Réges-régen, a nagy főníciai birodalomban, élt egy gazdag kereskedő, akit Xalumbitilnak hívtak. Az öreg mesteri hévvel igazgatta, gyarapította birodalmát; kereskedő flottájával nyers drágaköveket, szőnyegeket, szőtteseket, illatszereket szállított a Földközi tenger medencéinek nagyvárosaiba, ahonnan ékszereket, nemes acélból készült fegyvereket, réz-bronz tárgyakat, gabonát és olivaolajat hozott magával. Az üzlet virágzott, de...
Ücsörgök az esti Szétfolyó hangzúgásban S lüktetve bólint rám egy Mézízű szőke dal és a Pörgetésén felgyorsulva Szaporázza szívem Szorított zuggiban Utolérhetlen Csodát 0
Nézz körül ember Láss már nyitott szemmel Ha már szólni sem mer Csupán félelemmel A szenvedő ember Vergődve a sorsnak Rohanó árjában Ne dőlj be azoknak Akik e hazában Hazugok, bitangok Fegyverük a gazság Otthonból kirakók Körükben a rabság Elnyomás gyötrelem Szenvedés és ármány Nincs oly szó kegyelem Szivük...
Egyedül járok már itt,az élet útján, Csillagfény vezérelt az éj hajnalán. Éberen figyelem az emberek szavait, De mindennapi életküzdelmem kimerít. Arcomról az öröm halvány mosolya eltűnik, Testem-lelkem reményt veszít,megtörik. A régen elfelejtett öleléseidre vágyom, De a jelen elmúlik,marad csak az álom. A múlt torz vigyorral nevet emlékeimre, Szürke árnyékot...
Üdv minden ezen poklon túl lakozó szörnyeknek mitológiák nagybecsű szereplői üdv a mindenható szerelem nevében hümm phű –, meleg van itt… hát akkor üdvözölve legyetek… Alig múlt éjfél. Csöpögött az idő. Megjelent Ámor. Elő az éjszakából, szörnyű fényben (: egy idegszál táncolt), markában a szívem iszonyún lángolt karjában nyugodtál,...
Fizikailag érezhetőn nyom az idő súlya, présel mindaz mi már letelt s mi még hátra van – állandó sürgetés: en avant, csináld, tedd meg újra; in both senses it applies – papíron, ágyakban… you know it? újra s újra, gyakrabban, hajszoltan bújva szavakba, húsba – és csupaszabban, bátrabban, minden...
életemet aprópénzre váltom zsebemben nyugták nyugtalan hadserege s két deka remény: holnap újra eljön elém az este szuperszonikus mosolygással fogadom az utazási irodák plakátjainak kihívó meztelenségét leszólít a gyűrött arcú éjszaka vacsorám sovány emlékfoszlány a tegnapi ebéd után utolsó buszjegyem talán elvisz a végtelenbe 0
Bitumen tócsa vicsorít a napra aszfalt csurran, petrol szaga száll csatornáink bűze a mélyből felböffen magától is viszolyog már a koranyár a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas gyilkolja egymást az árnyékos padért maszatos kiscsávó veri magát földhöz anyjával hisztizik újabb fagyiért villamosvezető egy taxissal üvöltöz míg beléjük nem hajt...
Fekete szél tép véres húsomba Fekete varjú néz véres arcomba Ruháim cafatokban lógnak rólam Keresztemet is rég zálogba adtam amit kaptam érte italba fektettem üdvösségem elfolyt az asztalon, ó Istenem örökre kitaszított lettem Fekete orkán ragad magasba repülök mindenkitől elhagyatva Ajkam imát rebeg, gégém borért remeg Országomat egy pohár...
Száraz lábbal kelek át az IRTISEN S termővé teszem a PUSZTÁT Nem állíthat meg senki sem Mit nekem ISTEN! *** Elmúlt húsz év – egy pillanat – S nyújtózkodván a híd alatt Gyulladt szemem előtt egy KÖZÉRT Bemegyek töpörtyűt venni Százhúszért 0
PUHA SZARVASNYOMON ÉPÍTEM TEMPLOMOM FRISS HARMATOT SZEDTEM TÉSZTÁBA ÖNTÖTTEM JÓ KÁLIZ BÖSZÖRMÉNY SÁSKÁT RÁG A TERMÉNY JÓ KRAMPUSZUNK SÍRT ÁS SÍR A RŐT MIKULÁS MEGHALT A SZÉP ARA KUKACÉ A FARA HULLÁMZIK A MELLE KÍSÉRT A GEGELLE ÁGNES PATAKBAN MOS KERÜLGETI EGY KOS CIFRA LOMOK BRÁCSÁK SEKÉLY ÚRI DÁCSÁK...
Dühös voltam a világra. Lehet, hogy az utazás tette a kombinón, a nagy meleg, ahogyan a férfiak és nők összepréselődtek, szívták egymás nehéz szagát, a délutánra maradt mosdatlanság érződött róluk. A villamos mellett jól öltözött urak és hölgyek, tisztán és nyugodtan vitték előre a kocsijukat a dugóban, ki tudja...
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
Tizenhat éve vagyok hajléktalan, de ahelyett, hogy csökkent volna az otthontalanná vált emberek száma, inkább egyre többen lettek az utcán és a tömegszállásokon. A rendszerváltás húsz évvel ezelőtt látványossá tette az otthontalan emberek életét. Az állam és a társadalom szociálisan érzékeny része hatalmas energiát fektetett abba, hogy ezek az...
Szerkesztőségünkben a Supernem együttes frontemberét, Papp Szabolcsot faggatom két kávé és húsz deka mogyoró társaságában. Sőt, látásproblémáink dacára a digitális diktafont is sikerült bekapcsolnunk… – Hol és milyen körülmények között nevelkedtél? – 1976. február 19-én Békéscsabán születtem. Édesanyám békéscsabai, édesapám pedig nyíregyházi születésű. Levente bátyám hét évvel idősebb nálam....
„A szemedet, arcod mélységes, sötét” barnás „tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem, és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz? ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém...
Már azt hittem, hogy engem már nem érhet meglepetés. Túl vagyok, nem csak a hatvanon, hanem minden lehető és lehetetlen eseten, történésen. És akkor tessék! Ide jön nekem ez az asszony, s úgy cifrázza előttem magát egy selyemkendővel, hogy különbül ezt egy Kiskunsági cifra szűr sem teszi. Csak úgy...
Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia Meg nem fejthet...
Nemrégiben szembesültem a halállal. Egy ismerősöm vetett véget az életének. Megdöbbentő, sőt megrázó eseménynek éltük át többen is, akik ismertük. Tudtuk, hogy beilleszkedési problémái mellet más gondja, baja is volt, de ahogy az örömök, úgy a bánatok is véget érnek egyszer. Minden nap új lehetőséget, reménységet adhat. Elgondolkodtatott, hogy...
Három óra, te mentél, mert vittek. Nekem most a szívem szakad meg. Mi lesz most? Mi lesz most veled? Ha csak néha nem látlak, hiányod a sírás oldja némileg. Farmerben, kabátban mentél. Te mentél, mert vittek. Ezt most – félek – a sírás sem oldja meg. Mi legyen –...