644. szám Vers

Álom és ébredés határán

mint egy tattoo szalon mintakönyve olyan álmomban a világ stilizált sárkányok és kígyók s a bíborvörös forgó karikák miket a hajnal tükre lassan szemem alatt már kékre vált rózsaszín flamingók níluszöld tavon indigó árnyékok kékülő havon pörkölődő kávén mélybarna zamat néger fiú fején Benetton-zöld kalap végtelen északi erdők kék-fehér...
644. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú XIV.

                              Civilizáció Némán, miként nagy álmok tanúja: a hold; alig él itt virág, a világ elpakol; későn rebbensz már, tetted vádlón jósol: életed – hazug menny! Vagy a dörgő pokol! Szerelmek fölött nem rózsaág bókol;...
644. szám Vers

Júdás sír

Megtagadjam Pétert? Kiért majd háromszor rikolt a kakas. És Jakabot, Zebedeus fiát? Kivel együtt játszottam, karikáztam a porban. Megtagadjam, kit a bolond nép úgy istenít: Jeshuát, a názáreti ácsot? Csak ne lenne beteg, ne lenne beteg földem: szülőanyám. Utcák üszkén akasztott emberek, a tankok, lomha elefántok, körbevették a szent...
644. szám Vers

IDŐ

2014 szeptember hatalmas hegyekre támaszkodva erdők nagy fáit, vándor-botjaként használva jön-megy az IDŐ. lábain minden folyó és az összes patak a cipő. van akinél otthagy kéjes-mámoros perceket másoktól elvesz hosszú éveket… amilyen – olyan lót-fut-rohan mint aki osztódik önmaga sem tudja hogyan; kúszik-úszik-száll ha unatkozik tovább áll… végül Ő...
644. szám Vers

Huszonhat sor

Nem tudom, mi fájna jobban,koptatni az aszfaltotrossz lábaimmal tovább,ha nyoma sem maradna,hisz azon nyomban befoltozzák;vagy választani gyáván, bátrana semmibe menekvést,támadva önnön magamra,ki védekezni se kész.Nem tudom, a nyelés nehezebb-e,tán a rekedtes üvöltés?Kérdezni is kár, mert a válaszmindig csak homályosabb,pszichém által szőtthálómban vergődvesosem lehetek szabad.Az idő hamis…       ...
653. szám Vers

Búcsúlevél

Keveset markolsz, ha mély gödröt ásol Árkokat mélyítesz, repüljön más Mit ért a gyermeked néma anyából Kőkemény hited nem mindentudás Kolibrik táncolnak lángoló égen Autópályákon száguld a szó Mit ér az arany, a porladó érem Összevont halmaz, vagy együttható Szunnyadó vulkánon épülő kertek Pirosló festékkel megjelölt fák Gazfickó lettem,...
653. szám Vers

Dal a letargiás lehelethez

Képlékeny napokon a fáradt homályban apró lehelet függ egy fonott kosárban vékony a kis inge foltos a kabátja csöves lett szegényke hisz nincsen családja nincs neki senkije sem földön sem égen kék rúzsa ráfagyott ajkára már régen picike lehelet ne búsulj hiába közöny az életünk a világ is árva....
653. szám Vers

Vidéki vendégség

Kígyózó hideg füstcsíkok szállnak, körülölelvén a kimúlt disznó örökét. Szemedbe sodródva megkönnyeztetik a lezajlott tor barbár örömét és jóllakott kéjét az elmúlásnak. Ez jutott eszembe kint az udvaron, a füstölő melletti kis padon. Jó lett volna elmondani másnak, de nem volt helye semmi lírai, érzelgős vallomásnak; táncoló poharak és...
653. szám Vers

Örökké tartó búbánat szonettkoszorú VII.

Kicsit később, egy másik nagynéném; tudj’ isten mennyi van a családomban, beviharzott, pont az ebéd végén, csak úgy pörgött nyelve, mellém ült nyomban, bajuszos száját számra tukmálta s az asztalon jóskártyát vetett sorban: kezemet a kezében gusztálva jósolt levelet, lelki betegséget, tenyerem vonalait furcsállva látott fájdalmat s kilencvenhét évet,...
653. szám Vers

Vers versben

vers versben a jelentés megjelenítés központi téma múlttá tétel jövendölés jelenés – húzok ujjat szavakkal mik semmit nem jelentenek és nem kérnek engedélyt papírra telepedni oszt’ én is mondatokat ide-oda dobálok sírok üvöltök rovázok – majd leírom milyen érzés volt tudod szerepjáték de üvölthetnék és a többi elég ha...
653. szám Széppróza

Gyönyörű gyöngyök

Hol volt, hol nem volt, természetesen ritkán volt, gyakran nem volt. Így éldegélt egy szegény osztrigahalász, valamikor az őskor végén vagy az ókor elején. Akkoriban az emberek még nem tudtak írni, sem olvasni (de mit is olvastak volna írások nélkül?), sem tornyot vagy palotát építeni. A föníciaiak éppen akkor...
652. szám Vers

Curriculum vitae

a Holdhercegnőhöz …az anyám öngyilkos lett Kalocsán, a börtön szartól bűzölgő budiján: lopott, hogy enyhíthessen nyomorán és vegetálni tudjon, mert ha kivár, éhen döglik ő is, meg az apám is, ki nem lelt már békét, sem hazát, mióta elvitték lovait… s cigány nemigen kapott munkát. A családom apám okolta...
652. szám 664. szám 704. szám Vers

Reggel

Reggel kávé, mosdóvíz, ronggyal bekötözött ujj. Ez volt a gyermekkorom. Most borostás, kócos hajú férfiként állok a világ tengelyében, mint őszi falevél. Forgat a szél! Közönyösen cipő tapos el, s az öröklét felé igyekszik. 0