a holnap ugyan mennyit ér hogyha tegnap meghaltál hol lenne a holnapod ha már nincs is tegnapod keresd meg az időben hol bolyong most bűnös lelked ha nem találod az bizony a te bajod akkor már sajnos toszhatod de ha biztos hogy tiéd volt akkor talán visszakaphatod 0
Az Öreg úr újabban oszt nem szoroz Szorgosan citálva Magad elől is takargatott Kontóidat S mert a matematika Egzakt tudomány így A vénség sem téved s nem Felejt Nem ám Dadoghat bár az Emlékezeted csak te Maradsz frászban és a Remény nélküli sóvár Tekinteted 0
read more
Likes
Néha kétlem, hogy megérkezem. Nem tudom hova. Csak az utat érzem repedezni a talpam alatt. Előttem, mögöttem Ithaka. VÉGÜL a zuhanás, a tompa csobbanás nyögése leng, vészjóslóan, sokáig. Mint a túl sok szó utáni felgyüremlett repedés, mintha szót formálna tátongva a száj, és köd törne elő, hamvazó pernye rozsdamart...
read more
Likes
Mondd mi ez a sugallat Mondd miért tartsam kézben Mondd belém miért alvad Mondd miért lesz a fészkem Mondd ihletként rám mért tör Mondd hogy meg mért ragadjam Lépve ki a sorsomnak Sötétlő hátteréből Hogy megint megkívánjam Tudva álmom és célom Törve át a mészhéjon Hogy felismerj magadban Hogy...
read more
Likes
Básti Julit édesapja óvni próbálta a színészi pályától, de óriási szerencsénkre a művésznő már gyerekként biztosan tudta, hogy ez az ő hivatása. Básti Juli évtizedek óta hihetetlenül sikeres színészi alkotásokat hoz létre minden színpadi műfajban, tragédiában, bohózatban, musicalben, de filmszerepeiben és énekes előadóművészként is csodálatos. Munkáját a szakma díjakkal...
read more
Likes
Jubileumhoz érkeztünk. Megjelent a Fedél Nélkül utcalap 750. száma. 750 az bármiből sok (na jó forintból nem), de szinte elképzelhetetlen, hogy 750-szer megtegyünk valamit egymás után, bármily egyszerű feladatsort, akár csak gondolatban is. Tehát 750 az nagyon sok. Az rengeteg. 750*2 hét alatt háromezer ember több millió munkaórát dolgozott...
read more
Likes
751. szám
A Mi Kis Családunk
Beszámoló
Interjú
Szolnoki Csanya Zsolt: „Ahol a nyelv határai véget érnek, ott kezdődik számomra a képzőművészet.”
Miskolcon születtem, de gyakorlatilag csak néhány évet töltöttem ott, majd Karcagra kerültem, az Alföldre, ott éltem 33 éves koromig. Ezután költöztem Budapestre, a rendszerváltás utáni időszakban, vagyis az azt követő munkanélküliség idején. Szolnoki Csanya Zsolt, de mostanában inkább csak Csanya vagyok. 30 évesen kezdtem csak el verseket írni. Előtte...
read more
Likes
Mintha a csillag nehézkedési csendben valami semmi az ami volt csak ritka szőttesű visszhang keringő ezüstös áram fényhártyás téli levelek alatt ** Nem tudni mi követ téged mi hív De látod az arcot a szobát hogy felszáll és kiúszik eléd a december estek aranyán És mennyi kis szépség zúzalék...
read more
Likes
751. szám
Beszámoló
Interjú
„Ez a hivatás nem a csillogó jövőt hozza el” – Sass Lajos, Év Dolgozója 2022
A Menhely Alapítvány dolgozói minden évben szavaznak arról, melyik kollega tette a legtöbbet a közösbe az évben. 2022-ben a Kürt utcai Nappali centrum vezetőjét, Sass Lajost érte a megtiszteltetés. Vele beszélgettünk. Határozott elképzelésed volt arról, hogy egyszer majd nehéz sorsú emberekkel, emberekért dolgozol? Dehogy! Eszembe sem jutott! Egészen más...
read more
Likes
Megbonthatatlan összefonódás ez, ha tavasz, akkor mindenki szerelmes, ha másba nem is, a szerelembe legalább. És akárhány éves is az ember, ez így van. Na jó, én így vagyok. A legmókásabb „szerelmi affér” ennek ellenére még télen esett meg velem és elérkezettnek láttam az időt megosztani önökkel is. Kiveszem...
read more
Likes
Néhány nappal ezelőtt, találkozóm volt egy barátommal, a Zuglói vasúti töltés mellett, nem messze a 70-es troli végállomásától. Akik járnak azon a részen, tudják mennyi bosszúságot okozott már az egykor ott hajlékot összeeszkábálók által odagyűjtögetett holmi, és az évek során általuk termelt szemét-halom, mely mára több száz köbméterre nőtte...
read more
Likes
A hold fejét lehajtotta a nap lábait kinyújtotta.Te ott ülsz az álom és az ébrenlét közt. Fejed kába, arcod ráncos.Látod a színeket megvakultan. Tehetetlenül roskadsz le, rongyos hittel remegve. Leveszed kalapod. Kezed furcsán tartod. Kiáltanál, mert tudod fáj. Torkodban a keserűség. És vársz. Várod, hogy halld a csörgést. A...
read more
Likes
Bencze Mihálynak, üzenet otthonról álmodtam álmomban álmodom hogy álmodok - hogy bezárt a krematórium előtte lángoló halottaskocsik álltak rendre egymásután sorban koszorúk és rózsák és emlékek a földön szanaszét menekülő lovakra szájkosaras vad kutyák ugatnak a halottak az utcákon hevertek tenyerükből hollók ettek egymásra néztek az emberek mi jöhet...
read more
Likes
„...most már benned ragyog fel az, ami még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső) Én nem tudtam, hogy mélyről érkezik a Fény, s ahogy ültem a semmi peremén, szerényen átbújt a réseken, nem szórt szikrát, csak fénylett félszegen, betűk kanyarogtak, sorok, alakzatok, s én már nem tudtam, hogy...
read more
Likes
fél órája beszél közben a szemébe nézel és a tekintete mögött látod magadat lefelé egy mozgólépcsőn alul megálló egy peron a léleknek de ezen a vonalon nem közlekedik metró az állomás azoké a várakozóké akik belezavarodnának a megérkezésbe szóval inkább másra gondolsz például a limonádé ízére más asztalnál folyó...
read more
Likes
kék magzat a megcsalt pályaudvaron magába roskadt kalóztekintet oldalán pár forintba kapaszkodom – és rajtad felejtem szemeimet apró esélyekre kulcsolod kezed és szívet gyászolsz a csillagok alatt mert a lélek egyre kegyetlenebb – csak mosolyom lehet fiatalabb romlott szívemnek büntetés az ára kövér szenvedésben növekszem – az idő ráncot...
read more
Likes