a porondon nincsen festék csak látnivaló tessék tessék alleluja alleluja habot köpköd a hónaljam elpusztulok izgalmamban alleluja alleluja verejtékben úszik szavam a bakó meg röhög rajtam alleluja alleluja lepcses számra ráültették gondolatim helyretették alleluja alleluja az oltalom régen kihunyt befalazódott a kiút alleluja alleluja 0
Hazafelé tartok, egy nyitott ablakot nézek, mintha a nyelvét nyújtogatná, függönye úgy lobog a tavasz kékje kiengedte nyáját, a város felett ül és szipog. A hivatalnok hunyorog, mikor kilép az ajtón, s egy fahéjillatú lány után néz, a Duna parton turisták, a nap már lemenőben, mint linzer közepén párcsepp...
read more
Likes
Máshogyan gyűrődik az idő a testen, és az arcon kiszáradt öntözőrendszerek kötik össze a homlokot a szájjal. Dacolsz még a hűtlen világgal, melynek kesernyés íze van. Lassan rágod, porcos és inas, formája, mint te, bizonytalan, s leginkább az zavar benne, hogy sejted; az igazság, mint rabszolga, bilincsbe verve tengődik,...
read more
Likes
Itt a szegény környéken sok az eb a kutyák elfutnak a járdán köztehertől repedt a betonlap a házkapun nem zár a bilincs az autón gyógyszertől zúg a fül sodródó dohánytól sípol a tüdő a mentők jönnek- visznek a miniszteri autó áthajt a környéken itt a mondat tétova jel szavak...
read more
Likes
Itt élek egy megosztott nép között a vén Európa közepén. Harcaikban áldozat, leköpött idegen vagyok, testük szövetén. Közöttük majd eljön a békülés, az eltorzult hasadék újra összeforr, mint annyi sok sérülés, mely ránehezedik a múltra. Én maradok mindig az idegen, leköphető, védtelen másság, szegények között is a nincstelen Isten...
read more
Likes
tudomány és egyéb közhelyek csak is a néma billentyűzetek ne legyen tere sehol az egyénnek a gyártósor üteme jó lesz majd zenének egy-két mákos ki-kibekkel sok a baj a civilekkel balettcipő helyett láncot Mengelének így jár táncot halálán, de tudnod tilos hogy az a folt, ami piros festék bizony...
read more
Likes
Petőfi és a kétszáz éves zaj Országod szétrúgták, mint a pelyvát, lúgozott szavak, ferde jelentések lélegeztetik lobogód selymét. Végső, egyetlen futásod az örök jelenlét. Forog július tele a világgal szemben, szemed hasítják rohanó nádak, Sebedből nyíló virág a szabadság: szétpergő rózsa szédülő egekben. Örökségem ez alkonyfényű nyár, vágtass az...
read more
Likes
Megint egy füstölő metrószerelvény, megint gyalog, hiába nem szeretném, hogy újra zsúfolt hétköznap legyen – megint tömeg, és megint menni kell. Vigasztalásod, szerencsétlen, mi lesz? Táskazsebből egy szétnyomódott Snickers, ami aztán a fogadba ragad. És ekkor jön el az a pillanat, hogy kiszállj, s mint egy 3D-s mozit, úgy...
read more
Likes
Orlai Tibor magánproducert, az Orlai Produkciós Iroda igazgatóját arra kértük, beszélgessünk ennek a különös színházi vállalkozásnak a történetéről, sikereiről, hitvallásáról. A színházigazgatók többsége vagy színész vagy rendező volt pályája kezdetén. Kevés a kivétel… Én vagyok az egyik, bár gimnazista koromtól a színház volt a legkedvesebb és legfontosabb kulturális élményem....
read more
Likes
1. Világtalanság Úristen, de sötét lett hirtelenében! Az előbb még hét ágra sütött a nap. Mit hét ágra! Drága jó szüleimtől – igaz, nem kimondottan a mai nap kapott – tojásokat bizton megsüthettem volna alatta. Most meg… Csak jövök, csak megyek, azt sem tudva, hogy hová, merre. Megvakultam volna?...
read more
Likes
még van öt mázsám ne írj ne küldj csomagot itt a sitten van minden keráló dobi spangli love sőt szerelem sőt szex biblia pap gyónás holnap szakács gyakszi sityaricáról álmodtam az éjjel ne írj ne küldj csomagot köszike... 2023 március, második díj 0
read more
Likes
A holnapéj a Hold s a Nap s mikor sugarat bontanak ne fél a Nap se fél setét úton s a Hold verőfényben tudom tudom a holnapéj egy nagyranőtt karéj kenyér fölötted felét feletted morzsái csillagok és mindenik vacog ha néz seprő kezedre mi közben meg-megrándul egyre ürítve ki...
read more
Likes
Németországban, Gerában születtem 1972-ben, édesanyám német, édesapám magyar állampolgár volt. A gyerekkoromból igazából nem is élmények jutnak eszembe, inkább fájdalmak, traumák, amik sokáig feldolgozatlanul kísértek. Két és fél éves koromban édesanyám egy hideg, elhagyatott lakásban hagyott. Rendőrök találtak rám, a kihűlés állapotában, kék foltokkal a testemen. Sokáig kísértett egy...
read more
Likes
A vén Duna partját járvaMerengek a békés tájra.Cammogva lépked mögöttemAz idő nehéz lába.Majd mellém érve, hogy én ne lássam,Egy pillantást vet rám a félhomályban. Aztán otthagy – hatalmas szárnyait kitárva.Repüljön csak, bár tudom: Miket én csak elképzelek, Ő valamennyit látta.Elsuhant. S vele a történelem minden darabkája,És képzeletem tükréből csent...
read more
Likes