545. szám Vers

Megolvadt…

Megolvadt vas cseresznye színe, égő gáz, perzselt por szaga, letelt a műszak, elenged a gyár, elmúlt egy forró éjszaka. Még elkészül egy utolsó varrat, sziszeg a nagynyomású láng, sikolt a spén a bakancsunk alatt, lesikált bőrünkre tapad a ruhánk. Odakünn a villamos befordul, zsúfolt kocsink szardíniásdoboz, de vár a...
542. szám Vers

Sekszpír után szabadon

Nos itt a Kincs, fiam. Annyit ér, amennyit hited valóra vált. De ne habozz megtapodni, ha szembe jő, a becsvágyó királyt. Szolgálj! S mi szolgálunk, ahogy, árnyék követi a fényt. Nem hibázhatsz, bármit is téssz, bájolunk hozzá illő erényt. Tettes és áldozat egy tőről fakad. Amit nyersz a réven,...
545. szám Vers

Berögzülés

„Andris gyere, mert itt hagylak!” – – S az anyja indul, hátra se néz. Hasonlóképp bírták szóra hajdanán, talán Ezért nem fordul meg fejében Fia kis lelkének emlékezete, Ha felebarátja, szerelmese majdan Elbúcsúzván felszáll a buszra, És szíven üti a gondolat, Elég egy röpke pillanatra: Az a busz megy,...
542. szám Vers

“Örökké” rövid időre

Neked adtam mindent, amit kértél. Átöleltelek mindig, amikor féltél. Átéreztem a bánatodat. Elhittem minden szép szavadat. Átmelegítettelek, ha fáztál. Ételed, italod asztalomon várt rád. Megértettem minden gondolatod. Szerettem minden mozdulatod. Most egyedül vagyok, te nem vagy sehol. Köröttem a napfény sötét pokol. Szemmel verem, aki nevetni mer. Pusztulhat minden,...
545. szám Vers

Pokolkapu – Előhang I.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.                     Előhang                         I. Fogvacogok. Az apró domb alatt          lámpás autópaca suhan távot,            átfagyott, nyúlós harmatba ragadt       napkorong duzzog a látóhatáron.         Zakómra huzat sóvárog, táncol,          szorosra húzom, a markom lángol,       ...
542. szám Vers

Nőnap

nem tehetek róla nem tudok már más szemmel nézni egy nőnapot mint egy férfi kinek már rég nem az anyja aki a példa   netán példakép éppen sem gyerek mert neki az nincsen testvér húg vagy nővér és így tovább a szélben lengedez távol minden rokoni szál..   az...
543. szám Interjú

Fájdalom és humor – Beszélgetés Pintér Bélával

Pintér Béla társulata nem a remény színháza, sokkal inkább a szenvedésé, és a fájdalomé. Már több mint tizenhat éve játszanak nekünk, mostanra már tizenhat darabot tartanak folyamatosan repertoáron, és mutatnak be estéről estére zsúfolt nézőtér előtt. Pintér Béla a legpontosabban láttatja, legsúlyosabb problémáinkat, csodálatosan alkalmazott eszközeivel: kíméletlen őszinteséggel, zenével,...
543. szám Interjú

A Vásárhelyiek

A mi kis családunk bemutatja: A szerkesztőség munkájának legfontosabb mércéje mindig az olvasók visszajelzése és a lapterjesztők aktivitása.  Örömmel számolunk be, hogy több vidéki városban is ott van az utcán a lapunk és számunkra nagyon fontos, hogy ezekben a városokban fedél nélkül élő emberek dolgozhatnak, az újságért kapott adományt...
539. szám Széppróza

A nyugdíj

Aranka tizenötödikén megkapta a nyugdíjat, vagyis pontosan százötezer forintot. Sanyi, a fia nagy lókötő volt, most éppen munkanélküli. Amikor a postás átadta a pénzt, Sanyi csendben úgy tett, mintha a WC-n végezné a dolgát. Ari most a pénz miatt kicsit fellélegzett. Vannak fűtésszámlák, gázszámlák, amit végre ki tud fizetni....
541. szám Széppróza

Appassionata

„Élni annyi, mint lassan  megszületni.” Történet Szilvási Lajosról 1982. január 10., szombat délelőtt. Csingiling, csingiling, csörr, csörr. Szóval a telefon. Felveszem. Ismerős hang, kicsit spicces. – Tudod milyen nap lesz 13-án? – Aha, kedd, na és? – Ötven leszek. Ugorj át este, megünnepeljük! – Medvebőr akció? – Az. Maradt...
539. szám Széppróza

Terápiák és pozitív gondolkodás

Egy tanulmányi kirándulás tapasztalatai Kedveseim! Rövid leszek, mert erre nektek nincs időtök. Nem úgy, mint nekem, de hát az egy egészen más világ. Erről a más világról szeretnék hírt adni nektek, mert segíteni szeretnék. Csak sajnálni tudlak titeket, amiért annyit stresszelitek magatokat és szüntelenül futkároztok mindenféle kérészéletű dolgok után....
541. szám Széppróza

Társadalmi párbeszéd

Egyik barátom pásztorórája elromlott. Ám az Idő ezt nem tudta, és tovább ketyegett… Úgyhogy amikor másnap reggel a barátom felébredt – nem mellesleg nem a saját ágyában –, már igen csak odébb kúszott a hasán a Nap fénye… Elhagyva a még meleg ágyat, elindult, hogy megkeresse az autóját valamelyik...
539. szám Vers

Tűnődés

A neve áldott, ki jön a szerelem nevében, ki megérzi a szívem, és nincs is benne kétség; átölelve az érzelmek tűzhányó hevében, csoda teremne bennem, és nem a fájó vétség. Engem nem is bántana a világ elmúlása, szívem nem lenne többé nagy és bánatos gyerek; testet öltene benne az...
541. szám Vers

Híd alatt

Erzsébet felettem a Lánc-nak hátat fordítok előttem a Szabadság Duna partján Buda szélén       híd alatt híd előtt       híd mögött           híd alatt hív a hullám      vár a hullám          hullámra vár 2015 február, 2. díj 0
539. szám Vers

Merengés

nem hinném hogy több kéne még           a semmiből nem hinném hogy több kéne még              az életből vártam csókot és sok jó szót     vigasztalót vártam jó szót és sok csókot    marasztalót vártam csodát öleljen át       szorgosan vagy kötelet nyakam köré          szorosan 2015 január, különdíj...
539. szám Vers

Szonett a tavaszhoz

Ámítani fogsz csak, tudom jól, mégis topogva várlak; évente kiújul bennem ez a kór, alig öleltél, már sírhatok utánad; követ a nyár: náladnál nagyobb csaló, nevet, ha szökik, nevet pimaszul; meleg pulóver kell, vastag takaró, sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul; olyankor némább a máskor beszédes éjjel. Finoman bújik...
541. szám Vers

Meg az én

márványízű üveg lábai rovarisztikus menetrend ősállomás narancsvér gipszelt szem-héja-szárny enyész-színek rothadása nagyító- asztal alá szíva minden lepke és egyébszárnyat csigacsont orront vétket itt rózsaarc a vacsora már rágós inakkal megrakott szekrény fiók-fogsora rág legközelebb levadászom anyám ki mint nyim-nyám a sápatag (bűnsivatagi mellékelt kellékhuszár ki előre jönne már) szülésre...
539. szám 678. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XIV.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére –           Koleszár Noémi Lillához és           Dömötör Lászlónak                       XIV. Felnőttnek mutat majdnem minden tetted, szavaid mélyén örök, makacs gyermek      kuporog, néha kitör, olykor retteg.     Kis szobánk ajtajának tokja mellett      hosszan húzódó haragos árok:             az ajtót olyan sokszor...
540. szám Interjú

Homo inter homines – Beszélgetés Pál Feri atyával

Feri atya teltházas előadásain és népszerű könyveiben arra tanít minket, hogyan értsük meg magunkat, érzéseinket, indulatainkat, miként gyógyuljunk meg, vagy éljünk együtt gyógyíthatatlan sebeinkkel. Miért legyünk együtt érzők magunkkal és másokkal. Mi arról kérdeztük, hogyan értette meg, mi a legfontosabb az életében. A plébániáján beszélgettünk.   Feri atya, mikor...