Julinak szeretettel! Ez a szirénák városa. Lehet este nyolc, hajnali három, vagy akár reggel hét. Lehetnek az ajtók, ablakok zárva, a redőnyök leeresztve. Ez akkor is a szirénák városa marad. Kíméletlenül és tántoríthatatlanul visszhangzik a sok váltakozó vinnyogás a fejemben. Az ágyon fekszem, cigarettázom. A füst nyújtózkodik a plafon...
Éjünk kéjünk napunk adunk s kapunk vakablak élünk félve a létünk van-e valami amit érünk el oda s vissza mivégre mit adunk a másiknak s tőle inkább miért kérünk Éj nap tenger fűk fák múló pillanat de magasrendű kéj ha minden egyes nap a másiknak adod magadat all out...
read more
Likes
Milyen lesz a jövőképem Legbelülről én úgy érzem Van kiút és van remény Nem lehetek oly szegény Hogy ne tegyek érte semmit Ne maradjon más csak a hit Ez kevés a boldogsághoz Hogy alapjában megváltozz Hogy örülhess minden napnak Emberek kik sok jót kapnak Könnyen haladnak az úton De...
read more
Likes
Áldozati gyertyák sárgás fénnyel égtek. Oltárra állítva misztikumban éltek. Füstcsíkotok fölszáll, föl a csendes térbe. Ember reményével, leborul térdére. Kezét összeteszi, bízva kér, könyörög. Gyertyáknak fényében lelkével nyöszörög. Lehet, hogy csak zengi köszöntő szavait. teljesülve tudja apró kis vágyait. Térdel örömében, térdel bánatában. Gyertyáknak fényében, ember mivoltában 0
read more
Likes
Nyolc éves unokámmal vasárnap este, lefekvés előtt még vidámkodtunk egy kicsit. A gyerkőc túlságosan is belelendült, addig ugrált az ágyamon, amíg lepottyant. Plattyant, mint a béka. Komoly hölgy, nem fakadt sírva, mint a kicsik, nem is engedte, hogy vigasztaljam. Dühében, bosszúból és a szomszédok életének keserítése céljából dalra fakadt,...
read more
Likes
Abban az időben, amikor történetem játszódik a Lágymányosi-öböl még nem volt átalakítva. Egy kedves, nyugodt kis zug volt a nagyváros rengetegében. Megszámlálhatatlan sok úszóház volt kikötve a parton, a BVSC kajakosai szelték az öböl csendes vizét, és tették próbára a horgászok idegeit. Estefelé az Aranyhal Étterem szolgáltatta a zenét,...
read more
Likes
Reggel, a szokásos reggeli teendők után beleült kedvenc csokibarna bársonyfoteljébe, lehunyta a szemét és elmerengett az élet dolgain. Férje, akivel együtt öregedett meg – ilyenkor már sakkozott a barátaival és kortársaival a téren, vagy csak kvíz-kérdésekkel bombázták egymást. Régi, összeszokott banda volt a férje társasága. De nyitottak voltak a...
read more
Likes
Réka Te égő ékkő drága hő dús hűs folyó – ha ringatnál… költőszelídí tő tó egyetlen való létem értelme mo solyod lelkem élelme szere tett félelme… egész álma – cirógatná álló nap ülve fekve állva Hogy még élek csak Neked hála (jó, jó, tudom) – akkor is így érzem...
read more
Likes
Hajam fehéredik, de már ősz a szakáll, Rám minden állítás valóban rám talál. Termetem termetes, szúrós tekintetem, Ha tollamat fogom, nem remeg a kezem. Orromon okulár, lábam papucsomban, Ezt sem gondoltam én, még legénykoromban. Tollamból a méreg keserűen serceg, Asztalomban a szú gúnydalokat perceg. Írok minden éjjel, legépelem nappal,...
read more
Likes
Mélabús üzenet felhőknek, az égnek, ha felszállnak tőlem, ott fent semmit nem érnek. Bolyonganak vaktában szomorú gondolataim, ott fent nem állnak meg az ég falain. Egyedül bóklásznak árván, csak a szívemben érzem, hogy az űrben gondolnak rám. Messzi utazás nyomja terhemet, szabadnak nem érzem, ez nyomja lelkemet. Csillagporos gondolat...
read more
Likes
Fáradtan menetelnek az órák, Belezuhannak az álmos estbe! Egy koszos bokor Vérszínű levelei, dühtől remegve – mert minden arra járó kutya lehugyozza – hogy az „anyjának keserve”. Szétporlanak a Nap sugarai az utcán Amott tenyérből jósol egy kis cigánylány. Két napja nem mosakodott ő se, Szegénység lesz a szemfedője?...
read more
Likes
Mintha sivatagban ébrednék, szomjazom, szám száraz, verejték csordul ajkamon lassan kinyitnám szemem, de a nap még nem engedi, csak játszik velem s melegíti lágyan hideg arcomat! Lassan felhangosodik a világ, egyre nagyobb a zaj ráébredek, megint ugyanott vagyok ahol eddig voltam, egy padon ülve tollal kezemben reszkető kézzel keresem ...
read more
Likes
A verseimhez menekültem, nem volt már semmi más, ami a lelket tartsa bennem. A héten kicsit elsüllyedtem, fertőmbe merültem, kapálóztam, eleveztem; talán sikerül talpon maradnom, olyan embert őriznem, akiről azt mondják, – tisztességes. Bár még minden kétséges, kavarognak az emlékek, tekeregnek a lehetőségek. A válaszút kanyarának bedőltem: Előttem az...
read more
Likes
Vegyél fel álarcot! Te látod majd a világot, de rejtve maradsz – nem látnak mások. Takar az álarcod! Plasztik szájjal nevetve mondod: – Na mi van emberek, csodálkozni se tudtok? Csak egy álarcot láttok. Ha tudnátok milyen grimaszt vágok! Torzra görbülne a szátok. Bizony álarcot hordok, mert ti inkább...
read more
Likes
Nem volt más Mint önmagát ámító hiú remény Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált Kizökkentve megszokott mindennapjaimból Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt Megzabolázhatatlan örvénylenek Emlékeim a jelenben Még nem fogva fel Ingoványra tévedtek Melyből most nehézkesen Hömpölyögve Erőtlen menekülnének...
read more
Likes
Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: .. csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a...
read more
Likes
Csak tudnám, miért ilyen nehéz, E fránya magamra lelés, Amikor oly szépen kérem, Odafentről: senki szebben. Csak tudnám, miért kell dadognom, ezerszer is kiontanom Képzeletben véremet, Hogy valóban ne tegyem meg. Csak tudnám, miért, ha látva látok, Lehetek magammal álnok? Hisz akkor köszönt rám irgalom, Ha átlépkedem a kátyúkon....
read more
Likes
Mikor felkel a Nap S ránk vetíti sugarát, Belőle mindenki egyformán kap Így szórja szét áldását. Lehet fiatal vagy öreg Egészséges vagy beteg, A Nap nem válogat Csak ontja sugarát. Előtte soha nincs titok Lát békét vagy háborút, Akár hogy mennek a dolgok Ő nem csinál ebből gondot. Mikor...
read more
Likes
Félálmomból valami felvert. Egy semmiség, – talán a múlt. Hallgattam egyre: a szobám szegletében valami nesz. Elhalkult, meglapult. Fejem felett az óra halkan, időtlen ketyegett. Holnap volt már. Ha rajta múlt, akár még tegnap is lehetett. Aludni jó. Aludni kéne, és mennyi minden vár feledni; de visszajár a szobám...
read more
Likes