Reggeli, ebéd s vacsorám,
A szokásos, régóta karcsúsodott,
A soványka hajnali s esti eledel,
Silány betevővé fogyatkozott.
S most morzsák nélkül árválkodik
Rozzant asztalkám, a kopott,
Étkezések alkalmakor, helyet,
Csak papíron vergődő,
Panaszos soroknak adott.
Ti, a parttalan hatalomban,
Számkivetett társak sokaságáról
Vélekedni miért mulasztotok?
Felejtkezve nyomorultak sorsáról,
Miként kellene gondoskodnotok?