388. szám Vers

Mint esőcsepp

Mint csepp a záporban az vagyok. Én semmit nem akarhatok. Csapódok jobbra, balra, Mint esőcsepp a zivatarban. Nincs gondolat, csak kényszer, Ember nem éri fel ésszel. Jobb volna felhőben lenni még, Hallgatni angyalok énekét. Közétek estem ó „emberek”, Azóta én csak szenvedek. Szeretnék páraként elmenni, Titeket örökre feledni. Szánlak...
384. szám Vers

Egy költőnünek-ciklus IX/1.

Egy költőnőhöz IX. Nemes Nagy Ágnes Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak....
385. szám Vers

Letagadom

‘Reggelt, Magány, Szép napot, Búbánat, Jó éjt, Fájdalom – Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem, De úgyis letagadom… Itt éltek szívemben 28 év óta, S ha csodákról faggattok – Nos, hát ez kész csoda – Hogy ennek ellenére Jó pár cipő elkopott, Amíg tudatom végül mégis Kijózanodott. Mentem, folyton-folyvást meneteltem,...
387. szám Vers

Dúlt sarkú házak

Dúlt sarkú házak Elbilleni készülő Szegletében a megbúvó Patkányok Szemtükrében Látott Riadalom Bátorsága az ami Tompaságom Bízó Bátorsággá Bodorítja Pedig nem kicsim az Ellenfél – vagy Legalábbis az orra De Jókorát koppintva „Fejdísze hegyére” Majdcsak helyre ugrik Orczája „nem Éke” 0
388. szám Széppróza

Máskép(p)

Mottó: „Az élet olyan tragikus. Az egyik nap még itt van az ember, a másik nap szintén.” Köpött egy nagyot. Utálta az egészet, utált mindent. A kerítés tövében ücsörgött – miért nincs több pad ebben a rohadt városban? – bámulta a szemben lévő hajléktalanszállót. Be kell mennie – a...
384. szám Vers

Ha már nem leszek

Ha én már nem leszek veled, a versem melletted marad, és miként a hang, fény, vagy tengermély, veled maradnak álmaim, és gyötrelmeim És néha majd felszítják benned a reményt, hogy Istentől láthatatlan visszatérek – az új tavasszal, a viharral, záporokkal, És a madárcsicsergéssel. 0
385. szám Vers

Egy költőnőnek-ciklus VII.

Sárközi László szonettjeiből Egy költőnőnek- ciklus – VII. Ismeretlen katekumen …már nem értem, mi jó, mi rossz s mi célból maradtam s vagyok. Ez az alapom. Miért élek még, ki mondott ki végszót fölöttem, mi célja volt és van velem, vezet-e majd, amerre haladok s hogyan tovább, lesz-e feladatom?...
387. szám Vers

A lámpánál

A lámpánál némán állok Igen a pirosra várok Végig megyek itt a soron A levegő füst és korom A kocsiba merev arcok Még egy pillantást se kapok Ugy merednek csak előre Mintha világ össze dölne Már vagy a tizedik váltás Sehol semmi egy vállrántás Az biz nem sok szinte...
388. szám Széppróza

Atlantisz pusztulása

A bicskám pléh-bugyli, csuprom, mint gyűszű, Kopottan oldalaz köröttem a világ, Belül hordott kertem fájdalmas-gyönyörű, A könnyüket ontják bennem a violák. Szomorkás napomon rám hömpölygött a baj, Fényemre kúszott a lecsorduló árnyék Megölte csendemet az orgyilkos robaj, Remény, a vágylovas elvágtatott már rég. Tövises utamra a kényszer rálökött, Míg...
384. szám Vers

Dzsumbuj-rekviem

       Elfalazva régi rémeket Törnek át a bús kisértetek, Életüknek árnya villanón Felvetült az ócska tűzfalon: Félelem-falakba mélyre vés, Lélegezve zúg a reszketés, Mélysötét a rémület szaga, Udvarokba fúlt az éjszaka. Sínre lép, erős acélt tapos: Átrohant az ósdi villamos, Kocsma önt az útra részeget, Karcolás sikolt a...
385. szám Vers

A táj dícsér

Ifj. Fekete Sándornak Gyom gyomrot marat Termelő nyögi a gazt. Kapáskéz arat Panaszon mond igazt. Sándor forog, A táj dícsér Néha morog, Szellő kísér. Muszáj nagy úr, Gyom szemet szúr, Sándor földet túr, Kapa most az úr. 0
387. szám Vers

A kis hamis

Dugó kutyám, a kis hamis, Ugatta a holdat folyvást, A kunkori macska farkát… Nap-nap hallgattam magam is. Dugó kutyám, a kis hamis, Vére felforrt, tüzet fogott. Szerelmes kis ügyefogyott… Jártam már így én magam is…. Dugó kutyám, a kis hamis, Csak a szuka után szalad, S ugatás, a munka...
384. szám Vers

Cinkosod lettem

József Attila ciklus II. Cinkosod lettem. Cinkosa e földi világnak. Apró-szapora léptek, bebarangolt ezer évnek tudója. Vénülő hegyek vártak, messzi-hallgatáshoz bújva. S mikor megláttak, kibékített szép-nézéssel öltöztették hófehérbe dombokon a kökényágat. Ülök lázas gondolattal. Bánatágas percben. Hol az álmot csapzott szárnyú károgások lopkodják az esti csendnek. Csodát tenni búbánat...
386. szám Beszámoló

Ungi Tibor

Vissza a 368.szám tartalmához A busz ablakán rőt-sárga napfény rohan az éj homályos udvarába s fáradt csíkot húz a munkásruhára. Fakult mészfolt szunnyad a logarléc hátán, hasadás húz gyűrött nadrágján s szíj szorongatja kitágult sapkáját. Az állomásnál rókaprém gallér topog a láb tűsarkúba szorul, óvatos a szoknya, tárgytól, utastól...
387. szám Vers

A kolduskirály országa

(XXI. századelői képek) …kőkerítés mögött angol rózsaliget, körötte sírón tutul a szél: – mint kivert kutya, vonít munkás-igazságot… … fönt ködpermetbe kábult karácsonyi fények, lent vásári nyüzsgés letompult hangja: – kolduskirály sarokban álmodni készül meleg műhelyről, esztergán csordult bérről… kartonpapír trónja patinás szutyok, birtoka flaszter; – újkori hétszilvafa –...
385. szám Riport

Majdnem zenész

– életút-interjú Papp Attila kiemelt terjesztővel – A Fedél Nélkül utcalapnak a születése óta eltelt tizenöt évben több mint ezerötszáz terjesztője volt. Jelenleg ebből mindössze körülbelül négyszázan dolgoznak. 2005. júliusában induló EQUAL program keretében lehetőség nyílt arra, hogy néhány tucat terjesztővel mélyrehatóbban foglalkozzon egy bővebb stáb. Őket nevezzük Kiemelt...
386. szám Széppróza

A szakma újszülöttje – 1. rész: Az osztálykirándulás

A hiánycikk kereskedelmet megelőzte a világháború utáni feketepiac. Akkor még az alapvető, létfontosságú árucikkeket is az értékének a többszöröséért lehetett csak megkapni. Egy évtizeddel később a mezőgazdaság és az ipar előállított minden szükséges alapvető árucikket, így a kereskedelemben már csak a luxuscikkeket kellett pult alól vásárolni csúszópénzért, vagy külföldről...
387. szám Vers

Az állatok nevében

Mit nem hallunk már ismét rólatok, Ti „civilizált”, „művelt” emberek! Atombombával játszadoztok, Mint gyufával a vásott kisgyerek. Ha így akartok elpusztulni mind: Legyen meg a ti akaratotok, Nem bánjuk, hogyha szálig vesztek is, De minket, állatokat hagyjatok! Égjen a Louvre! A milánói dóm! Omoljon le a büszke Tadzs Mahál!...
385. szám Széppróza

Pihent agyú történetek I.

Széles, de nem vászon Ennél fantasztikusabb, képtelenebb esetet a legvadabb, pengeéles fantáziával sem lehetett volna kitalálni. Vélekedésem szerint minden extrém eseményt felülmúlt. Negatív értelemben csak felső fokon lehet róla írni. Miután egyúttal felettébb kényes, kínos témáról van szó, minden igyekezetemet latba kellett vetnem, hogy a fogalmazással körültekintően, lehetőleg a...
386. szám Széppróza

Buszok, pasik

Hát, idefigyelj egyetlen gyermekem! Most már elegem van abból, hogy állandóan azzal nyaggatsz,  miért is nincs mellettem egy olyan pasi, mint az édesapád és később a nevelőapád volt. Okos, jóhumorú, tisztakezű és -szívű ember.    Sajnos, amikor nagykamasszá értél, már nem volt melletted egy olyan apa-ideál, férfi-példa, én pedig...