Hólepte fenyők, miért sóhajtoztok? Nincs itt az idő, ti még várjatok. Faág elhajlik madarak súlya alatt Magányos fenyő, nekik otthont miért adott? Veréb, rigó, cinege rólad álmodik Széllel bélelt a ruhájuk, ázott a cipőjük Nem-nem éheznek, de nagy a menedékük. 0
Gyermek voltál, mikor megismertelek, Most, hogy nagy lettél, még mindig féltelek, Jelened tudom, jövőd nem ismerem, Megkérdezni tőled nem is igazán merem. Amit mondok, azért ne vess meg, Bármerre járok, csak téged kereslek. Mert a madonna-lélek ott van a lelkedben, Miközben egy oroszlán tüze ég szemedben. Éld az életed,...
MINDIG KÉRTEM, S ZÖMÉBEN KAPTAM IS, VAGY KÉRNEM SEM KELLETT, OLY TERMÉSZETES VOLT, HOGY JÁR NEKEM, MI JÁR ADÁS FEJÉBEN, NEM SZÁMOLTUK, DE EGÁL LETT A MÉRCE. EZ ÍGY TÚL TÁRGYSZERŰ ÉS ÉN BENT ÚGY ÉRZEM, NEM ADTAM ELEGET, – MÉG MARADT PÁR CSEPP VÉREM. NEKED ADNÁM, HOGY FELFRISSÜLJÖN...
Amikor készültem erre a beszélgetésre, azt gondoltam, hogy majd egy jót nosztalgiázunk a nagy korszakról, a Nagy Generációról, a régi szép időkről, hiszen akkor voltunk fiatalok. Be kellett látnom, hogy Benkő László nem élhet a múltnak, erre sem ideje, sem hajlama nincs. A múlt is fontos persze, de még...
Sok Fedél Nélkül olvasó olvasna a lapban keresztény írást. Sajnos a kereszténységről ma már túl sok a közhelyes és sablonos írás, ezért a legjobb és a legegyszerűbb a Biblia mindennapos tanulmányozása. A kereszténység kezdetén Jézus azt mondta, hogy hirdessük az Evangéliumot az egész lakott Földön. Hirdette a szeretetet és...
Hárman okádtak, a többiek horkoltak, vedeltek, csámcsogtak, de ez így is volt rendjén ütközet után. Győztek, elfáradtak, pihenni és mulatni akartak. Még olyanok is voltak, akik a fogadóban fizettek is. Néhányan a szolgálók csecsét szorongatták, Ambrus mindig is tudta, hogy extra Hungariam est vita, ezért nem is rökönyödött meg...
Első szakasz A szép Melindára feni fogát a fogatlan Ottó, kabátja zsebében egy Biberachtól kapott drogos lottó. A királyné országot járni küldi a féltékeny Bánkot, uralkodni akar, ahelyett sütne inkább az udvarnak fánkot. Második szakasz Petur házában a magyar urak esküsznek össze. Jobb hely ez, mintha költöztek volna Balatonöszödre....
ez van hát előbb utóbb eljön az a már várva várt vég várt némi rettegéssel persze de mégis oly fáradtan fásultan már hisz a legkeményebb anyagú faltörő kos is elkopik szétveri a rengeteg akadály mibe úton-útfélen ütközik mire egyik célpontját leküzdve a másikig eltalál az örök egyetlen győztes a...
Forró, fülledt nyári éjszaka. Pirkad. A nap fénye a párától opálos. A fűszálakon harmatcseppek, mint millió gyöngy gördülnek lefelé. A fák koronái mereven nyúlnak az ég felé A levegő fülledt rezzenéstelen. A napfény betekint az avar alá és a néma mélységes csendben csak a szorgalmas hangyák dolgoznak, kamrájukba télre...
A kánikulai éjszakában izzik, nem mozdul s magába ölel a levegő, tüdőm lángol, kisérteties zajok vesznek körbe, eresztékeiben recseg, ropog, szakadozik, húzódik, tágul a világ – ahogy a reklám a hadvezér babérlevelét a levesben, úgy főzi szét Laura édes arcát a kő, a sziklaivű messze… mint hópihének a vulkán...
A Város Mindenkié Csoport 2010.09.21-én a Belügyminisztérium (B.M.) előtt tüntetett az ellen a törvénymódosítás ellen, ami lehetővé tenné, hogy kitiltsák a közterületről a hajléktalan embereket. Jó magam is a Csoport tagja vagyok, s immár 12 éve fedélnélküli így duplán, sőt mint magyar állampolgár, triplán érintett. S mint magyar állampolgárnak,...
Ősz van Fák leveleiket Én reményemet Veszítettük el Bízunk Bennetek Talán nem felejtetek el Egyikünket sem Már tél van Ők várnak S, én várlak Eljött a tavasz, hózivatarral Eljött, néma lelkemben hangosan Hallgatsz Pedig úgy vártak S, annyira vártalak! Mond Te csalóka Tavasz Hol hagytad Őt S, miért nem...
A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport a nyár után több rendezvényt és képzést kezdett el szervezni. Éppen a hajléktalanellátó rendszer dolgozóinak éves találkozójára készültünk, mikor felreppent a hír, hogy a Belügyminisztérium az építési törvénytervezettel kívánja kiűzni a városból a hajléktalan embereket. A megoldást nélkülőző törvénytervezet nemcsak minket, de szimpatizánsainkat...
Fölvillant! Vasrozsda pernyéből zúdulva jött mint a tájfun, elemi erővel pörgetett áradása, a sodró reményű alagútnyi fény, s csönddé szelídült rohanásban szeretet hullámok bársonyára oldódtam azzá ami valóban vagyok, lettem fény és érzelem tobzódása… S utolsó simításával újból rám ült a sár-nemű régi lét. Most, fogadom sápadt átlengését, emlékén...
Rohadtul utáltuk a viskónkat. Pedig hány éjszakát töltöttünk itt az összepréselt fényben, hány és hány nyomasztó éjszakán át okádtunk viskónkban, a pancsolt piától és köhögtünk a mezítlábas cigarettától. Közben meg egyre csak nőtt bennünk a gyűlölet és a rettenet. És a felhasított sikoly. Mégsem tettünk ellene semmit. Tudtuk, hogy...
…Szigetszentmiklóson Várom a BKV – HÉV szerelvényt és szívemet gyógyítgatom, Több ezer emlék a csendben lelkemen általoson. Van köztük édes és van mélabúsító is, Amitől egyre mélyebben szaggatva szúr a tövis. Messzire reptet az éteri szárnyon a szép és ölel, Kegyetlen tépdesi múltam a rossz mely a jövő késévei...
Órák óta rótta az országutat. Szárazság és viharos szél… ez is az ítéletidő egy fajtája… Az út pora finom rétegben lepte be arcát, meg a gallérját… Úgy érezte már a fogai között is homok csikorog… Ereje is fogytán… legalább jönne valami jármű, ami felvenné…! Óhaja meghallgatásra talált, – egyszer...
Ő gyógyít ki hűtlenségemből, mert szeret ingyen kegyelemből. Itallal kínál hogy kiöblítsem számból a szenvedés rögét, és a tömjén méregizét. Mosolya megfogan mint kazalban a villám, pedig látta minden mérhető szenvedésemet, amit most egymarokra fog, szemben a közönyös éggel. Leveti olcsó kabátom, nyári ingem, miközben rajtam felejti mosolyát. Én...
Fodor-Kiss Piroska és Jancsó Noémi emlékének A szentek csendben Mennek el. Az élet Az Életből fakad. Rád is szükség van, Szentem! Ne a temetőnek nemzzünk, Hanem az Életnek! Az Úr hatalmában legyünk, Félelem nélkül. A Házsongárdi pantheon Egyszer megnyílik: A szemekben Élet vagy döbbenet. És Visán is Piroska Életre...
Én a paraszt, aki munkás cigit szívott, kinek a jóból is, rosszból is kijutott, Én a technokrata, szivárványból festett álmot látott, s abból soha nem eresztett, Én vigéc professzor, ki másokat tanít, és minden leírt szót gyanúsnak lát, gyanít, Én a próféta, ki hirdeti a jövőt, tiszteli a múltat,...