Áprilisig nem is tudtak egymásról, hogy él-e a másik, vagy sem. De a véletlen összehozta őket az egyik Kőbányai nagyáruház bejáratánál. A váratlan találkozásnak nem lehetett tudni hogy melyikük örült, melyikük nem, mindenesetre a nagy alkalomra, ott helyben koccintottak, egy leértékelt üveg borral. Nem is maradt a hét deciből...
Kiüresedett terek, Szótlan holnapok, Mi az, mit tőlük Árvaságunkban kaphatok? Fordulunk az Ég felé Összeráncolt homlokkal, Miért bennünket sújt Kegyvesztettség kínokkal? Hatalmasok kapzsisága Csörgeti bilincsét, Mi tegnap fedél volt Mára lett csillagos ég. Óh! Istenünk! Adj méltóságot, kegyeset, Néha emberséges órákat Torokszorításoktól menteset. 0
tovább
Likes
Lassan sötétedett, Anna napja volt. A folyosóra kinézve konyhám ablakából csodálkozva bámultam a szomszédok ablakaiban a fehér, piros és rózsaszín muskátlik orgiáját, és a petúniák sötétlila pompáját. Lelkemet szokatlan nyugalom szállta meg, ahogyan jöttem lakásomba az Almássy téren keresztül, egy hajléktalanra figyeltem, délelőtt is ott volt, csak akkor aludt....
tovább
Likes
Ponttá zsugorodott az Ég, petróleum fénye derengett, néprádiók recsegésére vonulók éljenzése kántált új utat. – ministránsnak vörös kendőt, munkát a munkásnak – Tapsoló hazának hangszórók harsogtak acélreményt, s örök harchoz örök ellenséget. Önfejére csorgó vérmámorból, mezítlábakra csizmát, bakancsot húzva szédültünk „Békeharcba” — vérrel mosott arcunk, s bukott forradalmunk...
tovább
Likes
Másnap délután már a szemészet előtt várakozott az egész család. Megpróbáltam a várakozás hosszú idejét olvasással eltölteni, de a betűsorok eldőltek. Ezen felül már reggel óta egyre sűrűbb köd ereszkedett a két szemem elé, amitől már nem tudtam megkülönböztetni az a és e betűt sem. Fel kellett adnom az...
tovább
Likes
Duruzsol a TV, Pedig senki se nézi, A serpenyő aljára Ráég a prézli. Villanykörte-foglalatot Lóbál a lépcsőházi huzat, Kiég majd az is: Hetekig töksötét marad. A kőlépcsőn várja Egy lány a királyfit, Túl a harmincon – annyit percenként ásít –, Csak a teste van ott, És már régen megszokták,...
tovább
Likes
Fizikailag érezhetően nyom az idő súlya présel mindaz mi már letelt s mi még hátravan állandó sürgetés en avant csináld tedd meg újra in both senses it applies – papíron, ágyakban You know it? Újra s újra gyakrabban hajszoltan bújva szavakba húsba hát csupaszabban bátrabban minden vártnak ellen menve...
tovább
Likes
Jószágom a madár Már nekem csiripel, Zeng a varjú kár, kár,… Rá költő bút cipel. Reményúton jár, jár,… S a szép jövő vár, vár,… Kint a tájon Öröm várjon! 0
tovább
Likes
Ki van az utcán Csöves, vagy drogos, A fel nem tett kérdés akkor is jogos. Mert aki zárva járja útját És keresi időszerű múltját Az az utca foglya Mert az utca fogja Bár tudom, hogy sokfélék a nézetek Kockák, körök, gúlák, és négyzetek. 0
tovább
Likes
A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviseltében Balog Gyula és Misetics Bálint 2010. július 19-én meghívott székértőként részt vett az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának Lakhatási albizottsága alakuló ülésén. A kormányt Herpai Balázs és Farkas Judit képviselték, akik elsősorban a már meglévő lakáspolitikai programokról beszéltek, és az...
tovább
Likes
Pénteken lejár a bérletem. Jaj nekem! Hasta manjana veletek, holnap, itt, – de rajtam már az isten sem segít! Hiába minden, belátom: lejár a bérletem pénteken. Szombaton egy távoli vonalon utazom. Ég velem! Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
tovább
Likes
Réges-régen, a nagy főníciai birodalomban, élt egy gazdag kereskedő, akit Xalumbitilnak hívtak. Az öreg mesteri hévvel igazgatta, gyarapította birodalmát; kereskedő flottájával nyers drágaköveket, szőnyegeket, szőtteseket, illatszereket szállított a Földközi tenger medencéinek nagyvárosaiba, ahonnan ékszereket, nemes acélból készült fegyvereket, réz-bronz tárgyakat, gabonát és olivaolajat hozott magával. Az üzlet virágzott, de...
tovább
Likes
Ücsörgök az esti Szétfolyó hangzúgásban S lüktetve bólint rám egy Mézízű szőke dal és a Pörgetésén felgyorsulva Szaporázza szívem Szorított zuggiban Utolérhetlen Csodát 0
tovább
Likes
Nézz körül ember Láss már nyitott szemmel Ha már szólni sem mer Csupán félelemmel A szenvedő ember Vergődve a sorsnak Rohanó árjában Ne dőlj be azoknak Akik e hazában Hazugok, bitangok Fegyverük a gazság Otthonból kirakók Körükben a rabság Elnyomás gyötrelem Szenvedés és ármány Nincs oly szó kegyelem Szivük...
tovább
Likes
Egyedül járok már itt,az élet útján, Csillagfény vezérelt az éj hajnalán. Éberen figyelem az emberek szavait, De mindennapi életküzdelmem kimerít. Arcomról az öröm halvány mosolya eltűnik, Testem-lelkem reményt veszít,megtörik. A régen elfelejtett öleléseidre vágyom, De a jelen elmúlik,marad csak az álom. A múlt torz vigyorral nevet emlékeimre, Szürke árnyékot...
tovább
Likes
Üdv minden ezen poklon túl lakozó szörnyeknek mitológiák nagybecsű szereplői üdv a mindenható szerelem nevében hümm phű –, meleg van itt… hát akkor üdvözölve legyetek… Alig múlt éjfél. Csöpögött az idő. Megjelent Ámor. Elő az éjszakából, szörnyű fényben (: egy idegszál táncolt), markában a szívem iszonyún lángolt karjában nyugodtál,...
tovább
Likes
Fizikailag érezhetőn nyom az idő súlya, présel mindaz mi már letelt s mi még hátra van – állandó sürgetés: en avant, csináld, tedd meg újra; in both senses it applies – papíron, ágyakban… you know it? újra s újra, gyakrabban, hajszoltan bújva szavakba, húsba – és csupaszabban, bátrabban, minden...
tovább
Likes
életemet aprópénzre váltom zsebemben nyugták nyugtalan hadserege s két deka remény: holnap újra eljön elém az este szuperszonikus mosolygással fogadom az utazási irodák plakátjainak kihívó meztelenségét leszólít a gyűrött arcú éjszaka vacsorám sovány emlékfoszlány a tegnapi ebéd után utolsó buszjegyem talán elvisz a végtelenbe 0
tovább
Likes
Bitumen tócsa vicsorít a napra aszfalt csurran, petrol szaga száll csatornáink bűze a mélyből felböffen magától is viszolyog már a koranyár a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas gyilkolja egymást az árnyékos padért maszatos kiscsávó veri magát földhöz anyjával hisztizik újabb fagyiért villamosvezető egy taxissal üvöltöz míg beléjük nem hajt...
tovább
Likes
Fekete szél tép véres húsomba Fekete varjú néz véres arcomba Ruháim cafatokban lógnak rólam Keresztemet is rég zálogba adtam amit kaptam érte italba fektettem üdvösségem elfolyt az asztalon, ó Istenem örökre kitaszított lettem Fekete orkán ragad magasba repülök mindenkitől elhagyatva Ajkam imát rebeg, gégém borért remeg Országomat egy pohár...
tovább
Likes