I. szia kékséges gyönyörű szívem! megláttalak s mintha eltűnt volna minden s mindenki más – míg szemeim sokkolva nyeldesték a csodád – s leszálltál – én meg álltam mint a fa melybe belecsapott egy rahedli villám… és most sötét lett minden s befelé azóta is egyre csak vérzem… II....
Dolgoznak a szócséplőgépekEtetni kell a magyar népet. Vegyes rögeszmék kerülnek garatbaRémült a molnár s ujjába harapna Rémült az is ki e sorokat rójaSzalasztott esélyek futóbolondja Mutass valamit mi valahol ÉdenPokollá fajul a Kárpát-medencében Önhit önbecs s akarat nélkülDon Quijotéknak szélmalom épül Szélmalomharc derűre borúGyakorlótér s újabb Háború 0
Egy szál hervad, egy kéz legyint, szó, aléltan földre roskad; VÉG! – amelyik minden percben, mindenségben mindig ott van. Halnak erdők, dőlnek a fák, élők rendre halni vágynak, ne maradjon túlélő, és tanúja a pusztulásnak. Nincs bocsánat! – pokolra mind: latort, tétlent, kezet-mosót! Három igaz kellene csak, tegyen Isten...
A haldokló sóhajtása csöndet visz a jajgatásba, sóhaján a vízleves rászédül a húgy szagára, ápolónő dús farára. Fölfekvések hússzagában nővért gépén madzsong várja, népdalt dúdol, mint hintában, ide-oda leng a széken. (véget ért a nagyvizit) Mélyzsebű a fehér köpeny, jaj világnak fehér párja susmutol a trónszobában. A nővérrel leng...
Rendszert váltottunk, ki apróra, ki nagyra. A váltásnak született hősei lettek, és mind, mind a hatalom lovát akarta megülni, keresgélve hozzá a nyerget, s maga felé hajló kezükben a zabla. A megszállók elmentek, már nincsenek is, megváltozott a hatalom – forma neve. Tétován mindenki valami hitet hisz, hol remélve,...
Látod mama Miattad sír az az édes rossz fiad Elmentél mielőtt elégszer megcsókolhattam volna Érdesen kérges szép kezed Hogy ellophassam, ellophassam belőle A legpuhább simogatást Itt hagytál mielőtt bánatos szemeidről lecsókolhattam volna A gyémánt örömkönnyeket Magamra hagytál Hogy ne oszthassam többé meg veled Örömgondjaimat Az az egy reménység éltet...
szegény, s nem annyira jó anyámnak törte volna a nyakát ki a bánat – mért hozott erre a kibaszott világra vágott volna kajakra az első kukába nem létezve boldog lennék meglehet így csak mérget ád minden egy lehelet tőrt vágott a hátamba mind, aki szeretett… az a hülye pap...
Elénk perdült egy potrohos asszony, méteres szagát maga előtt tolta, legyek rajozzák, mintha halott volna; „Tiszta apja! anyád meg ne basszon!”, herpeszes száját a képemre nyomta, udvarába kísért, barátom vonta, erjedt kutyakula és macska mocska tespedt békés egymás mellett s a szoba alig volt különb az udvarnál, noha mindig...
(József Attila előtt tisztelegve) Volt apám s volt anyám, isten jámboroké, hazám gyermekként kihányt, férfiként élve-temetőm, hiány a csók, ölelni hűs, vasalt lepedőn. Ha csak három napja vágynálak téged! Lelked sehol sincs, sem tested. Harminckét évem szánalom, bárki elé ingyen hajítom. Tudom, nem kell majd senkinek, rég az ördögé,...
szeretkezés után lement a boltba, vegyen fél liter tejet, mert kimaradt a tegnapi vásárlásból, mikor nem tudhatta, ma a combjai között tölti a délutánt. percekig várakozott, míg végre sorra került, ekkor hangot hallott a fülében, eszébe jutott valami, s hirtelen megbánta az egészet. 0
a legjobbakat kívánom: a legjobb csaj a böske de tegnap jóska fellökte egyébként is lustul százat nyom ágyastul én sajnos csak egyet pedig szeretem a szexet egyszer láttam egyet 0
Néma sötét fátyol borítja Lepi be Lassan Színtelenné fakuló Nemrég még oly virgonc Sokszínű emlékedet Eltakarja tétován A nyugtalanul egymásba gabalyodó képek káoszát Fellebbenthetném De már megkésett próbálkozás E porlepte kép paletta, s ecset után Már rég nem kiált Az elmúlás kellemetlen illatát Juttatja eszembe, felborítván A képen csöndes...
kurvás sztyeppe havon farkas kórházban lesz majd nemulass kerget a vágy reménytelen taigetosz nemzedékemen kibuggyan a melltartóból kezezés tizenegyes gól lám becsúszó búcsúszókkal prüszköl testem némi okkal okkult ringyó ágyában láz teste ingovány lelke máz tökfej kéjenc kellett neked? a hölgyvadász egyre eped mit csak megkíván a szemed reggel...
igencsak kegyes hozzám ilyen talán az isten van söröm és van borom ezen a balga kedden karcosan is bordalom és van pálinkához való könyöklő asztalom és vendégváró kedvem ezen a balga kedden jöhet végre az összes engem-hajkurászó kedves elbujdosva a kebelrengeteg sok-sok vadászlakában alapkegyelmi állapotra vártan ezen a balga...
Konok volt, büszke. És fura, talányos. Géza vagy Béla ő, netalán János? Már nem is tudom. Szerették, s ő is tudott szeretni. Meg akart élni, e szántani, vetni sosem tudott. Tékozolt. Halmozott hibát hibára aminek hamar meglett az ára. Most fizetgeti. Büszkeségét az évek befedték, mint jól lemázolt falat...
Lelkem kilépett otthonából most itt lebeg felettem, közönyösen nézi szendvicsem, melynek felét már megettem és a csésze alján sötétlő üledéket. Vagyok én, a lélek és volt egy test-otthonom. Tűnődve nézem a köztük levő léket, a kéket, mely égboltot ível és üt át. Vagy csak a füstöt, mely belengi ezt...
Reggeli, ebéd s vacsorám, A szokásos, régóta karcsúsodott, A soványka hajnali s esti eledel, Silány betevővé fogyatkozott. S most morzsák nélkül árválkodik Rozzant asztalkám, a kopott, Étkezések alkalmakor, helyet, Csak papíron vergődő, Panaszos soroknak adott. Ti, a parttalan hatalomban, Számkivetett társak sokaságáról Vélekedni miért mulasztotok? Felejtkezve nyomorultak sorsáról, Miként...
Sokan mondják: egyszer mindenkit ugyanazzal a mércével mérnek meg. Nagyjaink sem kapnak más elbírálást. Csupán ízlés kérdése, hogy ki lesz a szaki? Netalán Szent Péter? Allah? A Földkerekség Ezer Istenének Egyike? Vagy egyszerűen a reinkarnáció rostál meg bennünket? De sokan vannak, akik szerint csak annyi biztos, hogy a kukacok...
Kitartóan csörög a telefon, tehát egyet. Hagyom még jó ideig csengeni, nehogy már beképzelje magának, hogy vártam a hívását. Nagy sokára – a másodikra felveszem. A képernyőn egy szeretni való farkas vigyorog valami koszlott irhában. Ő az apám. Kezes farkas. Négykezes farkas. Zongorista alkat. Tiszta Beethoven, nincs hallása, csak...