543. szám Interjú

Fájdalom és humor – Beszélgetés Pintér Bélával

By

Pintér Béla társulata nem a remény színháza, sokkal inkább a szenvedésé, és a fájdalomé. Már több mint tizenhat éve játszanak nekünk, mostanra már tizenhat darabot tartanak folyamatosan repertoáron, és mutatnak be estéről estére zsúfolt nézőtér előtt. Pintér Béla a legpontosabban láttatja, legsúlyosabb problémáinkat, csodálatosan alkalmazott eszközeivel: kíméletlen őszinteséggel, zenével, tánccal, humorral, látvánnyal, miközben számít az irgalomra, amit egymás iránt érezhetünk, és a vágyunkra, hogy végül mégis szembenézzünk az igazsággal, és adott esetben saját titkainkkal. Mi nézők, pedig hetekre a hatása alá kerülünk, amikor magunkra ismerünk egyik, másik szereplőben. Ha olyan szerencsések voltunk, hogy nem éltünk át fájdalmas élményeket, a hatást akkor is érezhetjük, ha kellő érzékenységgel figyeljük.   Pintér Bélával a Szkénében beszélgettünk.

Már gyerekként is művésznek készült, esetleg gondolt arra, hogy „Pintér Béla” lesz?

Gyerekkoromban a többiek mondogatták, hogy lehet valami tehetségem, hogy művész válhat majd belőlem, esetleg színész. Ezt reális lehetőségnek éreztem én is. Amikor azonban világossá vált, hogy a reáltantárgyakból nem vagyok jó, és a gimnáziumi továbbtanulás szóba sem jöhet, a Simon Ferenc Bőripari Szakközépiskolába kezdtem járni. A színészi pálya lehetősége szertefoszlani látszott. Mégis száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem, amikor megtudtam, hogy bárki felvételizhet itt a Szkéné színházban, és a Somogyi István féle Arvisurába fel is vettek. Itt azután, nagyon sokáig „csak” jó színész szerettem volna lenni.  Egy idő után megpróbálkoztam azzal, hogy létrehozzak egy saját előadást, illetve összehívtam egy csapatot. Onnantól kezdve az volt a célom, hogy társulatként működjünk. Akkor még a drámaírás gondolata nem merült fel, az első előadásunk sokkal inkább performance szerű akció volt. Majd később, a Kórház-Bakonyban derült ki, kellően inspirál az írói munka, és hál’ istennek, másoknak is örömet okozhat az, amit én írok. Ezután, már csak az volt a célom, hogy ebben a legjobb legyek.

Hogy dolgozik? Mi az, amit először kitalál a darabjaihoz, a tartalom, vagy a forma?

Általában a téma az, ami először eszembe jut. Egyetlen kivétel a Parasztopera, amelyben a forma volt a meghatározó. Arra gondoltam, milyen érdekes lenne írni egy olyan operát, melynek áriáit erdélyi népdalok adnák. Az, hogy miről szóljon, csak később alakult ki. Az esetek kilencven százalékában, azonban a tartalom jelenik meg először a fejemben.

Milyen szerepe van munkájában a zenének és a mozgásnak, a táncnak?

Az unalom ellen vívott harcban nagyon jó fegyver a zene. Van hozzá érzékem, én magam is tudok zenélni, illetve nagy örömet ad, már a zene kiválasztása is. Segít beleélni magam a majdani előadás hangulatába, ha elképzelem, hogy a jelenetek alatt milyen zenék fognak szólni. A mozgás is adott volt. Minden alkotó próbál abból dolgozni, amit tud, az én esetemben a néptánc is ilyen. Régebben is játszottam olyan előadásokban, melyekben táncolni kellett, és a későbbiekben ezt ki is használtam, sok előadásomban táncolunk, és ha nem is olyan szinten, mint egy profi néptáncos, de talán sokkal jobban csináljuk, mint általában színházban szokás.

Amikor témát választ, láthatóan nagyon fontos a fájdalom és a humor.

Nem feltétlenül célom, hogy elegyítsem ezeket a dolgokat, de úgy tűnik ez az én stílusom, ez a mi stílusunk. Egy adott témát szeretnék minél pontosabban láttatni, szeretném, hogy az adott pillanatban a jelenetnek meglegyen a tragikuma, de óhatatlanul úgy oldom meg, hogy ellenpontozom valamilyen humoros hatással. Ez nem tudatos részemről, hanem inkább ösztönös döntés, amelyre magam is mindig rácsodálkozom.

Amikor felépít egy előadást, a színészeknek enged némi szabadságot, vagy nagyon szigorúan halad a saját koncepciója mentén?

Otthon megírom a jeleneteket, sosem kérem a kollégáimat, hogy improvizáljanak, de a későbbiekben a próba folyamán, nemcsak teret engedek nekik, de én magam kérem, hogy mondják el a véleményüket a jelenetről. Az is előfordul, hogy ha valakinek jó ötlete támad, később otthon átírom azt a részt. Nem csorbul ez által az én írói ambícióm, mert a darabot én írom meg, de esetenként egy-két jó ötlettel segítenek a kollégáim.

Mennyire szigorú annak a meghatározásában, hogy a színész hogyan játsszon el egy szerepet?

Muszáj, hogy a rendezőnek határozott elképzelése, víziója legyen arról, hogy az adott szerepet, hogy kell eljátszani, különösen akkor, ha ő a darab írója is egyben. Mivel az esetek kilencvenvalahány százalékában tudom, hogy ki játssza majd az adott szereplőt, kvázi sokszor a színészre írom a szerepet, ezért ritkán különbözik az egyénisége, attól, amilyen alakítást, mint rendező kérek tőle, de arra is volt már példa, hogy vitatkoztunk egy szerep megformálásán, és mivel a kollégám meg tudott győzni, engedtem neki. Számomra nem az a legfontosabb, hogy az én elképzelésem valósuljon meg, hanem, hogy jó legyen az előadás.

Hogy választ témát?

Igazán akkor örülök meg nagyon egy témának, ami eszembe jut, ha érzem, hogy sok embert érint, sokakat bánthat és sokan éltek már át hasonló fájdalmat. Mindig az egyén problémája a fontos, de nagyon örülök, ha olyasmi jut eszembe, melyben szélesebb spektrumot lehet megmutatni. Az aktuálpolitika és a társadalmi történések is inspirálnak. Volt már, hogy felkértek egy témára, de legtöbbször elgondolkodom dolgokon, és az ötleteimet, elmesélem kollégáknak, elsősorban Enyedi Évinek, a dramaturgunknak, megbeszéljük, mennyire érzi jónak, működőképesnek. A nézőkre nagy hatással van, ami aktuális, naprakész, ha valami ilyen tekintetben is kortárs, ha adott esetben bátor, vagy szókimondó és kellően érzékeny.

Eddig nem állított színpadra mások által írt darabot. Ez így is marad, vagy változást hozhat, hogy a következő évadban rendezni fog a Katonában?

Eleddig csak saját drámát rendeztem, mert nekem ez okoz örömet, ez jelenti a kihívást. A Katonával kapcsolatban arra gondoltunk, hogy a társulat következő előadását valamiféle koprodukcióban hozzuk létre, de aztán más ötletem támadt. Eszembe jutott egy motívum, ami nagyon megtetszett, és amiről még nem szeretnék beszélni.  Puccini: A köpeny című operáját fogom átírni, de annyira, hogy egészen eredeti lesz, és teljesen másról fog szólni, mint Puccini műve.

Színészként van, vagy volt szerepálma, vagy megírja magának, amire vágyik?

Valóban megírom, amiről tudom, hogy szépen meg tudom csinálni, ilyen például, A sütemények királynője című előadásban az apaszerep. Vannak szerepek, melyekről érzem, hogy szerencsés, ha én játszom, de nem fontos, hogy mindig nagy szerepem legyen, mert az alkotói igényemet maximálisan kielégíti az, ha az én előadásom jól működik.

Melyik a társulat legsikeresebb előadása?

Évekig a Parasztoperát emlegették legsikeresebbként, és valóban óriási siker volt itthon is, és New-Yorktól Moszkváig, külföldön is. A Titkaink azonban itthon már felülmúlta a Parasztoperát. A Parasztopera külföldön a zenei anyaga miatt könnyebben győzte le a kommunikációs nehézségeket. A Titkaink jobb előadás, és témája miatt itthon nagyon népszerű. (A Titkaink 2014-ben elnyerte a Legjobb előadás és a Legjobb új magyar dráma díjat is. a szerk.)

A két éve megjelent drámakötetét is jól fogadta a közönség. Tervez valami hasonlót?

A könyv a kiadó ötlete volt, nekem eszembe sem jutott, és olyan jól sikerült, hogy megkaptam rá az Artisjus irodalmi nagydíjat. Jól is fogyott, már két utánnyomást is kellett készíteni. Büszke vagyok rá. Könyvet most nem tervezek, de gondolkodom egy Parasztopera CD készítésén.

Hallhattuk úgy nyilatkozni, hogy a társulat fennmaradásáért vívott küzdelemben a minőség a legfontosabb eszköze. Ez most is így van?

Ez alatt a tizenhat év alatt egyre-másra, jó előadások jöttek létre, nagyon szomorú lenne, ha olyan országban élnénk, amelyben ennek nem lenne hatása. Van hatása. Óriási a közönségünk. A független színházak közül mi kapjuk a legtöbb támogatást. Sőt, amire nem is gondoltam volna még évekkel ezelőtt, hogy mára a saját bevételünk, adja az éves költségvetésünk hatvan-hetven százalékát, és csak a maradék harminc-negyven százalék az állami támogatás. Ami, tudva, látva, tapasztalva, hogy sokszor kiszámíthatatlan volt, hogy megkapjuk-e a megpályázott és elnyert állami támogatásunkat, nagyon elgondolkodtató.

Mennyire tud előre tervezni?

Mindig egy évre előre tervezek, ugyanakkor bízom benne, hogy az előadásaink minősége nem romlik. Ami könnyebb a futó előadásainknál, de ami nehezebb, és amiben a leginkább bízom, hogy az új előadás jól sikerüljön. Évek óta az a stratégiám, hogy mindig csak a következő előadásra koncentrálok, illetve, hogy az aznap esti előadás megfelelő minőségben menjen, élő és érvényes legyen.

Hogy töltődik fel a mindennapokban? Van ideje pihenésre?

A pihenésben nálam fontos szerepe van a sportnak, felbiciklizem a Hármashatár-hegyre, vagy futok a szigeten. Ilyenkor másképp működik a szervezetem, kitisztul az agyam, de jó esetben a színház is fel tud tölteni, mert ez a munka a hivatásom.

 

You may also like