A város forgatagában emberek járnak-kelnek, sietnek-megpihennek. Néhol sietős sofőrök dudálnak, egy dallamkürt is hallatszik. Az öreg felkapja a fejét a hang irányában a tér „közpadján” üldögélve. Egy nagy, piros színű sportkocsi pörgeti a motort a majdnem álló forgalomban az Astoria irányában. A délutáni csúcsban a júniusi nyár napsütése néhol...
Cseh Tamás szobra előtt és lágy sziget is kellene és ott kéregcsónakom pingált pálmakunyhóm és lakná selymét asszonyom halat fogni megtanulnék kézzel pengő húrokkal hosszú telem keserves megáldna könnyű dalokkal isten kegyelméből ének alvó gyermekeknek álom rebben remetehalkan fénylik átsüt a lázon távolból idezokogóknak ereget szürke füstjelet vége van...
tovább
Likes
Miért nézel rám lenézően, Úgy nézek ki, nagyon szörnyen? Miért húzod el a szádat, Ember vagyok, nem egy állat. Azért, mert ily rongyos vagyok? Vagy foghíjas állam vacog, Remeg koszos, kérges kezem, Tudom, gyulladt mindkét szemem. Borostás, szőrös az arcom, Töredezett, repedt karmom, Nem vagyok egy álomkép, Elegem van...
tovább
Likes
Néha túl komoly dolognak tartom az életet ahhoz, hogy írjak róla, –néha pedig az Istent is csak egy koszlott, szőrös, vén szörnyetegnek látom, aki összehúzott szemmel nézeget, –méricskél. Néha a versírás is csak egy rég idejétmúlt beidegződésnek tűnik, ahogy a szerelmet is egy hasztalan, makacs epekedésnek látom, hamvas fapinák...
tovább
Likes
te hellén táj mosolygó ciprusokkal perzsák akhájok kopár sírja alszik a fejfám köztük ámító fehérbor csókjával éjszín a pán kecskefürtje karod mint hó phaják hercegkisasszony kínom lehull élveteg tenger árja füröszt lassan dagályhold nézi s őrt áll hermész csen ágrólszakadt lettem én is engem kísér utam hosszú az égen...
tovább
Likes
A szép hölgy, a vonzó nő, csak ült Csak egzaltáltan nézett maga elé, ahogy szembesült Az áradattal szemben ült Embrió pózban csücsült S nézte, hogy jönnek feléje Sok titkos jelből, már tudta, lesz ilyen Mégis, most ez ember ár felkészületlen Érte el, bénultságában, maga tehetetlen Kisebb újkori népvándorlás zajlik...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang VI. Ragyogó márványon látom magam: csorgó nyállal pulthoz támasztom gulyásokon hájasodott hasam. Drága apróságok, mutatós nyugat: fagyburgonya, aszott saláta, karton a szósznak, parányka apróhús, karcol a kávé,...
tovább
Likes
Tegnap délután is leültem a padra – s mintha Meseországban élnék – belehunyorogva a lemenő napba – mint már annyiszor – szerettem volna megállítani az időt – csak egy pillanatra – Mind hiába, mint homokszemek, ujjaim közül elfolynak a percek, és lassan nem marad semmi, mitől még önmagam lehetnék...
tovább
Likes
megtámadták szellemem a földönkívüli szellemek almopiszkálion kibújik a zsákból perpatvar udvarban fekete macska miákol arra jött egy boszorkány tündért látott s megijedt elszaladt ám szaporán megtámadták szellemem a földöntúli szellemek a tündér bizony te voltál csókolj meg hát szaporán ha nem látod a szellemet attól az még létezhet létezik...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang IV. Az utas azonnal s roppant gálánsan honorál, ha lábra hágsz. Dohogva zsongó darázs a szokatlan kaptárban. Valahol, talán fáradt, mogorva utas stramm álláspontot sugalmazott s tartózkodó, zárkózott fuvallatot ...
tovább
Likes
A város mocskos házai Istennek falloszt mutatva emelkednek fel a magasba, mint, ha ő okozta volna égbe kiáltó nyomorukat. Rozzant lépcsősorok kicsorbult, éles peremén, szakadt kis zekében gubbaszt a remény, ábrándozva egy új utat, hol nem a szegénység kiált fénytelen ablakon át, kér ökölbe görcsösült keze elegendő vacsorát, míg...
tovább
Likes
549. szám
Interjú
Az emberségünket minden nap próbára tevő társadalomban élünk – Beszélgetés György Péterrel
György Péter esztéta, egyetemi tanár, médiakutató az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója, számos kötet szerzője, az utóbbi húsz évben tizenegy kötete jelent meg az ország legjelentősebb könyvkiadójának gondozásában. A munkájáról, művészetről, kultúráról beszélgettünk, és hogy a téma az esztétika problémáiról a társadalom súlyosabb kérdései felé terelődött, a tanár...
tovább
Likes
Számtalan bocsánatkéréseim Közül ez a legnagyobb Átölelve szereteted által Akaratlanul is Megbántottalak Pedig csak a Hiányod lehetősége fájt annyira Hogy nem tudtam már Átkarolni szép szemeid simogatásának Távolságtűrő magányát Így hát elköszöntem 0
tovább
Likes
A sorozatban Zoltánt szeretném bemutatni aki közel tizenhárom éve regisztrált terjesztőnk. A felületes ismeretség alapján azt tapasztaltam, hogy rendezett megjelenéséhez jó kommunikáció, fegyelmezett magatartás párosul és emellett a humorra nagyon fogékony. Szerettem volna, ha beszélne magáról, hogy jobban megismerhessük, és Igen! Ő is nagy meglepetést okozott számomra. Dévai Zoltán...
tovább
Likes
Ismerősből lesz A legtávolabbi A legidegenebb S vadidegen Oly távoli Kerül hozzád A legközelebb Ugye már Te sem Hiszel a mesékben? Tudod, a farkas is csak bemeszelte Szép a vége 0
tovább
Likes
Valamikor régen az idők kezdete előtt történt, hogy az Úr azt mondta: – Legyen világosság! – és az lett. Erre Lucifer feljött és így szólt: – Mire véljem ezt öreg, talán meg akarsz vakítani? Hát jó, akkor legyen sötétség. – És így lett a nappal és az éjszaka ,...
tovább
Likes
Fapados a fapadom. Ha a szemem becsukom, alszom rajta, s utazom – túl a Városmajoron. Kitárul a nagyvilág, nekem nyílik száz virág. Álmom ringat, repülök, célhoz érek, üdülök. Átölel a levegő, vár rám tenger, kikötő, napfény, pálmák, szerető, s nem riaszt el az eső. Ez a nyár is elszalad,...
tovább
Likes
1 az idő úgy eltelik önmagával mint köldök a bámulással míg egyre hull esik mint végtelen mély sírba a homok – a kisebb nagyobb rög… valami a minden mögött őrült mód röhög és ugyanakkor zokogva sír… 2 úgy eltelik az idő de úgy ám komám – veled… jó...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang VII. …szakállában a szmog szánta szagát, aztán lassan, kopott kabátjába bújt, ahogy a szú rágja fába magát. Foltosan hull lyukas bakancsára a nadrág, amúgy jó hangulata van, torkát...
tovább
Likes