624. szám Vers

Három igaz

Egy szál hervad, egy kéz legyint, szó, aléltan földre roskad; VÉG! – amelyik minden percben, mindenségben mindig ott van. Halnak erdők, dőlnek a fák, élők rendre halni vágynak, ne maradjon túlélő, és tanúja a pusztulásnak. Nincs bocsánat! – pokolra mind: latort, tétlent, kezet-mosót! Három igaz kellene csak, tegyen Isten...
624. szám Vers

Rózsamályva

A haldokló sóhajtása csöndet visz a jajgatásba, sóhaján a vízleves rászédül a húgy szagára, ápolónő dús farára. Fölfekvések hússzagában nővért gépén madzsong várja, népdalt dúdol, mint hintában, ide-oda leng a széken. (véget ért a nagyvizit) Mélyzsebű a fehér köpeny, jaj világnak fehér párja susmutol a trónszobában. A nővérrel leng...
624. szám Vers

Visszatekintő

Rendszert váltottunk, ki apróra, ki nagyra. A váltásnak született hősei lettek, és mind, mind a hatalom lovát akarta megülni, keresgélve hozzá a nyerget, s maga felé hajló kezükben a zabla. A megszállók elmentek, már nincsenek is, megváltozott a hatalom – forma neve. Tétován mindenki valami hitet hisz, hol remélve,...
622. szám 624. szám Vers

Ima

Látod mama Miattad sír az az édes rossz fiad Elmentél mielőtt elégszer megcsókolhattam volna Érdesen kérges szép kezed Hogy ellophassam, ellophassam belőle A legpuhább simogatást Itt hagytál mielőtt bánatos szemeidről lecsókolhattam volna A gyémánt örömkönnyeket Magamra hagytál Hogy ne oszthassam többé meg veled Örömgondjaimat Az az egy reménység éltet...
624. szám Vers

Szegény, s nem annyira jó anyámnak

szegény, s nem annyira jó anyámnak törte volna a nyakát ki a bánat – mért hozott erre a kibaszott világra vágott volna kajakra az első kukába nem létezve boldog lennék meglehet így csak mérget ád minden egy lehelet tőrt vágott a hátamba mind, aki szeretett… az a hülye pap...
624. szám Vers

Örökké tartó búbánat IV.

Elénk perdült egy potrohos asszony, méteres szagát maga előtt tolta, legyek rajozzák, mintha halott volna; „Tiszta apja! anyád meg ne basszon!”, herpeszes száját a képemre nyomta, udvarába kísért, barátom vonta, erjedt kutyakula és macska mocska tespedt békés egymás mellett s a szoba alig volt különb az udvarnál, noha mindig...
501. szám 624. szám Vers

Aligha ezért ver szívem

(József Attila előtt tisztelegve) Volt apám s volt anyám, isten jámboroké, hazám gyermekként kihányt, férfiként élve-temetőm, hiány a csók, ölelni hűs, vasalt lepedőn. Ha csak három napja vágynálak téged! Lelked sehol sincs, sem tested. Harminckét évem szánalom, bárki elé ingyen hajítom. Tudom, nem kell majd senkinek, rég az ördögé,...
624. szám Vers

Próbatétel

szeretkezés után lement a boltba, vegyen fél liter tejet, mert kimaradt a tegnapi vásárlásból, mikor nem tudhatta, ma a combjai között tölti a délutánt. percekig várakozott, míg végre sorra került, ekkor hangot hallott a fülében, eszébe jutott valami, s hirtelen megbánta az egészet. 0
624. szám Vers

A feledés fátyla

Néma sötét fátyol borítja Lepi be Lassan Színtelenné fakuló Nemrég még oly virgonc Sokszínű emlékedet Eltakarja tétován A nyugtalanul egymásba gabalyodó képek káoszát Fellebbenthetném De már megkésett próbálkozás E porlepte kép paletta, s ecset után Már rég nem kiált Az elmúlás kellemetlen illatát Juttatja eszembe, felborítván A képen csöndes...
624. szám Vers

Elveszett Jázmin

kurvás sztyeppe havon farkas kórházban lesz majd nemulass kerget a vágy reménytelen taigetosz nemzedékemen kibuggyan a melltartóból kezezés tizenegyes gól lám becsúszó búcsúszókkal prüszköl testem némi okkal okkult ringyó ágyában láz teste ingovány lelke máz tökfej kéjenc kellett neked? a hölgyvadász egyre eped mit csak megkíván a szemed reggel...
624. szám Vers

Téliszállás

igencsak kegyes hozzám ilyen talán az isten van söröm és van borom ezen a balga kedden karcosan is bordalom és van pálinkához való könyöklő asztalom és vendégváró kedvem ezen a balga kedden jöhet végre az összes engem-hajkurászó kedves elbujdosva a kebelrengeteg sok-sok vadászlakában alapkegyelmi állapotra vártan ezen a balga...
624. szám Vers

John Doe

Konok volt, büszke. És fura, talányos. Géza vagy Béla ő, netalán János? Már nem is tudom. Szerették, s ő is tudott szeretni. Meg akart élni, e szántani, vetni sosem tudott. Tékozolt. Halmozott hibát hibára aminek hamar meglett az ára. Most fizetgeti. Büszkeségét az évek befedték, mint jól lemázolt falat...
624. szám Vers

Meditáció reggeli közben

Lelkem kilépett otthonából most itt lebeg felettem, közönyösen nézi szendvicsem, melynek felét már megettem és a csésze alján sötétlő üledéket. Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom. Tűnődve nézem a köztük levő léket, a kéket, mely égboltot ível és üt át. Vagy csak a füstöt, mely belengi ezt...
624. szám Vers

Éh-gyomorral…

Reggeli, ebéd s vacsorám, A szokásos, régóta karcsúsodott, A soványka hajnali s esti eledel, Silány betevővé fogyatkozott. S most morzsák nélkül árválkodik Rozzant asztalkám, a kopott, Étkezések alkalmakor, helyet, Csak papíron vergődő, Panaszos soroknak adott. Ti, a parttalan hatalomban, Számkivetett társak sokaságáról Vélekedni miért mulasztotok? Felejtkezve nyomorultak sorsáról, Miként...
646. szám Széppróza

A két közszereplő

Sokan mondják: egyszer mindenkit ugyanazzal a mércével mérnek meg. Nagyjaink sem kapnak más elbírálást. Csupán ízlés kérdése, hogy ki lesz a szaki? Netalán Szent Péter? Allah? A Földkerekség Ezer Istenének Egyike? Vagy egyszerűen a reinkarnáció rostál meg bennünket? De sokan vannak, akik szerint csak annyi biztos, hogy a kukacok...
646. szám Széppróza

Kedvenc apukám

Kitartóan csörög a telefon, tehát egyet. Hagyom még jó ideig csengeni, nehogy már beképzelje magának, hogy vártam a hívását. Nagy sokára – a másodikra felveszem. A képernyőn egy szeretni való farkas vigyorog valami koszlott irhában. Ő az apám. Kezes farkas. Négykezes farkas. Zongorista alkat. Tiszta Beethoven, nincs hallása, csak...
646. szám Széppróza

Magyar virtus

Még a budapesti Nyugati pályaudvaron állt a vonat, a hangulat mégis borzasztóan feszült volt már, bármelyik pillanatban felrobbanhatott. Mármint a hangulat. Meg a méreggel dugig töltött emberek. Már felszálláskor elkezdődött a gyűlölködés. Egyesek ugyanis fittyet hánytak arra, hová szól a jegyük, egyszerűen oda ültek, ahova éppen kedvük tartotta. Ráadásul...
646. szám Széppróza

Sonkamesék

Az ablak alatt fekvő felsóhajtott. – Hej, az én Nusim talán pont most teszi fel főni a húsvéti sódart! Remélem, nem felejtette el idejében beáztatni! Lelkére kötöttem, hogy egy nappal előbb tegye oda ázni hideg vízben és legalább három-négy óránként cserélje rajta a lét. – Mi a ráknak kell...