…még mindig azt a valakit szereted, akitől nem tudsz és nem is akarsz megválni holtában sem. Nem tehetek semmit: egész lelkeddel rátapadsz s hasztalan hívlak már: férgek lesik minden érzésed. Nem futsz. Értelmedig csak kín s kéj jut, ösztön vagy, sápatag és szép arcod vágyak mély kútjába néz: tíz...
Azon tűnődöm, mit is írjak, amikor valami sláger távoli, szaggatott hangjait szűröm ki a városi „csendből”. Úgy tartom, aki virágot, zenét, embert szeret, az valóban jólelkű. Valóban ember. Munkám (!) során sok, igen híres zenésszel találkozom, sok jó emberrel, akiknek sokat köszönhetünk. De van itt még valami: A jövő...
read more
Likes
Hajnalodik. Az egész éjjel tomboló jeges szél miatt alig aludtál. Éhes vagy és fázol. Milyen jó lenne egy bögre forró tea. Vagy a tegnap este kapott borból legalább egy deci – de annyi se maradt. Lassan ébred a város. van, aki már kutyát sétáltat. Kialszanak az éjszaka fényei. Ködös...
read more
Likes
IX. Nemes Nagy Ágnes Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak. A H...
read more
Likes
<< Vissza a tartalomhoz Beállt a két sín közé. Tudta a menetrendet. Várta a dübörgést, míg hallgatta a csendet. A vágány végtelenje egy más világba nyúlt. A közel és a távol egymásba borult, hallani vélte, hogy szíve a régi rendért kiált… visszakívánja fájón a szokott geometriát; az a távlatot,...
read more
Likes
próza Mezopotámia alsó fertályairól ábrahám csak most kelt fel bár már nagyon régen ébren volt szorongott egy kicsit új küldetésétől amellyel a vének tanácsa bízta meg diplomáciai útra indult a hegyi néphez a határozat értelmében mire a nap utolsó sugarait veti úr városára neki már a város kapuin kívűl...
read more
Likes
Elvonultál, szó nélkül elmentél Sokan szeretnek! Tudom nem akartad, hogy ilyen korán véget érj. Nem utáltál senkit élted az életet Néha morcos voltál – ebbe is fért szeretet Vajon hol járhatsz most? Te, nagy mackó! Ahova kerültél biztosan megleled Amit keresel, keressed! Kívánom neked Balu, legyen ott jó! Én...
read more
Likes
szerzői bevezető helyett… Most ő szól Hozzád: – a kisfiú aki legyőzte a bölcsőhalált, dühödt viharban ballagó szekéren vaseke szarván csodált gömbvillámot, kaszaélen érezte a kaszást s maga körül mindent idegennek látott – madarat, embereket, szelet, virágot, távolba szakadtan sóvárgott ó-hazát… körötte füvön harsogtak éhes tehén szájak s világos...
read more
Likes
Hazafelé tartok, Csillagporos égen. Ezredéves otthonom Nem láttál már régen. – Merre jársz, Csaba? Sóhajtottak százszor. Elveszett nyáját Keresi a Pásztor. Székelyek otthona Világnak Világa! Ősmagyar Egység Égbe szállt… imákban. Kötelez a név. Nem vártok hiába! Szolgálni jöttem Világnak világa. A szerző Álomidő című kötetéből 0
read more
Likes
Elégedett arc és jóllakott bendő, pénz körül kerengő ember oly esendő, tisztátalan, kapzsi, remegő kézzel kenjük a testünket a bödönből mézzel, hullik a korom és dagad a sár, ragyog a kirakat, termel a gyár, kapálunk, zabálunk, zabálunk, kapálunk, azért zabálunk, hogy még többet kapáljunk, megfürdünk tejben, megfürdünk vajban, bódultan...
read more
Likes
Volt már jobb is az ébredés régi, harmatos reggelen, amikor még fesztelen nézett vissza a tükör-arc. Több volt a lendület, a dac, sok a jövő, kevés a múlt; s a veszteség csak porba hullt, átléphető, feledhető, értéktelen lomként lapult. Lesz még rosszabb az ébredés, ha jön egy őszinte pillanat,...
read more
Likes
Te lüktető feszültség hol vagy hol sírsz fel s hol neveted a múltam vakbuzgó félelemmel Bennem éltél ifjú kor tüze lüktető erő vad szívem néha halkan zokogott és csodálva ifjan a kín visszhangja Most és holnap névtelen a domb mögött a porban már nem te vagy s nem a...
read more
Likes
Eltehetnél Őszre mikor még Nem múlt el a Nyár Hogy ne maradjak Egyedül ha már Elmúlt a Nyár és Szédülő Magányomban Csak a Csend Szomorít Mert Két karod nem ölel át És Szíved nem Szorít 0
read more
Likes
azonos című festményemhez „Enyém” a fény, hiszem. „Miénk” a fény, tudom. Talán ez az, amitől éjjel nem alhatom?! „Fent” járok a szirten, elvakít (?) az „Én”… szeretet és mosoly övez ál(m)om közepén. „Ott” a felhők felett, könnyű az élet, amely „itt”, lám oldhatatlan semmivé (?) lett. „Ott” véd dúlt...
read more
Likes
Hófödte tájon fagyos az élet, őzek bokáin a sebek égnek. Patakvíz zárva, jégréteg rajta, nő vadak éhe, növekszik szomja. Erdei fáknak az ága hallgat, hó- és jégpáncél testükbe marhat. Bokroknak alján alszik az élet, nyulak lakhelye, most hóval bélelt. Napfény szikrát szór jégen és havon, fázik az élet, fázik...
read more
Likes
A kihalt utcákon végig kaptat, le-leül a házak küszöbére; elfüggönyözve már minden ablak, és Ő bottal kopog mint a béke. Hangtalanul: minden álmot sajnál, amíg vereslik a nyírfa kérge; hangja nem jut tovább egy-egy fánál, amíg farkasok gyűlnek a vérre. De Ő közöttük jár áhítattal, hogy egy-egy vadat megtáncoltasson;...
read more
Likes
Egészen újszerű plakátokat láttam, ezek születéséről, az Önarckép projektről Mészáros Attila programvezetővel beszélgettem. – Honnan jött az ötlet? – Angliában láttam, amikor egy tanulmányúton vettem részt. Láttam egy megvalósult projekt eredményeit, illetve egy foglalkozást, hogy az ottani tréner hogyan dolgozott együtt menekültekkel, önarcképeik, üzeneteik létrehozásában. Itthon volt egy pályázati...
read more
Likes
Ujjaim közt az évek folynak Megállok egy kapunál – – nem nyitok be, csak holnap… Kapuk mindig-mindenhol voltak és vannak de a sok kapu mögül figyelmeztet egy halk hang Belülről csak rám szólnak „hiába nyitsz be” – – tegnap nélkül üres a holnap (2008. december, harmadik díj 0
read more
Likes
Éjjelente nehéz függönyét napomnak hogyha behúzom, Lázbeteg szívemet megmártva szerelmed hűvös fantáziájában – Még éberen, már álomittasan nyugovóra térvén, Világod s világom összefonva – hajnalig mozdulatlanul. (2008 december, második díj) 0
read more
Likes
Korábban is közzétettük már a Fedél Nélkül hasábjain azt a statisztikát, hogy évről-évre hányan halnak meg Magyarországon az igen nagy hideg miatt. Ennek ellenére mindig – jellemzően mindig csak akkor, amikor beköszönt a nagy hideg – felröppennek találgatások, hogy hány hajléktalan ember fagy meg az utcákon, fedél nélkül. Most...
read more
Likes