Mindenki készült, lótott-futott az ünnep előtti forgatagban, én szabadságra mentem, bár nekem is sok volt a teendőm. A legkisebb lányomat felhozta a nevelőszülő (mert ott él), és találkozhattam vele, engedte, hogy a karácsonyt nálam töltse, s csak azután vigyem vissza. Persze ennek igazán örültem, közben izgultam, mert nem vittem...
Régen, még éreztem lágy, simító kezet: – Hűvösen érintett lázforró éjszakán, Lebegett felettem, mint betűn ékezet, Hajával simított angyalarcú Anyám. Andalgón ballagtunk ketten a világba. Könyörtelen idő: – mint kinek esze ment – Barázdálta testét a ráncok románca, Hívták az angyalok, ott van a mennyben fent. Azóta jajgató bennem...
Fejünk fölött ezerujjú sátán : az Idő, Előttünk van egy-két évtizednyi élet. Körülvesznek minket furcsa-arcú vének, S gondolat-embriódat beszennyezik. 0
…a büfék árai plafonon járnak, ám az utazók pultoknál sorjáznak; sápad a gépi Cola, ropognak a fogak. Csapolt bor illatozva csábít szolgálattól fáradt katonát: szódával kutyulja Tokaji borát. A lacikonyhán párát morogva pattog a kolbász a sokszor szűrt avas olajban. A séf ujján férc-kötés, sovány nyakában sárguló kötény. Papírtáljain...
Talán ha gazdag lennék, volna pénzem, de ha volna pénzem, gazdag lennék-e? Talán ha szomjas lennék, innék, de ha iszom, szomjas vagyok-e? Talán ha gyilkos lennék tudnék ölni, de ha ölök gyilkos vagyok-e? Talán ha költõ lennék, verset írnék, Talán ha okos lennék, mindenre tudnám a választ, és ha...
Apró lázadásokat temetek, Kétes varázsigéket feledek, Hogy nyugalmam legyen. Meditálok ferde fényszögeken, Ideákat gyártok lelki betegen, Hogy nyugalmam legyen. DE: Nem érdekel az „elvárattatik” Mások nyugalma is csak bevadít, Hát maradok nyugtalan 0
Gonosz velem a sors; – csak ebben bőkezű. Mézet csordít néha, az csészém mellé hull, Ettől a híg teám mindig epe ízű; – Mikor belecsöppen, akkor meg kiborul Hamis álmot hintő rongy, céda sorsasszony, Miért nem vetsz nekem puha dunnás ágyat? Ellöktél magadtól, fekszem a haraszton. Adhatnál már egyszer...
1. Kéregetőnek csörren, ha csörren a pénz, zsíros kalapba, vagy kézbe. És mint egy hívő gyónás után továbblépsz, Öntelten, előre nézve. Esetleg még egy kéz, esetleg még egy kalap, melyekbe még csörren tőled. Mész tovább és kezed zsebedben marad, nem adsz a kéregetőknek. Holnap, holnapután ennyire sem futja, így...
Jesssssssssszusom! Hát nem defektet kaptam?! Bosszankodott a derék pótkerék. Ilyen nincs! Nem is volt, el sem hiszem, hiszen én mindig is a más kárán tanultam. Tehetem, kimondom kereken: jobb nekem így, a háttérbe szorultan. Mióta csak az eszemet tudom, a csavarhúzó készlet mellett a csomagtartóban lapultam. Jól megfértünk a...
Boros Györgyit, a Fedél Nélkül egyik koordinátorát Laci faggatta az elmúlt évről – Kezdjük a külsőségekkel. Volt-e változás a lap küllemében, példányszámában? – Megpróbálok minél több adatot csempészni válaszaimba, ahogy egy igazi éves beszámolóba illik. A Fedél Nélkül formája 2006-hoz képest nem változott, 151. számunk megjelenése óta nyolc oldalon,...
Mint a kutya silány házában. Legeslegutolsó a családban, Kiverten és sárral dobáltan, És mégis híven és bátran kínált Egyedül a határban. Fázva és Szeleknek kitártan amit kiáltok Úgy kiáltom vénen, magamban és Ziláltan, sárosan. Rugdalva ruhát Híven, remegve és bátran. Magamra maradtam magamra és Hangom mint vén kutya hangja...
…a büfék árai plafonon járnak, ám az utazók pultoknál sorjáznak; sápad a gépi Cola, ropognak a fogak. Csapolt bor illatozva csábít szolgálattól fáradt katonát: szódával kutyulja Tokaji borát. A lacikonyhán párát morogva pattog a kolbász a sokszor szűrt avas olajban. A séf ujján férc-kötés, sovány nyakában sárguló kötény. Papírtáljain...
…ha férfi volnál, bátrabban írnál nőkhöz verseket… holott megtehetnéd így is; nem szép, hogy magadba sírtál s nagyobb bűn: mit világtól rejtegettél tollad nyomán is alig tör utat. Mind őrt állunk, míg halálunk – mulat és egyszer majd megkérdi: mit kerestél? éltél? csontjaid koporsódba rakták rég, miért hiszed? –...
Rövid beszélgetés Sebestyén Szabolccsal, a Vajda 3 Csomagmegőrző és Nappali Melegedő vezetőjével FN: – Mesélnél egy kicsit a Csomagmegőrzőről? Miért volt rá szükség? SSz: – Úgy gondolom, mindenki látott már hatalmas pakkokkal megrakott hajléktalan embereket a városban, ezeknek az embereknek a csomagjukban rejlő ingóságok jelentik minden vagyonukat. A csomagokhoz...
A zsűri visszautasította a képet. Totya kedvtelésből kezdett el festeni, de egy idő után úgy érezte, felnőtt a nagyokhoz. A régi festőket szerette. A realizmust. Azok még tudták. Most egy alföldi tájat festett, csikóssal, gulyással, gémes kúttal – szóval egy igazi, hamisítatlan magyar tájat. Igen jól sikerült és mégis:...
Mindig így. Az egyik elmegy. Még visszanéz, az ajtót halkan zárja. A másik ébred. Kihűlt a párna, és tudja jól, hiába várja. Film. Nincs itt a vég, reménykedünk: majd megtalálja. Most is így. Felébredünk, csend vesz körül, az ajtó zárva. Deja vue. – oly ismerős, elment megint. Kihűlt a...
…a földalattiból átrohanva a placcon: nyújtózhatnak a vonaton, van, ki a sakkozóknál ragadva a táblára kandikálva andalog s tart, hogy nyugtából valakit kihoz a szuszt is visszafojtja: bármikor királynővé válhat a sötét gyalog… Távol ül a lány, tartása laza, tarka cédulát rak a lapok közé s óvott kincsként hull...