Tavaszi szél

Forró szél támadt a Földközi tenger felől…
Kellemesen megcsiklandozta a Cipruson napozó turisták hátát, átfújt Krétán, ahol beletúrt a görögök fekete fürtjeibe, aztán kedvesen simogatta a rómaiak vállát, majd zágrábi fiatalokkal incselkedve bezúdult Budapestre.
Tegnap még a sötét, hideg utcákon, ha nagyot sóhajtottak az emberek, leheletük felhőként úszott hosszan utánuk, de mára kristálytiszta lett a levegő.
Minden résből, repedésből kipárolog a tél, s mindenhonnan érezhető szikra pattan, bizsergető energia árad.
Én is úgy ébredek, mint gyermekkoromban, mintha a meleg, szerető, anyai kéz simított volna végig a homlokomon… Szinte szilánkokra hasadt az ablaküveg, amint betört a szobába az éles napfény, hogy arcomon nyugodtan megpihenjen. Ahogy szememről felszállt az álmosság, mint valami köd, jó nagyot nyújtózkodok az ágyban, és az egész testem megfeszül, megremeg a langyos áradástól ami elönti lelkemet.
Megjött a tavasz!
21 fokot mutat a hőmérő…
Apró kék felhőkkel kergetőzik a tavaszi szél, a távolból madarak lágy csicsergése hallatszik, s a lázba jött emberek kitárják házaik ablakát, hogy velem együtt élvezzék a rügyező fák bódító mámorba ringató illatát…
Elsétálgatok a Duna partra, s közben élvezem a friss pázsit üdeségét, melynek kellemes illata terjeng a levegőben.
A parton is végignyargal a perzselő szél, szinte vetkőzteti az embereket.
A parkok padjai elzsúfolódtak, a teraszok megteltek, s mindenfelől az emberek nevetését, jókedvét, és elevenségét lehet látni, hallani…
Úgy tűnik, hogy ez a legszebb tavasz, amit idáig átéltem, mivel nem számítottam rá.
Olyan hirtelen és meglepetésszerűen történt az egész…
Egyetlen tavasz sem volt még ennyire illatos és a szél sem volt még soha ilyen pezsdítő.
Annyi fényt, színt, virágot és madarat hozott ez a tavasz…
A parton, gondolataimba merülve, úgy tekintek körbe, a tájra ami körülvesz, a valóságra mintha most először látnám.
A szemem előtt a csodálatos természet újjászületik a maga varázslatos erejével…
Még órákon át hallgattam a Duna vízének ritmikus csobbanását, mint valami csodás költeményt, s későre járt amikor lassan elindultam haza.
Már minden mozdulatlan volt és csendes, a park kihalt.
A hold mintha csepegett volna, teljesen elárasztotta az éjszakát.
Hazaérve még órákon át hiába forgolódtam az ágyamban, nem tudtam elaludni.
A már rég várt tavasz érkeztének öröme pezsgett a véremben…

0