415. szám Riport

Küzdelem nélkül nincs siker! – interjú Papp Szabolccsal

Szerkesztőségünkben a Supernem együttes frontemberét, Papp Szabolcsot faggatom két kávé és húsz deka mogyoró társaságában. Sőt, látásproblémáink dacára a digitális diktafont is sikerült bekapcsolnunk… – Hol és milyen körülmények között nevelkedtél? – 1976. február 19-én Békéscsabán születtem. Édesanyám békéscsabai, édesapám pedig nyíregyházi születésű. Levente bátyám hét évvel idősebb nálam....
416. szám Vers

Babits meg én

„A szemedet, arcod mélységes, sötét” barnás „tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem, és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz? ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém...
416. szám 609. szám 773. szám Vers

Gravitáció

Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia Meg nem fejthet...
415. szám Széppróza

Csak ennyi lenne az élet?

Nemrégiben szembesültem a halállal. Egy ismerősöm vetett véget az életének. Megdöbbentő, sőt megrázó eseménynek éltük át többen is, akik ismertük. Tudtuk, hogy beilleszkedési problémái mellet más gondja, baja is volt, de ahogy az örömök, úgy a bánatok is véget érnek egyszer. Minden nap új lehetőséget, reménységet adhat. Elgondolkodtatott, hogy...
416. szám Vers

Szerelem-emlék

Három óra, te mentél, mert vittek. Nekem most a szívem szakad meg. Mi lesz most? Mi lesz most veled? Ha csak néha nem látlak, hiányod a sírás oldja némileg. Farmerben, kabátban mentél. Te mentél, mert vittek. Ezt most – félek – a sírás sem oldja meg. Mi legyen –...
415. szám Széppróza

Tavaszi szél

Forró szél támadt a Földközi tenger felől… Kellemesen megcsiklandozta a Cipruson napozó turisták hátát, átfújt Krétán, ahol beletúrt a görögök fekete fürtjeibe, aztán kedvesen simogatta a rómaiak vállát, majd zágrábi fiatalokkal incselkedve bezúdult Budapestre. Tegnap még a sötét, hideg utcákon, ha nagyot sóhajtottak az emberek, leheletük felhőként úszott hosszan...
416. szám 464. szám Vers

Örök romantika

Az óra bölcs. Míg helyben áll, egy jelre vár, – csak mutató, mi körbe jár. Gazdája, a titokzatos, soha nem látott nagy talány. Ő ujját tartja pulzusán. A vén Föld fásultan forog. – nem nagy dolog, látott ilyet százszámra tán. A holdfény is a régi, bár sarlója éle megkopott;...
415. szám Vers

Valahol a Balkánon

A tanyámon vígan élek, Miniszterrel sem cserélek. Legeltetem a nyájam, Kulacsomon a szájam. Míg a fűben heverészek, Fűzpipámon pöfékelek, Ellesem a felleg útját, Merre, hová égi pajtás? És az Isten ege alatt, A pénztárcám egyre apad. De még így sem cserélnék, Ezen-azon megélnék. Miniszter Úr! Az Ön zsebe Sok...
416. szám Vers

“Nem eladó”

Nincsen apám, se anyám. Soha nem is volt. Csak a farkastorkú hegy. Csak a kába Hold.   Se istenem, se hazám. Enyém ez a Föld. Angyalok vigyáznak rám. Meg a repülők. Se bölcsőm, se szemfedőm. Na és, megszoktam. Visszaszórnak majd a szélbe. Röhögj, hontalan. Se csókom, se szeretőm. Utál...
415. szám Vers

Látjuk még egymást, ne féljetek!

Odaátra szól a versem, Hol az örök világban Fény van és meleg, Hol szeretik egymást, Megértik az emberek. Hol az örök Jeruzsálem Arany falai ölelnek, Hol nincsen sem halál, Sem szenvedés többé, Könnyek sincsenek. Él ott egy művész, Ki gitáron örök dalokat Énekel, királyi dalnok: Ez a tiszte, fején...
416. szám Vers

Reménytelenül

Bárcsak tudnám, hogy feledhetnélek, de kevés ehhez, ez a rövid élet. Ha e földön száz életem lenne, mind a százat csak veled élném le! Nélküled az élet verem, amiből kimászni nem lehet. Sokszor hagytak már el engem, de az Isten visszavezérelt hozzánk, hozzám, és a gyönyörű kisbabánkhoz! Reménytelenül reménykedek...
415. szám Vers

Heted hét

aranyló este csészénkben, bagolyszemű pipafüst száll ránk…   ördög vonata fekete ikonosztáz fehér templomban   árnyak a falon, rímet csókol menóránk, alszik a hold is…   szikár fuvallat a tanhoz folyamodó emlékmély lélek   pálmalevélen upanisad, táncoló avatár libben…   boros menyegző asztalon fehér kenyér harminchárom év   kőr...
417. szám Riport

Újmajorból a Városmajorba – beszélgetés Pipaccsal

Pipaccsal – a közös általános iskolából rámtapadt emlékkel – majd harminc év elteltével látjuk újra egymást. A Városmajorban találkozunk, miután Pestre jött, hetekig lakott itt, jól ismer minden zugot, így hamar csöndes sarokba vezet, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Pipacs nem udvariatlan ember meghívott félkész faházába is, de az én koromban...
415. szám Vers

Mezítlábas Odüsszeiám

Az alábukó Nap lángolása bíborra színezve pupilláim, vörös leplet feszített a Földre. E sötétlő föllobbanás varázsán éjjé foszlott a mezítlábas, bakancsos, füstös, porarcú világ,   s ismét, mint már annyiszor gombostűfejnyi pontokban köröttem föl-föl villant a tér, gyöngéd érzéseken lebegtem ahogy lágyan simítva arcom körbesétáltak e fénylő pontok: —-...
417. szám Széppróza

Zseni lettem?

Megyek költeni. Dehogy is fiókákat! Verset írni. Mondták, itt az ideje. Legfőképpen Manci néni mondta. A főző asszony. Ő már csak tudja. Há-rom elemivel. (Még a régi típusú nyolc általánost sem érve el.) Száraz, rekedtes, károgásra emlékeztető hangján hangsúlyozta: Rengeteg díjat, elismerést kaptam én már így is. Jóhiszeműen. Előlegben....
415. szám Vers

Árvák, tékozlók

Árvák, tékozlók, az aláhajló hegyeken felkaptatók. Megyünk a száraz-gyapjas fűben és a rőt falevelek közt. A sziklák réseiben gödröt vájnak maguknak a tollfosztott szárnytalan virágmagok. Széttárul a csend. Megállunk. Megpihenünk. Széjjelnézünk. Átjárja lelki valónkat egy arc parttalan hullámverése. Aztán leborulunk, meghajolunk, térde hullunk. Azután tűzre vetjük hiú emberi vágyainkat....
417. szám Széppróza

Egy alkoholista és az akarat

Emberkénk iszik-iszik a jó kis kannás bornak nevezett lőréből. Nem is baj ez egy darabig. Igen ám, de van egy súlyos bőrbetegsége. A Lőre barátilag: – Igyál belőlem, majd én helyrehozlak! – Köszi. – Hajrá, iszik tovább bőségesen. A betegség bedurvul, még jobban odavág. Terjed villámgyorsan, még erősebben. –...
417. szám Széppróza

A kis Polski

Számtalanszor jött úgy látogatóba, hogy nálunk szerelte szét, javította, vagy mosta le a kocsit. Mi kertes házban laktunk, ők meg emeleten. Amikor elutazott, vagy külföldi munkát vállalt, akkor is a mi kertünkben álldogált a kis autó. Most fűzfavirágzás ideje van, s az egész fa zsong a méhektől. Az alatta...