a programozó kiütött a Windows… hallgat a Word nem ülök lebilincselve gyönyörű szemed előtt 0
Ha fejbe lőnek tisztaagy leszek… s nemkell több cukor se csoki –és csók se…egyszer kipróbálnám –még úgy lehet…mert mér ne?!Legyen a kínoknak vége.. 2019. szeptember hónap verse 0
száll a szél zörögnek a lombok hajbókol s táncol jó néhány levél átszűrődő a napfény és né fejjel lefelé felfele néző lábakkal aranyszálon lóg a pók a saját selymén légyért csorgó nyállal persze hogy álmodozón át átvillanva agyán távoli rokonai a párkák és a múzsák elmosódott emléke hajdani szövőszékes...
Derengőnek tűntél, derűsen derengőnek, Vicsorítottak, pedig nem is egyszer, rád Olthatatlan tűzbe rántó, rettentő lidércek, Rántottál előbb kardot, majd tollat, ceruzát. Csak azért sem szánattad magad, S alkottál tovább, hisz alkotni születtél, Állhatatosan, – hitettük: alig-alig vágysz jutalmat, Ki dolgozott, mintha mindegy volna, kevésér’-sokér’. Grádicsokat leküzdve, már betegen, Átélhetted...
Nos, nem, nem térek vissza hozzád, inkább eldobom kiürült piásüvegként unt életemet, felégetek minden hidat, püfölöm a dobom, megtérek ahhoz megszületni, ki vet szelet – szétkínzott a benned hízó, áradó hideg jég, merthogy öled nem adott izzó tüzet nekem, elszállt a láz, csak csend van, sűrű erdő rejt már...
Élted foszlány felhő fenn az égen Foszlik – mint gyenge létem – itt a szikrázó napsütésben. Ecsetvonások sem rajzolják már szépre mint régen Eltűnik, elfogy, minden a földön s fenn az égben. Elment, elment a Gábor, csomagjában színeivel csendben és szépen. Elszálló sorok – öreg barátom, most épp rád...
Klein Dávid a legeredményesebb kortárs magyar hegymászók egyike. Négy 8000 méternél magasabb csúcsra jutott fel oxigénpalack használata nélkül. Ezek közül kettő első magyar megmászás volt. Az Everesten 8700 méter a palack nélküli rekordja. Megszállottságát mutatja, hogy hamarosan újra elindul a Himalájába, ∗ társával, Suhajda Szilárddal. Cél most a Makalu,...
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez persze nem igaz, mert nem egyszer volt, hanem sokszor, nem is csak volt, hanem van, és sajnos lesz is, nemcsak egy szegény ember, hanem sok millió. De valahogy el kell kezdeni a mesét, tehát találomra kiválasztunk egy szegény...
Még sötét volt hajnalban az angyalföldi nyomortanyán, amikor a kisfiút felébresztette édesanyja. Feladta rá a család utolsó pénzéből vett matrózruhát és lakkcipőt, és éhesen, reggeli nélkül elindultak. Két órát gyalogoltak és villamosoztak, amire átértek a budai villanegyedbe, ahová meghallgatásra voltak hivatalosak Dohnányi Ernőnél, a Zeneakadémia igazgatójánál. A találkozót egy...
Radnóti oly korban élt, hol a halál égig ért: gyilkosoktól bujdosott egy kínba űzött nép. Én oly korban sorvadok, hol a közöny a gyilok. Nem elég egy náció. A létezés az ok. 0
Mennyi gyengült jellemet hoz egy kurva lázba, riszálva csípőjét csalja be kurvaházba! Elcsábult már sok férfi, aki csak meglátta, az én szívem viszont a pokolra kívánta: lehet ő szememnek bármilyen kívánatos, a szívemnek az összes kurva utálatos. Megvetendő nekem a kurva minden bája, nem leszek szív nélküli testének szolgája:...
Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők...
Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, s ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska szeteotipiáktól: prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze a...
Csöndemben színes álomként bolyongsz, bejárva lelkem minden kis zugát, hogy emlékeidnek kedves képe, mint lágy selyem, épp úgy öleljen át. Ajkad érzem most forró ajkamon, majd vállamon szerelmed sóhaját, nyelvemen olvadva vágyad íze betölti teljesen az éjszakát. Ha reggel lesz megint, már jól tudom, a napfény téged nem nálam...
Tavaszt sírnak kanyargó folyók, gyökeret vetett part menti fák, álmosan ébred az árva világ. Szálanként őszültem meg a télben. Vad viharok, dermesztő szelek leheltek rám, csillag nélküli égboltokat. Hátat mutatva sivár földnek, megyek feléd, szirmait bontogató nyár. Hosszúra nyúlt jegenyék fölött hiába káráltok, varjak! Magasan jár a Nap, hát...