ajánlás: Kovács Béla csöcsös képe alá ma éjszaka ablakomon belesett a telihold addig csikálta szívemet míg be nem csuktam szememet és akkor szemhéjamon megjelent a tonna donna pajzán mosollyal melleit rámvillantotta 0
Oltáron szalma tekercsek papirusz mesék parázna patás kerubok csínye se télikabát alól fél szárnyam kilóg kutya-macska barát együtt issza borát visegrádi egér dörmög ide nekem múltas vackot befészkelném magam talján kerál nagyon lajos látni és meghalni pizza nápolyival oliva sörrel kemény kikelet havas a határ +1
read more
Likes
Megkaptam, s gyermekien örültem neki, Félve kérdeztem, szabad-e a kezembe venni. A hosszú, forró, tikkasztó nyár után Enyém lett ő egy késődélután. Hidegen tört az ég felé, Én néztem, csodáltam szüntelen, Óvatosan markomba fogtam, s féltem, Hogy pillantásommal el is nyelem. Ó, mily szép volt a hold fényében állva!...
read more
Likes
Gyöngéden érints, lágy szellő! Táncolj velem, eső! Csipp-csepp Játssz velem, napocska! Bújj, bújj hozzám, erdő illata Ne hagyj magamra, föld szava! Igen, igen, kerek erdő közepén Esküszöm! Egyszer volt, holnemvolt Mesélj, mesélj még, úgy kérlek én. Szellő szava, hol vagy? Orgona illata. Ezt tanultam. Hallasz? Halj meg! Ne, ne!...
read more
Likes
Szeptember közepe volt. A napok rövidültek. A szüret már a vége felé járt. Valahol egy apró erdőszegte faluban Mater Doloróza búcsúját ülték. Ilyenkor még a faluból elszármazottak is hazaértek. Mindenki ismert mindenkit s egyben rokonok is voltak. Ekkor már az iskola is elkezdődött, amit nem mindenki várt. Volt aki...
read more
Likes
– Most mondd meg… ekkora felhajtást csapni! Mindenki tisztában volt vele, hogy legyengült, szinte már haldokló emberről van szó. – Na igen, erre behívott az „Úr” műszak után, fantasztikus. A helyi tévétől is kiküldték azt a törtető kis riportert, lassan bujkálni kényszerülök. Két orvos, Kováts doktornő és Varga doktor...
read more
Likes
Négysoros válasz Koleszár Lillának …egyre csak úszom szembe az árral: senkise járt még ott, ahová nekem eljutnom kell és kire várnék? Alkonyodom már s mégis a vágyak rabja maradtam: mondd, mi legyen kicsi lány – ifjúságom tovaszállt rég… I. Őszi napfény …nem is tudom hová merültek éveim, ifjúságom? a...
read more
Likes
Hitvesemnek Oda van már tavaszom nyaram őszöm hetvenkét évem koptatja telem futnék immár széllel jönnék viharral csak ne fájna úgy lassú elmúlásom mindig fényre vágytam színes napokra magas csúcsokra hóval fedett ormokra ahonnan letekintve láthattam volna szép ifjúságom de eltakarták éveim fekete fellegek fürödtem hamis rózsaszín ködökben írtam életem...
read more
Likes
in memoriam Arany János Csend a csöndhöz, csönd a csendhez koccant medrek iszapos alján A folyónak meg se kottyant hajtja a hal egy-egy parttal arany jobbján ezüst balján Csöndhöz koccant csöndben a csend igézése megbűvölte csendhez koccant csendben a csönd bűvölése megigézte A hal hajtja ezüst jobbal hajtja a...
read more
Likes
Szűz liliomban kötésig gázoltam, nem törődtem a letiport virággal, szembeszegültem a nagyvilággal, és lám, lázadásom elmúlt hasztalan. Markoltam hajdan mindenből jó sokat, mára kihullott minden a kezemből, beigazolván a zordon jósokat. Mohón habzsoltam ételt, s éveket; nem érdekelt, hogy milyen gyorsan telnek. Ma megrezzenek, ha gyászról énekelnek… A bölcs...
read more
Likes
Égitestek közt álmodom magányosak kik elhagytak nem ront meg bú, baj, rágalom köd karmai nem szaggatnak Gyenge aki megfenyeget enyészet nem lakik bennem egye más a rabkenyeret a dacból fölemelkedten Nem veszek el nyers habokban árván soha nem csavargok a szívem nincs darabokban keresztet háton nem hordok Álmom könnyebb...
read more
Likes
Hajnal virraszt, tüze most nem akar égni, mert csak föllobbanó fényben tud beszélni. Csöndben, gyászban eltörött színek köszöntenek, hajszoltam: a hősi lelkek így üzennek. – Csak a gátakat őrző vihar kiabál, konok ajka szögletén, térkép közti bál. Megtépett emlék futkos véres alkuban: – Kakas csípett, tyúk szegett. Mackó szalad...
read more
Likes
Csüngtek alá akár a karácsonyfadíszek jézuska ropogó csizmáját csizmácskája lábanyomát lesték a hóban nem tudták én meg nem mondom el soha errefelé fagyoktól ótvaros istenek járnak nem azért hogy csodát hozzanak hanem mert ebben a kultúrkörben rá kell nézni az ablaküvegre deresedő gyermekarcokra is. 0
read more
Likes
Hogy nő a repedés a falon, mész rakódik le a szívben, fogy a fény az áfonyaízben, tegnapi emlék; holt hatalom. Ennyi maradt; hát így akarom, remegés alszik a kézben, imává lesz majd az Egészben, s széthull azután, tétova lom. Hullnak szét, el a barátok, por lett házak törmeléke, halovány...
read more
Likes
November 27-én Pozsonyban találkoztunk spanyol, német, osztrák és szlovák hajléktalan emberekkel a Let’s talk about homelessness című Erasmus+ pályázati program keretében. A pályázat a társadalmi szemléletformáló programokban dolgozó hajléktalan emberek és szakemberek tapasztalatcseréjéről szól. Magyar részről négy érintett (Jutka, Taki, Dodi és Gyula) vett részt az ötnapos találkozón, egy...
read more
Likes
… miért csak most tudtunk találkozni,amikor testem és lelkem romokbanhever? Maradjak? Jobb volna fogyni, méltósággal, akár a hold. Nyomorbanélek, mióta magamról tudok.Sose hátrálok meg, nem is futoksenki elé és senki után. Gyorsan okulok s még gyakrabban selejtezememlékeim. Hogy kerültünk egybe?Talán nem számít. Mindig a percbe,könyvekbe, barátokba temetkezem. Még itt...
read more
Likes
kádakban fürdőző meztelen testek lepedőt csavaró száradó kéj valakik felállnak, később elesnek ne nézd a padlót, csak halkan mesélj gyárakban elveszett kallódó szavak levesbe szűrődött túladag só ebéded száradó mártásod marad huszonhét százalék lesz az adó vénülő kezemmel foghatom kezed barátom idézett, mosolygok rá eltépett függönyön igazság mered csatornák...
read more
Likes
Begyakorolt mozdulatokkal rámolja ki a szemetest úgy tűnik ismeri a járást és hogy éhes kis lelke test ablakomból naponta látom szakszerűen hogy bontja ki a zacskókba és dobozba göngyölt múmiákat egy vén szaki látszik tanult a többiektől feszült a szem rebbent a fül egyszer csak a dolmányos varjú rebbenti...
read more
Likes
Fagyos napok után végre előbújt a nap. Juci, akit a gyerekek építettek karácsonykor, végre hasznát vette a rózsaszín kis kalapnak, nem sütött így a szénszemébe a nap. Fitos sárgarépa orra finom illatot árasztott, a nyuszik előbújtak a erdő széli bokrokból, hogy megnézzék. A cinkék is előmerészkedtek a fenyők lombjai...
read more
Likes