Sosem látott húgom – repült felém, vagy nővérem? eldöntenem nehéz. Majd lassan eltolt s úgy gyönyörködött bennem, letörtem: sokat köhög s köpött. Gyermekei mögé takarództak, itt még a kutyák is vakaródznak! A férje – részeg, rokonai: szintúgy, elkel majd a víz; udvaron a kis kút. – Látom, van egy...
Reggeli Töltött Zoknicskámhoz Ó, Te kis húsgombócom, órákig harapdállak, és nem fogyatkozol… Sőt, még élvezed is. Ebéd Piszkafácskámhoz Ó, Te kis grillhúspálcikám, órákig harapdállak, és nem fogyatkozol… Sőt, még élvezed is. Vacsora Mandiner-csók Jön a lány, szendvicset majszol épp s megáll. Bántja tán, furdalja a lelkiismeret: a földön fekvő...
read more
Likes
Vizek fölött lebegő tűző Napot elnyelő Hold-sugaras dallam száll időtlen. Ajkam sóit a nevetés szomja hullámmá szobrozza. S nem oldja lomha szó, áramos érintés sóbálvány pillanatait a létnek, ha félek és félek és félek minden csendtől mi a csönd fekete hiánya, semmi, amelynek kapuján általmenni lehetetlen, míg visszaretten a...
read more
Likes
Homokvető János fogorvos sohasem akart lenni. Egészen addig nem, pontosabban, mikor is sajogni kezdtek a fogai, azaz először csak egy, aztán még egy, meg még egy, aztán már egyszerre kettő-három is. Ez azonban még a történelmi időkben történt. Jani lehetett vagy öt-hat éves. „A fog nyafog.” Ez Jani válasza...
read more
Likes
(Magány) Leült a szék a szoba közepén. Leheveredett az ágy, betakarta önmagát. Lejátszott a dvd a televíziónak egy filmet. Nincs aki érettem lenyomja ajtómon a kilincset. A telefonom önmagát hívja; Foglalt, foglalt, csak zúgja-zúgja… A költő tolla része a kezének. Minek ide vers, kell a fitty-fenének! +1
read more
Likes
hol volt hol nem volt immár holt régen volt egykor volt érzéseim nyögnek mára már csak nyűgnek érzem szívem emlék-tárházában emlék-pitvarában emlékeim viharában esik eső fú a szél szegény ember mindig él háztetője csupasz ég sehol semmi menedék ne is akarj menedéket amíg zihál benned lélek elköltözni csúnya volna...
read more
Likes
nem vagy te még kész a túlvilágra mentőt hívsz hát mielőtt elalszol a traumatológián ébredezve torkod lüktet sajog még a slagtól fáj de nem tudsz nem szívből örülni az infúzió néma cseppjeinek jobb igen jobb még ideát ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg? s bár te...
read more
Likes
Az ég homályló kertjei alatta megfakult lélek is szabad,lágy, halk a szél, langyos az eső,menni kéne, de nincs hozzá erő. Jelenléted végtelen idők ura,fényt hozott életem romjaira.Sír az értelmetlen szabadságom,egy vigaszom van, a tiszta álom. Sugárzó arcod az igazi öröm,a sorsnak ezt mind megköszönöm.Könnyebbíti a mázsás bajokat,így tűröm el...
read more
Likes
Hol van, kit bolondul szeretsz ma? Hol van, ki ártatlanul szép? Hol van, kit meghatott egy henna? Hol van, ki véletlen tiéd? Nem kell a bátortalan élet. Nem kell a jó, ha gödröt ás. Nem kell az eltépett ígéret. Nem kell egy hosszú ráadás. Hol van, kit lerajzolsz a...
read more
Likes
Zenél a fény, hosszú és rövid, magas és mély hangokat fest a fák színesen szikrázó leveleire. Néhol halkabb, másutt harsány színekbe öltözik hangja, ül évmilliók során csiszolt drágakőként. Szól hozzám, nagy utat tett meg, csakis értem, és én értem Őt, minden érzékem befogadja Őt, a Szépséget. Boldogság forró hullámai...
read more
Likes
A koronavírus tünetegyüttesét sajnos mindenki ismeri, Szabó Réka Tünet Együttesét viszont csak azok, akik érdeklődnek a színházi előadások iránt. A társulat különösen hangzó neve lassan másfél évtizede került be a köztudatba, de azóta sem derült ki, műfajilag milyen skatulyába lehetne begyömöszölni ezt a formációt. Szabó Rékával, a társulat alapítójával...
read more
Likes
Fessetek vörösre minden szépet! Dobjatok máglyára minden képet! Kiáltsatok rám: Takarodj végre! Azt akarom, hogy legyen már vége! Elég volt minden, elég egészen! Eddig se éltem, mégis elégtem… Gyötörnek kínok, kísérnek rémek. Ordítsatok rám: Menj remetének! Legyen vérfürdő: kövezzetek meg! Elvágyom innen, sosem szerettek! Én döntöttem úgy, egyedül élek....
read more
Likes
Zöld moha ágyán, sárga levélen a szél dudorászik, szürke-fehéren az égen a felhő könnyezik éppen, mégis a távoli bércen fényesen izzik az élet. Vérvörösen bukik álmaim édes napja a sárba. Tán sose jő el a boldog idő, ami véled igézett, bárhogyan is retusáltam a vágyaimat cukor ízre. Szép szemeid...
read more
Likes
Egy szál virágot kaptam, Orchideát a fehér tavaszban. Megitatom néha, beszélgetek vele, Szívemben szól közben Lágy dallamú zene. Hó födte hegycsúcsok Élettelen ágak, Március van immár! Mondd csak, mire várjak? Hol van már a tavasz? Hol vannak a fecskék? Hol vannak a vágyak, És hol a békesség? Nézem csak...
read more
Likes
I. Mostanában nem lehet óvodába és iskolába menni, de valamiért még sincs senkinek vakációhangulata. Szomorúak és kihaltak az utcák, mintha mindenki elutazott volna. Pedig nem utaztak el az emberek, csak bezárkóztak a lakásaikba. Nem lehet meglátogatni a nagyiékat, nem szabad átmenni a szomszéd gyerekekhez, és apu és anyu se...
read more
Likes
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akinek meghalt az édesanyja. Sokáig kettesben éldegéltek az édesapjával. Ennek a fiúnak volt egy macskája, akit nagy szeretettel gondozott. Az édesapa feleségül vett egy özvegyasszonyt, akinek volt már két fia. Az asszony gyűlölte a macskát, és miatta meggyűlölte a mostohafiát...
read more
Likes
2012-ben az ENSZ közgyűlése március 20-át a boldogság nemzetközi napjává nyilvánította. Olyan szomorú vagyok. Leültem a főtér mögötti templom parkjába a fűbe, és gondolkoztam az életemen. Közelebb vagyok még az ötödik X-hez, mint a hatodikhoz, és mégis teljesen kiégve, tanácstalanul éreztem magam. Vajon bezárult a kör vagy csak a...
read more
Likes
Több évig vidéken éltem és ebből kifolyólag nem volt személyes kapcsolatom a hajléktalansággal küzdő emberekkel. Múlt év júniusában kerültem fel Budapestre abba a szeretetotthonba, ahol huszonöt évvel ezelőtt már dolgoztam. Egy alkalommal rádióban hallottam Szalai Kriszta Maradjunk annyiban c. monológjáról. Erről az előadásról írtam le személyes benyomásom. Ebben a...
read more
Likes
„Úristen! Ne baszd meg! Ez most hozzám fog érni? Légyszi’, ne! Légyszi’, menj arrébb! Ne érj hozzám! Sikítani fogok!” Magában rimánkodott. Befelé szűkölt. Persze, a tömeg, mint mindig! Reklámszatyra a két lába közt, a metrón kapaszkodott. Várta, nagyon várta, hogy leszállhasson. Kellett neki erre jönni! Muszáj volt? Muszáj! De...
read more
Likes