Lelkem kilépett otthonából
most itt lebeg felettem,
közönyösen nézi szendvicsem,
melynek felét már megettem
és a csésze alján sötétlő üledéket.
Vagyok én, a lélek
és volt egy test-otthonom.
Tűnődve nézem
a köztük levő léket, a kéket,
mely égboltot ível és üt át.
Vagy csak a füstöt,
mely belengi ezt a kis szobát?
Csigalassúsággal múlnak a percek,
vagy mint a villám? Nem tudom…
Végül is azon múlik, milyen
az ember időfogalma…
ja, akartam mondani,
van itt még egy félbevágott alma!
Megjelent a szerző Lélek és test c. kötetében
