A Menhely Alapítvány dolgozói minden évben szavaznak arról, melyik kollega tette a legtöbbet a közösbe az évben. 2022-ben a Kürt utcai Nappali centrum vezetőjét, Sass Lajost érte a megtiszteltetés. Vele beszélgettünk.
Határozott elképzelésed volt arról, hogy egyszer majd nehéz sorsú emberekkel, emberekért dolgozol?
Dehogy! Eszembe sem jutott! Egészen más szakmát tanultam, gépészként dolgoztam. Aztán 1991-ben történt, hogy megláttam az Express újságban egy hirdetést, amiben az állt, hogy a Menhely Alapítvány szociális munkást keres.
A sok álláshirdetés közül miért éppen ezen akadt meg a tekinteted?
Jó kérdés… Valamiféle megmagyarázhatatlan érzés mozdult bennem, talán kihívás, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Próba-szerencse alapon jelentkeztem, s fel is vettek.
1991-ben még éppen csak megszületett a Menhely Alapítvány, kialakulatlanok voltak a szolgáltatások, és eléggé homályos volt, hogy mi is az a szociális munka. Ebbe a számodra tökéletesen ismeretlen világba csöppentél bele. Megrettentél?
Furcsamód nem. Valahogy megéreztem, hogy jó lesz ez. Megérintett és beszippantott az alkotói szabadság szellemisége. A lehetőség, hogy létrehozhatunk, kipróbálhatunk szolgáltatásokat, mellérendelhettünk szakmai munkát, és ha kell, finomíthatunk, változtathatunk ezeken. A kezdeti káoszból tudtunk működőképes intézményt, intézményeket felállítani, és egy jó csapatot összehozni. Ez az időszak alapozta meg a munkám iránti elkötelezettséget, adott óriási tapasztalatot, ugyanakkor feltámasztotta a tanulás, az elméleti tudás iránti igényemet is. Jelentkeztem a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakára. A mi évfolyamunkból kerültek ki az első okleveles szociális munkások. Ezután az ELTE-n szociálpolitikusként diplomáztam, majd az Európai Unió Szakértő szakot is elvégeztem Pécsett. Így vált számomra kerek egésszé az elmélet és a gyakorlat.
A szociális munkás stáb egyik tagjából „nőtted ki magad” intézményvezetővé. Okozott-e ez neked problémát?
Nem volt akkoriban egyszerű a váltás sem nekem, sem a stábomnak. Tanulságos folyamat volt ez mindkét részről. Szerencsére fokozatosan vettem át a vezetést, és nőttem bele a feladatba. Mára már szerintem jók vagyunk így együtt. Mutatja talán az is, hogy az alapítvány egységei közül messze nálunk, a Kürt utcai stábban a legalacsonyabb a fluktuáció. Az átlag 15 év itt eltöltött idővel a miénk a legstabilabb csapat.
A Menhely Alapítvány 7. kerületi Kürt utcai Nappali Centrumáról beszélünk. Mit takar a nappali centrum elnevezés?
1997-ben, az egykori tisztasági fürdőből alakítottuk át az épületet úgy, hogy a „klasszikus” nappali melegedős szolgáltatások mellett helyet tudjunk adni a lakhatással, jövedelemszerzéssel, jövedelemmegtartással kapcsolatos programjainknak is. Ügyfélszolgálatunkon szociális munkások és asszisztensek segítik az otthontalan embereket ügyes-bajos dolgaikban: postacím biztosításában, irataik pótlásában, egészségbiztosításuk rendezésében. Itt dolgozik a városszerte ismert Fedél Nélkül utcalap szerkesztősége, itt történik heti rendszerességgel a jogi és álláskeresési tanácsadás. A ház az utcai szolgálat bázisa, és nem utolsó sorban itt reggelizik és ebédel naponta 150-200 rászoruló ember. Elmondhatom, hogy kora reggeltől késő délutánig, a pincétől a padlásig zajlik az élet nálunk, napi 260-280 fős ügyfélforgalmunkkal mi vagyunk a főváros egyik legnagyobb segítő-szolgáltató intézménye.
Ekkora forgalom mellett hány munkatársaddal viszitek a házat?
Szociális munkások és asszisztensek 12-en vagyunk, az ételosztásnál közfoglalkoztatott kollégák végeznek pótolhatatlan munkát, és szerencsére számíthatunk önkénteseinkre is.
Egy 1889-ben épült több száz négyzetméteres intézményt vezetsz. A házban nagyok a belmagasságok, itt-ott rossz a szigetelés, elavultak a közművek. Ki tudjátok-e gazdálkodni a megemelkedett rezsiköltségeket, kaptok-e segítséget, kompenzációt?
Sajnos nem kapunk. A nappali ellátást biztosító civil szervezetek, így mi is kimaradtunk az állam által biztosított kedvezményekből. Alig világításban, 18 fokban dolgozunk, az estébe nyúló programjainkat minimalizáltuk. Ezeket a hátrányokat klienseink is megérzik, a hidegből bejőve is fáznak, ráadásul alapszolgáltatásaink közül a tisztálkodást és a mosást erősen korlátoznunk kellett. A megemelkedett élelmiszerárak mellett gazdálkodjuk ki a még elfogadható minőségű és mennyiségű reggeli adagokat. Adományok nélkül sokkal nehezebb helyzetben lennénk, ezért is vagyunk hálásak minden magánszemélynek, közösségnek, vállalkozásnak, ha támogatnak minket.
Beszélgetésünk annak apropóján történik, hogy 2022-ben Te lettél az Év Menhelyese. Ez a díj attól különleges, hogy nem valamiféle főnöki kitüntetés, hanem az alapítvány összes dolgozója, közel 70 ember titkos szavazatának eredménye. Adódik a kérdés, miért pont Te kaptad?
Meglepődtem valóban, miért pont én. Ezen sokat gondolkodtam magam is. Akik birtokosai már a díjnak, mindannyian a Menhely Alapítvány illusztris tagjai, de vezetők alig vannak köztük. Ezért is hiszem, hogy a kitüntetés nem csupán engem, hanem az egész Kürt utcai stábot illeti, velük együtt végzünk olyan munkát, ami a szakmában, a fedél nélküli emberek körében elismert, és aminek jutalmát én vehettem át. Büszke is vagyok rá, és egy kicsit meg is határozza további működésemet, hiszen ennek meg kell felelni, arra is ösztönöz, hogy jól, jobban tegyem a dolgomat.
Le tudod tenni a terheket, amik ebből az igazán nem könnyű hivatásból rakódnak rád nap mint nap?
Láttam kollégákat, akik képtelenek voltak határt húzni a munka és a magánélet között, és nem is lett jó vége ennek. Én szinte a kezdetektől fogva tudatosan különítem el, hogy mit hagyok hazaérve a küszöb előtt, és mit nem viszek be a munkahelyemre. Természetesen vannak dolgok, amiket elmesélek otthon, de igyekszem nem terhelni a családot. Rendszeresen futok, nem is keveset, ami jó lehetőség a kikapcsolódásra, töltekezésre. Az is előfordul, hogy töprengek valamilyen munkahelyi problémán, és éppen futás közben jutnak eszembe a legjobb megoldások. A barlangászás a másik hobbim, sőt egyfajta hivatásom, hiszen barlangi mentőként is dolgozom. Megesik, hogy társaimmal napokat töltünk a föld alatt egymásra utalva, és ez idő alatt van alkalmunk „világmegváltó” beszélgetéseket folytatni, kihangosítani gondolatainkat, segíteni egymásnak.
Három gyermeked messze van még a pályaválasztástól, de megfordult-e a fejedben, hogy kövessék a példádat?
Ezen még nem gondolkodtam mélyebben, de ha szeretnének nehéz helyzetű emberekkel foglalkozni, nyilván támogatnám őket. Ugyan nagyon igénybe vesz, és azt is láthatják, hogy otthon teljesen átlagos életet élünk, tehát ez a hivatás nem a csillogó jövőt hozza el. Mégsem tartanám vissza, ha ezt választaná bármelyik gyerekem. Mert szép pálya a miénk.
Guba Ildikó
Fotó: Csanádi Gábor
