Fagyasztóban hörcsög négy sámánszemöldök Kanári hangadó galerinek füstadó Kilenc kövér cici Kétéltű vén mici Csókolj selyemürü bozsolé rézfülű Kalitkámban hentes húsz franciakrémes Jesszusom szent egek a cápák már esznek Fogukban amalgám orgyilkos makadám Burkus király hülye hasam temetője Hűs az alpesi frank kamatot köp a bank Lassú kín enyészet...
pszichopróza pepitában Se Kenya, se Malawi… ORADEA, így csupa nagybetűvel. Liviu Ovidiu ma is délben ébredt. Pedig nem kaszinóban tivornyázott. Álmosan úgy döntött, ma sem megy be a prof szemináriumára. Egyébiránt normális gyerekkora volt. Nem erőszakolta meg sem az apja, sem a két nagybátyja. Sem őt, sem szöszke húgát....
Szeretem ha bizton kopog, s nem csattog a léptem. Szeretem ha nyomot hagyok láthatót,… szerényen… Magam után kicsit, nagyot. Csak úgy. Példaképpen. 0
A lakodalomból, az ezredik házból, a nagy ucca végéről, biztos lennének akik ellátogatnak hozzád a kertbe. Szépeket írnál nekik, -feléjük tárnád karjaid. Tovább nem lógatnád a rózsafa mellett. Felhő kígyókat nem lesnél sírásra görbült szájjal, az egyedüllét iszonyú félelmében. Neked játszanák a ropogós muzsikát, kertedbe hömpölyögne a táncdobogás. Nevetve...
A beszélgetés angyalai vannak mondatok, melyek értelmetlennek tűnnek és később értelmük lesz… vannak mondatok, melyek jelentéktelennek tűnnek, és később jelentést kapnak… nem szüksége, talán csak fontos, hogy a különféle formákban mutatkozó rajzolatok, áramlatok, melyek nem rombolni akarnak vigyázni, hogy ne törjenek össze… megérkezés… elvágyódás… ismerősök… idegenek… kényszerítés nélküli, ...
Verses varázslóim, álmotok vigyázom pernye havazása rajzolja gyászom házamat kerestem, hazámat se leltem de valahol mégiscsak kiteleltem a szó kihull számból, ami fáj az fájjon Isten is idegen ezen a tájon. 0
Mikor a hold felkélt az égen, Szomorú hírt hozott el nékem! Ahogy égre borult a fekete fátyol, Úgy húzta szívemre a sötét hálót. Lesz-e sötétségből fény vala, Ki tudja jössz-e még valaha? 0
1. A hideg olyan sűrű vastagon tömött s anyagszerű mint a hó tiszta s áthatolhatatlan tömény mint az a szöveg az a vers ott és akkor mibe beásta magát mint hód a gátba s rég elfeledte már az egészet pedig szavai hogy szétolvadtak a nyelvén… akár a hópelyhek itt...
Úr Isten, de sötét lett hirtelenében! Az előbb még hét ágra sütött a nap. Mit hét ágra! Drága jó szüleimtől – igaz, nem kimondottan a mai nap kapott – tojásokat bizton megsüthettem volna alatta. Most meg… Csak jövök, csak megyek, azt sem tudva, hová, merre. Megvakultam volna? Ilyen hirtelenében?...
Ha egyszer arra ébredsz, odúd ki van fosztva…… Ne kakukkot kérdezd! Jogot formált szarka. 0
A Centralny hármas vágányára végre bedöcögött a berlini gyors. Sygfryd de Löwe hetykén leugrott és elegáns utazótáskáját egy lomha hordár ölébe dobta. Taxiba ült és a város vadonatúj toronyszállójába hajtatott. Lemosta magáról a lokomotív által felvert közép-európai port, majd karcsú handy-jén felhívta Anna Danutát, akit még Potsdamból ismert. A...
Látod haver, már festékre sem telik… mondja a barátom míg végignézem csendben a műteremben gyűlő poros vásznait. Csak egy üveg tus maradt… pedig még megfestettem volna a gyerekkorom furcsa álmait! Dühödt daccal a szemében, ócska ecsetet tusba mártott röpke perc alatt elém lökött egy múltba merült vad világot hol...
Egy évvel ezelőtt még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is...
Nem volt Ő, csak békaherceg, ifjú, sóvár, álmodozó, nyári éjek bús dalnoka: fejlett egyed, (már nem ebi) rekedtesen szép hangjában sok békalány kedvét leli. Sok békalány; – de az az egy…! minden éjjel kákához megy, hova ifjú álmodozót kicsalta az éjféli Hold, hogy az ifjú békaherceg sóvárgását fölbrekegje, s...
Tudom, nehezen hiszitek el nekem, de egyszer a mesék élete – pontosabban utóélete – komoly veszélybe került,… s történt mindez egy kisfiú miatt. Azért mielőtt megmosolyognátok, olvassátok el ezt a történetet: Egyszer, nem is olyan nagyon-nagyon régen élt egy gazdag kereskedő, aki felesége korai halála után egyedül nevelte egyszülött...
Szelíd Cristo, Redento Redento Corcovado Cukor süveggel szemben Megvártál türelemmel. Betű-csokrom Neked hoztam, Szobor lábaidhoz szórtam Rózsáim fehér-pirosak Ezek soha nem hervadnak. Megtalállak: minden résben, Benne a fa repedésben Kenyértermő búzaszemben Borkóstoló szőlőszemben, Féltve őrzött gondolatban Minden ki nem mondott szóban Szállodámnak ablakában Rio de Janeiró karjában. *köszönöm **feltámadott...
Kiszáradt számban tobzódik a penész kiköpöm a tüdőm elrepül a ködbe vész szegények vagyunk de te még szegényebb mikor a legjobban ragaszkodsz hozzá akkor lesz majd véged s csak darabokban juthatsz át a tű fokán bután jössz a világra s felfordulsz oktalan ostobán minden ami itt elkezdődött odavan látszat...
2010-ben második alkalommal ítélték oda a Menhely Alapítvány egységvezetői az Év Önkéntese díjat. Az idei nyertes Tóth Anna Valentina, a döntés gyakorlatilag vita nélkül, minden jelenlévő egyetértésével született – ami mutat valamit a díjazott elkötelezettségéből is. – Először is fogadd gratulációmat az Év Önkéntese díj elnyeréséért. Ahogy a díjátadón...
Vaskos hasábot parázsra vetni Vaskos hasábot parázsra vetni… Vastag kabátban gesztenyét sütni… Vasfogú idővel versenyt szaladni… Vasárnap este a kedvessel maradni… Végigsétálni hegyeken, dombokon… Végtelen erővel győzni a gondokon… Véghezvinni a legnagyobb csodát… Végre kiinni a szerelem borát… Hófehér kristályként magasba szállni… Hófödte csúcsokon vígan szikrázni… Hófelhők csipkéjén...