425. szám Vers

Hontalanok

Hólepte fenyők, miért sóhajtoztok? Nincs itt az idő, ti még várjatok. Faág elhajlik madarak súlya alatt Magányos fenyő, nekik otthont miért adott? Veréb, rigó, cinege rólad álmodik Széllel bélelt a ruhájuk, ázott a cipőjük Nem-nem éheznek, de nagy a menedékük. 0
424. szám Vers

Örök Ta-lány

Gyermek voltál, mikor megismertelek, Most, hogy nagy lettél, még mindig féltelek, Jelened tudom, jövőd nem ismerem, Megkérdezni tőled nem is igazán merem. Amit mondok, azért ne vess meg, Bármerre járok, csak téged kereslek. Mert a madonna-lélek ott van a lelkedben, Miközben egy oroszlán tüze ég szemedben. Éld az életed,...
424. szám 623. szám Vers

Mérce

MINDIG KÉRTEM, S ZÖMÉBEN  KAPTAM IS, VAGY KÉRNEM SEM KELLETT, OLY TERMÉSZETES VOLT, HOGY JÁR NEKEM, MI JÁR ADÁS FEJÉBEN, NEM SZÁMOLTUK, DE EGÁL LETT A MÉRCE. EZ ÍGY TÚL TÁRGYSZERŰ ÉS ÉN BENT ÚGY  ÉRZEM, NEM ADTAM ELEGET, – MÉG MARADT PÁR CSEPP VÉREM. NEKED ADNÁM, HOGY FELFRISSÜLJÖN...
424. szám Széppróza

Hajdúk Hanzavárosban

Hárman okádtak, a többiek horkoltak, vedeltek, csámcsogtak, de ez így is volt rendjén ütközet után. Győztek, elfáradtak, pihenni és mulatni akartak. Még olyanok is voltak, akik a fogadóban fizettek is. Néhányan a szolgálók csecsét szorongatták, Ambrus mindig is tudta, hogy extra Hungariam est vita, ezért nem is rökönyödött meg...
424. szám Vers

A Bánk bán néhány szóban

Első szakasz A szép Melindára feni fogát a fogatlan Ottó, kabátja zsebében egy Biberachtól kapott drogos lottó. A királyné országot járni küldi a féltékeny Bánkot, uralkodni akar, ahelyett sütne inkább az udvarnak fánkot. Második szakasz Petur házában a magyar urak esküsznek össze. Jobb hely ez, mintha költöztek volna Balatonöszödre....
424. szám Vers

Nna!

ez van hát előbb utóbb eljön az a már várva várt vég várt némi rettegéssel persze de mégis oly fáradtan fásultan már hisz a legkeményebb anyagú faltörő kos is elkopik szétveri a rengeteg akadály mibe úton-útfélen ütközik mire egyik célpontját leküzdve a másikig eltalál az örök egyetlen győztes a...
424. szám Vers

Új nap virrad!

Forró, fülledt nyári éjszaka. Pirkad. A nap fénye a párától opálos. A fűszálakon harmatcseppek, mint millió gyöngy gördülnek lefelé. A fák koronái mereven nyúlnak az ég felé A levegő fülledt rezzenéstelen. A napfény betekint az avar alá és a néma mélységes csendben csak a szorgalmas hangyák dolgoznak, kamrájukba télre...
421. szám Vers

A kánikulai éjszakában…

A kánikulai éjszakában izzik, nem mozdul s magába ölel a levegő, tüdőm lángol, kisérteties zajok vesznek körbe, eresztékeiben recseg, ropog, szakadozik, húzódik, tágul a világ – ahogy a reklám a hadvezér babérlevelét a levesben, úgy főzi szét Laura édes arcát a kő, a sziklaivű messze… mint hópihének a vulkán...
423. szám Beszámoló

Demonstráció

A Város Mindenkié Csoport 2010.09.21-én a Belügyminisztérium (B.M.) előtt tüntetett az ellen a törvénymódosítás ellen, ami lehetővé tenné, hogy kitiltsák a közterületről a hajléktalan embereket. Jó magam is a Csoport tagja vagyok, s immár 12 éve fedélnélküli így duplán, sőt mint magyar állampolgár, triplán érintett. S mint magyar állampolgárnak,...
421. szám Vers

Tavaszra várva

Ősz van Fák leveleiket Én reményemet Veszítettük el Bízunk Bennetek Talán nem felejtetek el Egyikünket sem Már tél van Ők várnak S, én várlak Eljött a tavasz, hózivatarral Eljött, néma lelkemben hangosan Hallgatsz Pedig úgy vártak S, annyira vártalak! Mond Te csalóka Tavasz Hol hagytad Őt S, miért nem...
423. szám Széppróza

Taigetos vagy krematórium?

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport a nyár után több rendezvényt és képzést kezdett el szervezni. Éppen a hajléktalanellátó rendszer dolgozóinak éves találkozójára készültünk, mikor felreppent a hír, hogy a Belügyminisztérium az építési törvénytervezettel kívánja kiűzni a városból a hajléktalan embereket. A megoldást nélkülőző törvénytervezet nemcsak minket, de szimpatizánsainkat...
421. szám Vers

Mezítlábas Odüsszeiám 4.

Fölvillant! Vasrozsda pernyéből zúdulva jött mint a tájfun, elemi erővel pörgetett áradása, a sodró reményű alagútnyi fény, s csönddé szelídült rohanásban szeretet hullámok bársonyára oldódtam azzá ami valóban vagyok, lettem fény és érzelem tobzódása… S utolsó simításával újból rám ült a sár-nemű régi lét. Most,  fogadom sápadt átlengését, emlékén...
423. szám Széppróza

Felhasított sikoly

Rohadtul utáltuk a viskónkat. Pedig hány éjszakát töltöttünk itt az összepréselt fényben, hány és hány nyomasztó éjszakán át okádtunk viskónkban, a pancsolt piától és köhögtünk a mezítlábas cigarettától. Közben meg egyre csak nőtt bennünk a gyűlölet és a rettenet. És a felhasított sikoly. Mégsem tettünk ellene semmit. Tudtuk, hogy...
421. szám Vers

Várom a BKV-HÉV szerelvényt…

…Szigetszentmiklóson Várom a BKV – HÉV szerelvényt és szívemet gyógyítgatom, Több ezer emlék a csendben lelkemen általoson. Van köztük édes és van mélabúsító is, Amitől egyre mélyebben szaggatva szúr a tövis. Messzire reptet az éteri szárnyon a szép és ölel, Kegyetlen tépdesi múltam a rossz mely a jövő késévei...
423. szám Széppróza

Esik-e még?

Órák óta rótta az országutat. Szárazság és viharos szél… ez is az ítéletidő egy fajtája… Az út pora finom rétegben lepte be arcát, meg a gallérját… Úgy érezte már a fogai között is homok csikorog… Ereje is fogytán… legalább jönne valami jármű, ami felvenné…! Óhaja meghallgatásra talált, – egyszer...
420. szám Vers

Az üdvösség felől

Ő gyógyít ki hűtlenségemből, mert szeret ingyen kegyelemből. Itallal kínál hogy kiöblítsem számból a szenvedés rögét, és a tömjén méregizét. Mosolya megfogan mint kazalban a villám, pedig látta minden mérhető szenvedésemet, amit most egymarokra fog, szemben a közönyös éggel. Leveti olcsó kabátom, nyári ingem, miközben rajtam felejti mosolyát. Én...
421. szám Vers

A szentek

Fodor-Kiss Piroska és Jancsó Noémi emlékének A szentek csendben Mennek el. Az élet Az Életből fakad. Rád is szükség van, Szentem! Ne a temetőnek nemzzünk, Hanem az Életnek! Az Úr hatalmában legyünk, Félelem nélkül. A Házsongárdi pantheon Egyszer megnyílik: A szemekben Élet vagy döbbenet. És Visán is Piroska Életre...
423. szám Vers

Én…

Én a paraszt, aki munkás cigit szívott, kinek a jóból is, rosszból is kijutott, Én a technokrata, szivárványból festett álmot látott, s abból soha nem eresztett, Én vigéc professzor, ki másokat tanít, és minden leírt szót gyanúsnak lát, gyanít, Én a próféta, ki hirdeti a jövőt, tiszteli a múltat,...