Fenn gyűjtögetek a tetőn,
fenyőerdőn, jó legelőn.
Bokrok alatt, csalitosban,
mint a fürkész,… forró nyomban.
Valaki már járt előttem,
azért megyek követően.
Itt is, ott is nyomot hagyott,
szárt’ – , s kalapot el – eldobott.
Nézek, lesek meredt szemmel,
nem számolok a jelennel…
Azt sem tudom, már hol járok,..
s este otthon, vagy itt hálok?
Ha rálelek egy csokorra,
nézem: de szép ez a gomba!
Megszagolom,… tapogatom,
megrágta-e a kukacom?…,
Mert az apró fránya féreg,
ha furkálja,… csuda méreg!
Megtördelem, bele nézek,
van-e benne kukacfészek?
Szatyrom lassan dagadozik,
nyálam csurog, csurgadozik,
Ahogy eszemet megjárja:
de jó is lesz vacsorára!
Eget szántja tekintetem,
szemem mikor felemelem:
Köszönetem halkan mondom,
ételre ma nem lesz gondom…
Megyek, lépem a Hargitát,
cipelem az Élet szatyrát.
Élet szatyrát gyalogosan,
gyalogosan,… gyalogosan…
